Mit érez az a 120. 000 ezer ember aki jelentkezett a mars one programra? Többi lent.

Hogy az egyes jelentkezők miért, azt nem tudom, őket kellene megkérdezni.

Ha mehetnék, én is mennék. Hogy miért? Hm... hát az jó kérdés.

Kétségtelenül más lenne ott az élet. Nem az van, hogy reggel felkelsz, elmész a melóba, amit jó esélyel rühellsz és még nem is fizet jól, ennek tetejébe ahol tudnak, ott próbálnak ellehetetleníteni. Ezzel szemben a marsi telepeseknek feladataik vannak, amit meg kell csinálni a túléléshez. Mindenki tudja mi a dolga és ha mindenki teszi, akkor nincs gond. Azzal, ha valaki nem teszi a dolgát, a többiek feloszthatják a munkát, a "lázadó" meg majd kap kaját, vizet, ha tesz a közért, vagy termel magának máshol, ha tud egyedül. Betegségtől nem nagyon kell tartani, ugyanis, ha mindenki egészségesen indul, akkor kicsi az esélye, hogy baj legyen. Megőrülni nem hiszem, hogy fognak, rengeteg munka van ott, nem nagyon lesz idejük arra és nem is pszichopatákat küldenek.

Ha nem lenne barátnőm, és nem élnének a szüleim, én is jelentkeztem volna gond nélkül :)

Elsőnek lenni valahol csodás lehet. Világéletemben érdekelt az űrkutatás, legnagyobb álmaim közé tartozik, hogy eljussak egy másik bolygóra (de legalább az űrbe, legalább egyszer...).

Első embernek lenni a Marson, először végezni ott kutatást, sőt, ásatásokat, egy olyan helyen járni, ahol nem hogy ember, de földi élőlény soha nem járt, felderíteni egy marsi barlangot, vagy esetleg először bukkanni egy földönkívüli életformára (sejtre, vagy legalább a nyomára, fosszíliákra) szerintem akkora dolog, ami megér egy életet.

Sajnos erre csak a saját életem tudnám odadobni, a családomét nem :) A többieknek marad az álmodozás :)

Egyetértek az előttem felszólalókkal. Én is örömmel mentem volna. Ráadásul szakmába vágó feladatot végezhettem volna, amit imádtam volna.

Ami a terraformálást illeti, éppen mostanában, 2020-ban kezdik el. Igaz, hogy először csak egy űrszonda egyik berendezése a 7 közül, de a marsi légkörből állít majd elő oxigént.

[link]

Butaság, hogy belehalnának a sugárzásba. Az odautat meg lehet úszni úgy 300-500 mSv-ből, ami sok, de messze nem halálos. Hogy a Marson milyenek pontosan a dózisviszonyok, azt nem tudom, de a Földön is élnek emberek, akik éves szinten 100 mSv-et kapnak természetes forrásból. A Mars felszínén sem lehet sokkal több.

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

[link]

Labilis pszichikumú embereket nem engednek oda.

A többieknek pedig valóban nem lesz könnyű élete, de amit cserébe kapnak az simán jelenthet nekik annyit, amiért érdemes elmenni. Az előttem szólók ezt már leírták. És még az sem biztos, hogy 10-20 év múlva nem tudnak majd hazajönni.

Kockázatvállalás nélkül soha nem fogjuk a Marsot "bevenni"