Egy esetleges bolygó közi űrutazáson súlytalanság állapotában lennének az asztronauták vagy hatna rájuk valamiféle gravitáció?

ha pörgetnék az űrhajót akkor lenne gravitáció pótlék

Az ejtőernyősök zuhanás közben elérnek egy maximális 250-300 km/h sebességet és utána egyenletesen zuhannak, kivéve a sztratoszférából ugrók

a mars komp zuhan

Mesterséges gravitáció nélkül nem is élnének túl egy marsi utazást.

A súlytalanság az az állapot amikor a rád ható gravitáció és felhajtó erő kiegyenlítik egymást. Az ejtőernyővel ugrást szabadesésnek nevezik, nem súlytalanságnak.

Kettes butaságot írt.

"Na mármost a mars komp nem zuhan."

De bizony, zuhan. Nap körüli keringésről hallottál már?

Súlytalanság az, ha CSAK a gravitáció hat rád.

Gravitáció meg MINDIG hat rád, azt nem lehet kikerülni vagy leárnyékolni. Viszont az égitestektől elegendő távolságra ez az erő már elég kicsi. De nem ezért nem érzed, hanem azért, mert normális esetben minden egyes atomodra ugyanúgy hat.

Ja, egyébként az oroszok terveznek egy atomrakétás marsutazást.

Na, OTT nem lenne súlytalanság, mivel a rakéta egész úton gyorsítana (ill. az út felén lassítana). Gyors is lenne az út, nem tartana sok hónapig!

Egyelőre még eléggé a tervezés elején tartanak sajnos.

Az orbitális pályán valóban úgy néz ki a súlytalanság, hogy a pályagörbületed okozta gyorsulás kiegyenlíti a rád ható gravitációs gyorsulást.

És bizony a bolygóközi repülésnél is. Csak ott a pályagörbéd nem kör vagy ellipszis, hanem komplexebb görbe, spirálisan indul, vannak hiperbolikus szakaszai stb., hiszen itt a pályádat több gravitációs vonzás eredői határozzák meg.

Végeredményben az utazóra nézve ugyanaz, szóval leszámítva a pálya menti hajtóműves gyorsítási és lassítási szakaszokat, valamint a pályamódosítás gyorsítási szakaszait az űrhajósok a súlytalanság állapotában lennének. A hajó a hajtómű működésén kívül mindig szabadesésben van, csak nem simán a Föld felé, hanem a rá ható tömegvonzások eredője felé.

Elvileg lehetséges olyan utazás is, ahol folyamatos gyorsítás, majd "félúttól" folyamatos lassítás van, így végig lehetnének az űrhajósok tömegvonzáshoz hasonlító állapotban. Csak olyan űrhajó-hajtómű még nincs, amivel ezt el lehetne érni.

@5: tényleg butaságot írtál a #2-ben. Elég nagyot. Legyen egy vákuumkamránk, ejtsünk el benne egy diót (mert miért ne, a dió jó dolog). Kérdések:

- amíg a dió zuhan a vákuumban, súlytalan-e?

- hat-e rá felhajtóerő?

Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a súlynak kétféle definíciója is használatos, de az egyik alapján eleve nem is létezhet súlytalanság. De nem akarom a poént lelőni.

"Ionhajtómű már van, csak a marsi utazásnál sokat még nem számítana, annyira kicsi a teljesítménye."

Van, valóban, de ne felejtsük el, hogy ahhoz a minimális hasznos teljesítményéhez (amivel mondjuk egy marsi úton most 0,0001 G gyorsulást lehetne produkálni egy mondjuk nyolctonnás hajónak) is folyamatos erősáram ellátás kell (amihez az áramot valamiből biztosítani kell, akár reaktor, akár nukleáris termoelem, nem pehelysúly), plusz kihajítani való anyag, ugyanúgy, mint egy hagyományos rakétának. Akkor meg azt az anyagot magával kell hurcolnia, plusz tömegként.

Tiszta sor, hogy mondjuk a harmadik kozmikus sebességre gyorsítva kihajigált higanyionokból kevesebb reakciótömeg kell, mint a tízszeres hangsebességgel kihajigált égésgázokból, de attól még sok kell, ha folyamatos és hatásos működést várunk el.

Az lenne az igazi, ha tudnánk valami olyan hajtóművet csinálni, ami NEM reaktív alapon működik, szóval nem kell kihajigálni való ballasztot cipelni.

Sajnos ilyen még nincs.

Nem tudom, hogy áll a kutatás a NASA-nál a jobb híján "warp"-hajtóműnek nevezett kísérleti jószággal, ami elvileg nem reaktív, vagyis nem kell ballasztanyag a tolóerejéhez, mert valami mikrohullámú részecske-generátorként szubatomi részecskéket "gyárt" és lő ki.

De amit utoljára olvastam, az alapján jelenleg megawattokkal is csak tized-század N tolóerőt ad.