Íme a magyar természettudományos oktatás minősége. Mit szóltok?

Mindig is utáltam az iskolát. A tanárok tirantként kezelték a saját tárgyuk, miközben nem tanítottak, csak elvártak.

Aki természet tudományban jó, az nem az iskolában tanulta!

A mai oktatási rendszer Magyarországon sajnálatos módon csődjét éli. Az elmúlt 20-25 évben nagyon sok változáson, és kedvezőtlen átalakításon ment át, különösképp a középiskolai természettudományi oktatás tekintetében.

A színvonal jelentősen lecsökkent, a természettudományok szerepe pedig meghanyatlott, amelyre a mindenkor média még jónéhány lapáttal rátett.

Oda jutottunk, hogy az általános- és középiskolás diákok java nem képes pl. fejben egyszerűbb számolásokat elvégezni, józan paraszti ésszel gondolkodni, ill. egyszerűbb becsléseket tenni reális, összefüggő gyakorlati problémákra.

Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy egyeduralkodóvá vált pl. a számológép használata (általános- és középiskolás körökről beszélünk), így elősegítve azt a helytelen gondolatmenetet, miszerint nem kell gondolkodni, mert minden csak pár gombnyomás...

A középiskolákban a többség pusztán a függvénytáblázatra támaszkodik. Érettségin szabadon használható. Nem kell érteni, hogy mit miért csinálunk, nem kell látni az összefüggéseket a fizikában, a matematikában, az alkalmazási lehetőségeket pedig még sejteni sem kell.

Az érettségi határa jelenleg mindössze 25% (talán előző évben emelték meg, mert azelőtt 20% volt), így sokan, érdemi tudás nélkül kapnak érettségit.

A felsőoktatásban soha nem látott tömegképzés alakult ki, mely mintegy felváltja a korábbi szak- és szakmunkásképzést. Ennek megfelelően a munkaerőpiacon jelentős szakmunkáshiány jelentkezett.

A probléma orvoslására születtek ugyan intézkedések az elmúlt pár évben, ám ez csak igen lassan és nagy hiszterézis után javít majd a helyzeten.

A színvonal romlását nagyban elősegítette a tetemes mértékű természettudományi tárgyak óraszámcsökkentése. Ennek megfelelően a tananyag jelentősen leszűkült. Az oktatásból mind a mai napig rengeteg pénzt kivontak. Ez azt vonta maga után, hogy egyre kevesebb "jó tanár" vesz részt a közoktatásban.

Pl. fizika és matematika esetén különösen drasztikus a helyzet, ma már a tanárok többsége kényszerből oktatja ezen tárgyakat, nem elhivatásból.

Magyarországon évente mindössze 8-10 középiskolai fizikatanár végez az egyetemen, míg a 70-es években kb. 70-80 volt ez a szám.

A középiskolákban fizika- és matematikatanár hiány alakult ki. Nem ritka, hogy a már nyugdíjba vonult oktatókat hívják vissza óraadónak.

Ezen túl az is nagyban rontja a helyzetet, hogy az utóbbi időben egyre rosszabb, silányabb minőségű tankönyveket nyomtak, melyek az oktatásra tökéletesen alkalmatlanok.

Az igényes középiskolákban az oktatók a 60-as, 70-es években kiadott könyvekhez nyúlnak vissza, akkoriban még tudták, hogyan kell érthetően, magával ragadóan feldolgozni egy-egy fejezetet.

Az említettekkel összhangban a műszaki- és természettudományi felsőoktatás, ill. az érettségi között óriási szakadék keletkezett az utóbbi években.

A hagyományos felvételi eljárás megszűnt.