A Finnugor nyelvrokonság. Mi a véleményetek erről a vitáról?

Nincs türelmem végig olvasni a kommenteket meg a cikket, csak egy pár észrevételt tennék.

A legfontosabb, hogy a nyelvrokonság nem egyenlő a genetikai rokonsággal! Ezt nagyon szeretik keverni, az itteni hozzászólások között is láttam ilyet.

A finnugor nyelvekkel való rokonságot nem feltétlenül a hasonló hangzású szavak bizonyítják, hanem a szabályos hangmegfelelések, változások. Másrészt az sem mindegy, hogy két nyelvnek mely szavai hasonlítanak egymásra. A finnugor nyelvrokonságot az látszik bizonyítani, hogy olyan alapszavak közt van hasonlóság, mint az alacsonyabb számok, személyes névmások, stb. Nálunk az egyetemen a finnugor nyelvrokonságot tanították, jártam finn és vogul nyelvórára is. Engem meggyőzött.

A törökökkel is sok a hasonló szavunk, de felhívnám a figyelmet arra, hogy a magyarban sok egyéb nyelvű jövevényszó is van, ennyi erővel a germán népcsaládba is be lehetne sorolni (ez most nyilván szándékos túlzás részemről). A török néppel a történelem során kétszer is éltünk együtt huzamosabb ideig, így érthető, hogy nagy nyomot hagytak a nyelvünkön. Azon a nyelven, ami sokáig csak az alsóbb társadalmi rétegek nyelve volt, és így hosszú ideig nem is létezett a nyelvnek írásbelisége. Értsd: hiányos volt a nyelv, így nem csoda, hogy átvettük más nép megfelelő kifejezéseit.

A finnugor rokonság kizárólagosságában hívők elfogultságát az itteni válaszok is jól mutatják. Amikor felmerül, hogy a magyar a finnugor nyelveken kívül más (pl. altaji) nyelvekkel is rokonítható, az ellenzők általában nevetséges érvekkel próbálják ezt cáfolni:

1. Felsorolnak szabályos hangmegfeleléseket (vagy azonos példamondatokat) a magyar és finnugor nyelvek között. Pedig ez csak a magyar és a finnugor nyelvek rokonsága melletti érvelés, de egyáltalán nem érv más nyelvekkel való rokonságunk ellen. Lent bemutatok jónéhány példát olyan alapszókincsbeli szavakra (szigorúan a Swadesh-listából), amelynek meg lehet találni a szabályos megfelelőjét valamely altaji nyelvben (is). Nem úgy kellene ennek működnie, hogy ha egy szóról már kimondtuk, hogy „finnugor eredetű”, akkor már dilettánsnak van nyilvánítva, aki rá mer mutatni, hogy ennek ellenére az altaji nyelvekben is megvan (és akkor talán mégsem egyértelműen „finnugor eredetű”).

2. Felsorolják a típusos példákat a „török jövevényszavakra” (pl. földművelés és állattenyésztés szavai), hangsúlyozva, hogy ezeket később vettük át. Valójában a helyes értelmezés az lenne, hogy a földművelés és állattenyésztés elterjedésekor kapcsolatban voltunk a török népekkel. Arról, hogy korában együtt éltünk-e velük / kapcsolatban voltunk-e velük, ez semmilyen információt nem ad (így a nyelvrokonságról sem, de semmiképp nem ellenérv). Az csak feltételezés, hogy mikor vettük át (ha egyáltalán), másrészt ez szintén nem érv a rokonság ellen, mivel ahhoz az alapszókincset kellett volna megvizsgálni, és bemutatni, hogy nem rokonítható a török nyelvekkel.

3. Szándékosan ferdítve a törökkel rokonítható szavak közül kiválogatják a speciális szavakat, míg a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak közül a legalapvetőbbeket (elhallgatva, hogy ezeknek általában az altaji nyelvekben is megvannak a szabályos megfelelői), majd ez alapján azt mondják, hogy a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak sokkal alapvetőbbek.

4. Személyeskednek (pl. azzal, hogy a török rokonságot dilettánsok, hagyományőrzők, konteóhívők, stb. terjesztik). De attól, hogy egy nézetet olyan emberek is terjesztenek, akik érelmi alapon gondolkodnak, attól az elmélet tudományos értéke ugyanakkora marad.

5. Ha az alapszókincs szabályos hangmegfeleléseivel érvel valaki az uráli és altaji nyelvek rokonsága mellett, akkor hangsúlyozzák, hogy a nyelvtan sokkal fontosabb. Ha a nyelvtani érveket hoz valaki fel, akkor pedig hangsúlyozzák, hogy a nyelvrokonság bizonyítékai valójában az alapszókincs szabályos hangmegfelelései lennének.

6. Felhoznak példákat, hogy lám, bizonyos szavak alapján még a piréz, krixkraxi, lumbulábi nyelvvel is rokoníthatók lennénk. Pl. magyar ház / angol house, német Haus. Pedig 1-2 véletlen hasonlóság nem cáfolja 2 nyelv között meglévő szabályos hangmegfelelések tömegeit. Ezért kell a rokonítható szavak arányát megnézni. Egyébként a ház, house, cottage, kota, stb. szavak könnyen lehet, hogy valóban közös nosztratikus ősnyelvi szóból erednek (ha már szóba került).

[link]

7. Azzal próbálják cáfolni a magyar és altaji nyelvek rokonságát, hogy a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik, az altaji nyelvek pedig egy másik család (amelynek ráadásul még meg is kérdőjelezik a létezését). Ezzel az a baj, hogy a nyelvcsaládok konszenzuson alapulnak, és nincsenek kőbe vésve. Ráadásul az újabb kutatások egyre inkább bizonyítani látszanak, hogy a korábban különállónak gondolt családok közös tőről fakadnak. És pont ezért nem a rekonstruált (és pont ezért csak feltételezett) protonyelvek szavait kell egymáshoz hasonlítani, hanem az új eredmények ismeretében újragondolni, hogy egyáltalán létező protonyelveket próbálunk-e visszafejteni (theát pl. létezett-e egyáltalán valamennyi uráli nyelvnek olyan közös őse, amely nem volt őse az altaji nyelveknek).

A nyelvcsalád egyik leggyakoribb definíciója: azon nyelvek összessége, amelyek nyelvtörténetileg bizonyítottan avagy feltételezhetően egyetlen közös ősből származnak.

1. A magyar nyelv a tudomány legújabb eredményei szerint a nosztratikus/eurázsiai nyelvcsaládba tartozik, mivel ezek a legnagyobb egység, amelynek létezése statisztikával is alátámasztható (és így feltételezhetően egyetlen közös ősből származnak, tehát megfelelnek a nyelvcsalád definíciós kritériumának).

[link]

[link]

Ez pl. jó példa matematikai/statisztikai módszer használatára a nyelvcsaládok kutatása terén. És mivel a PNAS-ben jelentek meg a cikkek, ezért eléggé valószínűtlen, hogy dilettánsok munkájáról lenne szó. Ezeket a statisztikákat meg lehet ugyan kérdőjelezni, de azt megkérdőjelezők kezében általában nincsenek még ezeknél gyengébb statisztikai érvek sem, amellyel saját igazukat bizonyíthatnák (persze ez sosem zavarja őket, az eurázsiai koncepció kapcsán meg még a kakán is csomót keresnek). Természetesen az eurázsiai családon belül bármelyik nyelv bármelyik nyelvvel rokonítható (így pl. bármelyik uráli nyelv bármelyik altaji nyelvvel), csak az arány nem mindegy. Ezeket nyelvenként meg kell vizsgálni. Egy nyelv egyszerre több másikkal is összehasonlítható (mint ahogy a finnugor nyelvrokonság melletti érvek felsorolásakor is tenni szokták). A nyelvcsaládok bináris modellje amúgy sem alkalmas a nyelvek eredetének leírására (ahogy erre Szilágyi N. Sándor is rámutatott), de még a rokonságéra sem nagyon. Az eurázsiai nyelvek is inkább spektrumot képeznek, ahol a magyar valahol a finnugor és altaji nyelvek között helyezkedik el.

2. Nyelvünk finnugor rokonsága igen valószínű, azonban ez az 1. pont tükrében nem jelenti automatikusan a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak „finnugor eredetét”, főleg akkor nem, ha azok más nyelvcsaládokba (általában altaji, de gyakran dravida vagy indo-európai) tartozó nyelvekkel is rokoníthatók. A rokoníthatóságra pedig magyarázatot kell adnunk, és ha kizártunk minden más lehetőséget (szóátvételt vagy a „finnugor kornál” korábbi, közös eredetet), csak akkor beszélhetnénk ezen szavak „finnugor eredetéről”, de ez akkor is csak feltételezés lenne, hiszen ezen szavak eredetének írásos nyoma nem maradt fenn. Egyes etimológiai szótárak ezt nem veszik figyelembe, ezért nem vehetőek komolyan. Sem azok, akik ezen szótárak adataira (pl. hogy az alapszókincsünk nagy része „finnugor eredetű”, aztán jönnek az „óiráni eredetű” szavak...) tényként hivatkoznak.

3. Nyelvünk (más urálinak tartott nyelvekkel egyetemben) emellett az altaji nyelvekkel is rokonítható. Ez már az 1. pontból is következne, de nézzünk azért meg pár konkrétabb érvet is:

3.a. példák h/k/g szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

hol (Sw. 13): quayda (török nyelvek)

három (Sw. 24): qurban, gurban (mongol nyelvek)

hal (Sw. 45): xalim (bálna, mongol), ollo, xolto (tunguz-mandzsu), kárei (rája, japán)

húr, hurok (Sw. 61): quriq (török), urga (mongol)

hús (Sw. 63): xesi, xeseg, xisig (mongol)

háj (Sw. 66): nyelvekben koju, qoji, xoju (török nyelvek)

haj (Sw. 71): kil, qil, xil, gil (török nyelvek); kil, qil, xil (mongol)

hát (Sw. 88): kot, ket, köt, göt (török nyelvek)

hány (Sw. 97): kekir, kegir, gejir, gegir (török nyelvek)

hasít (Sw. 114-115): kas, kis, kes (török nyelvek); mongol xas, gasu

hever (Sw. 123): xebte, kepte (mongol nyelvek)

hull (Sw. 127): kolau, kula (török nyelvek)

homok (Sw. 157): qum, xum (török nyelvek); qumaki, xumxi (mongol nyelvek)

hó (Sw. 164): kar, qar, xar, gar (török nyelvek)

hamu (Sw. 168): kul, kül, kil, köl (török nyelvek)

hideg (Sw. 181): xüjten (mongol nyelvek)

harcol: köräš-, güreš- (török nyelvek), xerelde- (mongol nyelvek)

csihol (tüzet): čak- (török), čaq- (mongol), čiu (tunguz-mandzsu)

holló: qarɣa (török), kerē (mongol), ōlī (tunguz-mandzsu)

3.b. példák f/p/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

fiú (Sw. 39): pikte, putte (tunguz-mandzsu nyelvek)

apa (Sw. 43): aba (török), aba, abu (mongol), api (koreai)

féreg (Sw 50.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek)

fa (Sw. 51): szintén van p-s megfelelője számos altaji nyelvben is

fű (Sw 60.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek), phiri, phuri, phur (koreai nyelvek)

fej, fő (Sw. 72): peje (tunguz-mandzsu nyelvek)

fog (Sw. 77): pali (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint fél valamitől, Sw. 106): pelin, belin (török nyelvek), belin (tunguz-mandzsu)

fekszik (Sw. 123): pulu (tunguz-mandzsu)

forog, fordul, pörög, borul (Sw. 126): szabályos hangmegfelelés még a magyar nyelven belül is, emellett: pori, foro (tunguz-mandzsu)

facsar (Sw. 130): piči, bičkṇ (mongol nyelvek)

fagy (Sw. 145): puluɣ, buluq (török nyelvek), belu (tunguz-mandzsu nyelvek)

por, pur (Sw. 158): pɨrɨn, buruo (török), puʒ́irā, burgi- (mongol)

felleg, felhő (Sw. 160): pilit, pulut, bulut (török nyelvek)

fehér (Sw. 175): pùhɨ́i- (koreai nyelvek), bagda-ma (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint valaminek a fele): peltir, beldir (török), belšer, belčir (mongol), pālã (tunguz-mandzsu)

fűz: potoqto, pučekte (tunguz-mandzsu)

árpa: arba (török), arbaj (mongol)

fény: pana (koreai)

3.c. Példák m/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

én (Sw. 1): minä, mon (finnguor nyelvek), men , ben (török nyelvek), bi, mi- (mongol)

mi (Sw. 4): mi, me (finnugor nyelvek), miz, biz (török nyelvek), man, bid (mongol nyelvek)

más(ik) (Sw. 21): baška (török nyelvek), bus, busa (mongol nyelvek)

madár (Sw. 46): bildir, buldur (török nyelvek), bildu'ur (mongol)

máj (Sw. 91): baɣɨr, bawɨr (török nyelvek)

A példák ellenőrizhetők pl. a következő (nyelvész tudósok által összeállított) etimológiai szótárban:

[link]

Akár felül a „view all records”-ra kattintva, akár alul az „in any field”-be a szavak angol jelentését beírva (érdemes bepipálni, hogy „whole words”). A magyar ebben a szótárban is az uráli nyelvek között szerepel tudománytörténeti és didaktikai okokból, de ez számunkra nem lényeges, ld. az 5. pontban.

A példák egy része itt is megtalálható:

Joseph H. Greenberg: Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. 2: Lexicon. Stanford: Stanford University Press. 2002.

3. c. Nyelvtani érvek:

Részletesebben ld: Joseph H. Greenberg: Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. 1: Grammar. Lexicon. Stanford: Stanford University Press. 2002.

3. d. személyes névmások

- én: minä (finn), mon (mordvin), én (magyar, eredetileg valószínűleg „mén”), men (türkmén, üzbég, stb.), ben (török, gagauz), bi (mongol nyelvek). Tehát a török nyelvekben is megvan az m-es változat. m/b szabályos hangmegfelelés

- te: sen (török nyelvek), sin- vagy te- (finnugor nyelvek). Tehát a finnugor nyelvekben is megvan az sz-szel kezdődő változat. t/sz szabályos hangmegfelelés

- ő: egy magánhangzót nem lehet rokonítani, de érdekes módon a török nyelvekben is o vagy on, míg a finnugor nyelvekben hän vagy son. Szó eleji h lekopása?

- mi: me (finn, észt), mi (lapp, udmurt, magyar), miz (kirgiz, balkar), biz (számos egyéb török nyelv). Ugyanúgy m/b szabályos hangmegfelelés.

- ti: ta (mongol), ti, tü (finnugor nyelvek), siz (török nyelvek). Ugyanúgy t/sz, mint a „te” esetében. t/sz szabályos hangmegfelelés

- ők: magyarul ő (E/3) + k (többesjel), törökben ular vagy onlar (E/3: o, on + többesjel (-lar)).

4. A fenti érvek sem mennyiségükben (akár a szókincs legalapvetőbb, akár bővebb rétegében nézzük meg ezek arányát), sem minőségükben (a szókincs mennyire alapvető rétegeiben találhatóak meg) nem maradnak el a magyar és az uráli nyelvek alapszókincse közötti szabályos hangmegfelelésektől. Megkockáztatom, hogy meg is haladják azokat (ennek igazolásához azonban a teljes alapszókincs elemzését be kellene mutatnom itt, amit jelenleg nem szeretnék, emellett a hely sem elegendő).

5. A 4. pont tükrében felül kell vizsgálni azt, hogy a magyart valóban jogosan soroljuk-e az uráli ágba, továbbá az uráli nyelvcsalád valóban létező ág-e egyáltalán. Mert egyes urálinak tartott nyelvek (pl. a magyar) igen közel állnak az altaji nyelvekhez, emiatt is merült fel az urál-altaji nyelvcsalád koncepciója. Más urálinak tartott nyelvek viszont inkább az indo-európai nyelvekhez állnak közelebb, emiatt merült fel az indo-uráli nyelvcsalád koncepciója. Végül úgy tűnik, hogy a 2 elmélet közti ellentétet ma az eurázsiai koncepció feloldja, de az alatta lévő kategóriákat az új eredmények ismeretében újra kell gondolnunk.

#37:

Megértem, hogy nem tetszik neked, amikor ilyenekkel találkozol, nekem sem tetszik. De sok mindenben nem értünk egyet:

„Ez sajnos sokkal inkább jellemző az ellenoldal képviselőire, gyakorlatilag mindenféle kritikát sértésként és támadásként fogadnak, akként is reagálnak le.”

Ez a te szubjektív véleményed. De sajnos a finnugor tábor híveinek nagy részére ugyanúgy jellemző (beleértve sajnos a szakemberek nagy részét is). Nem merném kijelenteni, hogy melyik oldalon több az érzelmi alapon gondolkodó (bár nekem is megvan erről a véleményem, és nem egyezik a tiéddel). Tapasztalatom szerint áltlában a finnugor kizárólagosság hívei kezdik a sárdobálást. Elég megnézni a nyest.hu-n vagy ezen az oldalon 1-2 vitát. Pl. a jelen kérdésnél sem a finnugor rokonságot vagy annak kizárólagosságát elutasítók kezdték a személyeskedést és az érzelmi alapú vitát. Ellenben nézd meg a 10-es, 13-as, 16-os, 18-as, 35-ös hozzászólást... Ahhoz képest arra, amit írsz, arra egy példát sem találtam ennél a kérdésnél (és máshol is kevesebbet találok, mint az ellenkezőjére). Az ugor-török háborúban is a finnugor kizárólagosságot huirdetők kezdték az érzelmi alapú vitát azzal, hogy megvádolták Vámbéryt és társait, hogy nem tetszik nekik a „halszagú” rokonság. Holott a török oldal hívei ilyet sosem mondtak, és nem is mondhattak, hiszen ők pont a magyar nyelv kettős (finnugor ÉS török) rokonsága mellett érveltek (így finoman szólva is vicces azzal vádolni őket, hogy „büdös volt nekik a halszagú rokonság”), szemben az ugor oldallal, akik a finnugor rokonság kizárólagossága mellett érveltek. De mivel észérveik nem voltak (és azóta sincsenek), maradt a személyeskedés (illetve annak a kijelentése, hogy az ő álláapontjuk „bizonyított tény”, és mindenki, aki mást állít, „dilettáns, illetve áltudományos”). És ezek között az emberek köt egyetemi tanárok is vannak, akik diákjaiknak továbbadják ugyanezt a „vitakultúrát”.... Aztán persze nyilván az ellentáborban is voltak/vannak, akik bedühödtek/bedühödnek az ilyen pökhendi stíluson, és a szalmabáb érvelésen, és lesüllyedtek ugyanarra a szintre. Innentől meg már nem könnyű eldönteni, hogy ki kezdte a személyeskedést, és az emberek többsége meg nem elég erős ahhoz, hogy pont ő legyen az, aki abbahagyja.

Néhány tipikus vita (meg lehet nézni, melyik oldalnak milyen a stílusa):

[link]

[link]

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomany..

De a tudományos vitáknál a személyeskedést figyelmen kívül kellene hagyni. Ha egy kutató személyeskedni kezd, az sosem vet rá jó fényt. Akkor sem, ha egyébként a tudományos érvek alapján igaza lenne. És akkor sem, ha ezt az őt ért vélt vagy valós sérelmekre adott válaszként teszi. De ennek ellenére meg kell vizsgálni a tudományos érveinek (ha vannak iylenek a személyeskedés közt) valóságtartalmát. Tehát ilyen emberrel is lehet vitázni, ha nem is kellemes.

„emiatt a témával esetlegesen komolyabban foglalkozók is besározódnak, akiknek a munkája maúgy lehet, hogy még értékes is lehetne...”

Ezért nem tud a tudomány fejlődni, mert néhány laikus túlzottan heves véleménye miatt a tudományos igényű írásokkal és érvelésekkel sem hajlandó foglalkozni a szakemberek egy része. Innentől azonban már ők azok, akik érzelmi alapon gondolkodnak. Ugyanis a munka tudományos hitelességét nem befolyásolja, hogy a munka írójával egyetértők egy részének stílusa elfogadható-e...

„az meg különösen nagy gond, hogy meg sem próbálják magukat elhatárolni a csőlátású követőiktől, ami erősen hiteltelenné teszi a munkáikat.”

Komoly kutatók nem foglalkoznak a csőlátású konteóhívőkkel, így elhatárolódni sem kell tőlük (ez csak erősítené bennük a hitet, hogy a kutatók foglalkoznak azzal, amit mondanak). A finnugor elmélet hívei sem határolódnak el azoktól, akik felháborodnak azon, hogy hogy lehet a nomád népekkel rokonságot keresni, amikor „a törökök itt voltak 150 évig, a nomád népek amúgy sem alkottak semmi maradandót, amúgy is muzulmánok ma már, és a finnekre mennyivel büszkébbek lehetnénk.” Ld. 10-es hozzászóló. Csakhogy a rokonainkat nem válogathatjuk meg.

A tudományos vitában pedig a tudományos érvekkel kell foglakozni, nem azzal, hogy szerintünk kik hirdetik még ugyanazt az álláspontot, és hogyan teszik ezt.

@38:

"De sajnos a finnugor tábor híveinek nagy részére ugyanúgy jellemző (beleértve sajnos a szakemberek nagy részét is)."

Mivel felénk a nyelvészet még eléggé érzékeny pont, ezen nincs miért meglepődni. Sajnálatos és küzdeni kell ellene, higgadt érveléssel és akár a saját oldal moderálásával is.

"Tapasztalatom szerint áltlában a finnugor kizárólagosság hívei kezdik a sárdobálást. Elég megnézni a nyest.hu-n vagy ezen az oldalon 1-2 vitát."

Ez érdekes, nekem pont ellentétes a tapasztalatom - ugyanitt.

"De mivel észérveik nem voltak (és azóta sincsenek), maradt a személyeskedés (illetve annak a kijelentése, hogy az ő álláapontjuk „bizonyított tény”, és mindenki, aki mást állít, „dilettáns, illetve áltudományos”)."

Hm. Ugyan nem vagyok nyelvész, de eddig a finnugor oldalon is a szakemberektől eléggé rendszeres érvelést szoktam hallani/olvasni.

"Aztán persze nyilván az ellentáborban is voltak/vannak, akik bedühödtek/bedühödnek az ilyen pökhendi stíluson, és a szalmabáb érvelésen, és lesüllyedtek ugyanarra a szintre."

Na igen, a kocsmapolitika. Igazából itt nem is a kutatók maguk a hibásak, hanem a rettenetesen nagy nemzeti öntudattal és rettenetesen kicsi intelligenciával rendelkező követőik. Pont erre írtam, hogy tőlük nem határolódnak el.

"Innentől meg már nem könnyű eldönteni, hogy ki kezdte a személyeskedést, és az emberek többsége meg nem elég erős ahhoz, hogy pont ő legyen az, aki abbahagyja."

Pedig jó lenne elkezdeni.

Folytatom, mellényomtam. :(

"Néhány tipikus vita (meg lehet nézni, melyik oldalnak milyen a stílusa):"

Mondom, kocsmapolitika. Érdekesebb megnézni, hogy egy szakami fórumon hogyan néz mindez ki.

"De a tudományos vitáknál a személyeskedést figyelmen kívül kellene hagyni."

Igen ám, de mi van akkor, ha a vitapartner érvelése másból sem áll?

"Ezért nem tud a tudomány fejlődni, mert néhány laikus túlzottan heves véleménye miatt a tudományos igényű írásokkal és érvelésekkel sem hajlandó foglalkozni a szakemberek egy része. Innentől azonban már ők azok, akik érzelmi alapon gondolkodnak."

De, hajlandóak foglalkozni, csak éppen erősen megnehezíti azt.

"A finnugor elmélet hívei sem határolódnak el azoktól, akik felháborodnak azon, hogy hogy lehet a nomád népekkel rokonságot keresni,"

De, azt elég sűrűn ki is fejtik.

"A tudományos vitában pedig a tudományos érvekkel kell foglakozni, nem azzal, hogy szerintünk kik hirdetik még ugyanazt az álláspontot, és hogyan teszik ezt."

Pontosan. Mint mondottam, a nagy önazonosság-keresésben azonban egyesek, akár kutatók is, hajlamosak személyes támadásnak venni azt, ami nem felel az elképzeléseiknek.