A TITOK- a vonzás törvénye. Működik? Mit gondoltok?

Kedves Angyalszirom!

Nem hallottál még olyan sikertelenségről , hogy valaki mindent megtett és mégsem sikerült neki?

Szerinted fair dolog a sikertelenséget kivétel nélkül ráhárítani az elszenvedő személyre?

Ez olyan mint a szekták, hogy ha az egyik tagjukkal valami baj történik akkor bűnbaknak kiáltják ki, hogy igen ez azért van, mert nem hitt rendesen, és senki sem tudja bebizonyítani és az ellenkezőjét sem.

A titok c. könyv azoknak való akik olyanok amit te is említettél, hogy tényleg nem hiszik hogy tehetnek valamit.

Ez szükséges, de nem elégséges feltétel.

"Én pl. kiváló és rendhagyó mesternek tartom a Titok c. filmet,"

Úgy látom nem nem érted pontosan a karatés példámat.

A tanulás nem csupán másolás. Itt visszacsatolás is van: amit lemásolsz azt a mester ellenőrzi, hogy jól csinálod e.

Vannak más tanulók akiken kipróbálhatod a tudásod, elmagyarázza mi nem jó, és miért nem jó.

Egy könyv vagy DVD képes erre?

Ez a magyarázat arra, hogy könyvből megtanulni karatézni lehetetlen.

"más erőnek nem tudnám tulajdonítani azt a sok "véletlen" összefüggést, amit tapasztaltam."

El tudnád mondani ezek mik?

"Ti arra kerestek bizonyítékot, hogy miért nem igaz "

Ez nem bizonyítás, hanem reklamáció annak aki azt hirdeti, hogy ő maga milyen sikeres, ezért ti is azok lehetnétek.

Nem azt akarom bebizonyítani ,hogy nincs siker, hanem azt hogy másnak nem sikerül.

Ez nem egy okos következtetés, hogy: "ha nekem valami sikerül akkor másnak is sikerülnie kéne".

Az emberek nem egyenlőek és nem is lesznek azok.

Ha nem hiszed és szívesen elmagyarázom, mert én türelmes vagyok, tudom, hogy két különböző ember nem elsőre fogja egymást megérteni.

Ha komolyan érdekel én elmagyarázom mi nem sikerül nekem 10 éve és biztosíthatlak hogy sokat tettem érte, és tudom hogy kell lennie megoldásnak, de ez a könyv nekem kevés, és még olyan embert sem találok aki mesterem lehetne.

"Nem hallottál még olyan sikertelenségről , hogy valaki mindent megtett és mégsem sikerült neki?

Szerinted fair dolog a sikertelenséget kivétel nélkül ráhárítani az elszenvedő személyre?"

Velem történt elég sok szörnyűség, úgyhogy csak azt mondhatom erre, hogy amíg gyerek az ember, addig nem fair, de amint a saját lábára áll, ha beteg is, akkor is képes javítani a közérzetén. Pl. elérheti, hogy jobb ápolásban részesüljön. Én voltam 20 évesen közel a halálhoz és az őrülethez. Sajnálom, hogy korábban nem mertem vállalni a felelősséget önmagamért, de én már a jó útra léptem, amikor minden tőlem telhetőt megteszek. Amíg nem érem el a célom, addig tudom, hogy: 1) vagy nem tettem meg még a szükséges lépéseket, vagy 2) olyan célt tűztem ki, ami nem reális, tehát nem valósíthatja meg a természet általam (pl.: nem változhatok vastömbbé, de fejleszthetem az énektudásom). Mivel nem vagyok mindenható, és igazán akarom a célom, akkor jobb, ha mindvégig abban a hitben vagyok, hogy az 1)-esről van szó, és nem a 2)-esről. Ezt azért mondom, mert a legtöbb kudarc oka, hogy a 2)-esre gondolnak, miközben lehet, hogy nincs igazuk, és lehet, hogy csak hajszálnyira vannak tőle.

"Ez olyan mint a szekták, hogy ha az egyik tagjukkal valami baj történik akkor bűnbaknak kiáltják ki, hogy igen ez azért van, mert nem hitt rendesen, és senki sem tudja bebizonyítani és az ellenkezőjét sem." - Tudom, mire gondolsz, de szerintem túlzásba esel. Ne higgy, ha nem akarsz. Kit érdekel? Én csak elmondtam azokat a szempontokat, ami talán rávilágíthat, hogy miért jó hinni benne. Ha neked ez nem jön be, az a te dolgod. Egyébként pont az a lényege a vonzás törvényének, hogy nem folyton arra kell gondolnod, hogy mi miért rossz, hanem hogy mi miért jó.

De tudod, mit? Most már mégis érdekel, hogy mi az a cél, amit el akarsz érni 10 éve. :) Írd meg priviben.

"A titok c. könyv azoknak való akik olyanok amit te is említettél, hogy tényleg nem hiszik hogy tehetnek valamit.

Ez szükséges, de nem elégséges feltétel." - Igen, ötször is megnéztem egy aerobik DVD-t, és még egy dekát sem fogytam. :D Elolvastam, hogyan kell angolul beszélni, de mégsem tudok olyan szinten, mint ahogy írni tudok. Mert az írást gyakoroltam is, a beszédet nem.

"Úgy látom nem nem érted pontosan a karatés példámat.

A tanulás nem csupán másolás. Itt visszacsatolás is van: amit lemásolsz azt a mester ellenőrzi, hogy jól csinálod e." - Igen, igazad van.

"Vannak más tanulók akiken kipróbálhatod a tudásod, elmagyarázza mi nem jó, és miért nem jó.

Egy könyv vagy DVD képes erre?" - Nem tudom, de szeretem azokat a matekkönyveket, ahol van kidolgozott megoldás, meg minden könyvet, ami részletesen és értelmesen magyaráz, sok benne a kép. De biztosan nem lehet mindent könyvből megtanulni, de ez most olyan példa, hogy úgysem tudjuk a helyes megítélését, mivel nem láttunk még elég könyvet, és nem láttunk még elég embert, hogy mennyire képes reprodukálni, amit egy könyv leír. Szóval ezt hagyjuk. Én el tudnék képzelni sokféle könyvet, amiből igenis meg lehet tanulni azt a fajta tudást, amiről ír. De ha "A titok" c. könyvet mondjuk el sem olvastam volna, sohase tudnám, hogy másképp is gondolkodhatok. Ha az apám nem mondta volna annyiszor, hogy lusta vagyok, akkor nem is gondolnék bizonyos szituációkban reflexszerűen erre. Most már pl. sok dolog a Titokból reflexszerűen eszembe jut az élet hétköznapi eseményeiről. Most már más szemmel nézek a koldusokra, és a gazdag emberekre. Mindenre másképp nézek. Mert a világot az elmém szűri meg, és a Titok és a rengeteg személyiségfejlesztő könyv elvei sokat változtattak, és még most is folyamatosan változtatnak az életemen.

"Ez a magyarázat arra, hogy könyvből megtanulni karatézni lehetetlen." - Ezt írtam feljebb. Attól, hogy találsz egy példát, ahol nem működik a fotoszintézis, nem biztos, hogy más körülmények között sem. Ez csak a karate, az élet olyan színes...sokféle képesség van. Zenét tényleg nem lehet könyvből tanulni, de matekot igen, de persze azt is jobb egy mentorral tanulni. A pozitív gondolkodást is csak részben lehet könyvből tanulni, de valóban könnyebb, ha látod másokon a példát, aki alkalmazni is tudja. Ha azt közli velem a könyv, hogy legyek optimista, akkor el tudom képzelni, hogy hogy néz ki az, amit csinálnom kell, de ha világéletemben pesszimista voltam, akkor biztosan beletelik egy időbe, mire elsajátítom azt a fajta gondolkodásmódot, ami ezt lehetővé teszi. Hiszen csak annyit kell tennem, hogy igyekezzek mindennek a jó oldalát nézni. Tudom, milyen érzés az...gyerekként természetes érzés volt, és másokat is láttam optimista pillanataiban. Tehát tudom reprodukálni, csak nem szabad feladni évekig, amíg még a negatívum dominál bennem.

""más erőnek nem tudnám tulajdonítani azt a sok "véletlen" összefüggést, amit tapasztaltam."

El tudnád mondani ezek mik?" - Amikor elkések iskolából, nagyon aggódok miatta, hogy lemaradok az óra elejéről...erre a tanár is késik. Amikor attól félek, hogy csak hátul lesz helyem a késés miatt, és ott nem látok, hallok semmit...erre egyik évfolyamtársam váratlanul hátraül, és átadja a helyét. Amikor pont egy személyre gondolok...erre egy másodperc múlva felhív. Amikor elsőre sikerül megérteni egy felsőfokú matematikai képletet és teljesen magával ragad, míg máskor hasonló tételt bambán nézek kedvetlenül, arra gondolva, hogy "most nincs olyan kedvem, hogy figyelni tudjak, amúgy sem értek semmit". Amikor volt egy előérzetem valamelyik ismerősömmel kapcsolatban, és bekövetkezett. (Konkrétan az unokanővéremmel kapcsolatban éreztem, hogy valami rossz fog vele történni...erre jön az apja, hogy hazajött a lány Svájcból, és ennek örömére tajrészegre itta magát, és nem bír felmászni a lépcsőn, úgyhogy segíteni kell neki.)

Na mindegy, ha te ennyire kizárod ezt a fajta érzékenységet magadból, magyarázhatok. Nem mondhatom el neked, hogy milyen érzés egy gyönyörű szép zenével átszellemülni, ha egyszer te érzéketlen akarsz lenni az ilyesmivel kapcsolatban...

""Ti arra kerestek bizonyítékot, hogy miért nem igaz "

Ez nem bizonyítás, hanem reklamáció annak aki azt hirdeti, hogy ő maga milyen sikeres, ezért ti is azok lehetnétek.

Nem azt akarom bebizonyítani ,hogy nincs siker, hanem azt hogy másnak nem sikerül." - Reklamálj...nem azért lett sikeres az illető, mert ilyen kiváltságokkal született. Mondj, amit akarsz, én hiszek neki, hogy milyen folyamatot élt át.

"Ez nem egy okos következtetés, hogy: "ha nekem valami sikerül akkor másnak is sikerülnie kéne".

Az emberek nem egyenlőek és nem is lesznek azok." - Egyértelmű, hogy egy egy láb nélküli ember nem fog 15 km/h-val futni saját erőből. Itt nem arról van szó, hogy "valami" sikerül, akkor másnak is "ugyanaz". Itt arról van szó, hogyha megvannak a dolog eléréséhez szükséges adottságaink...márpedig az emberek legtöbbjében közös egyvalami: egy csodálatos számítógép, egy egészséges agy. Aki élő ember és felfogja a film szavait (nyelvtanilag felfogja), annak biztosan van egy nagy kapacitású agya, ami egy hatalmas eszköz. Lehet, hogy a láb nélküli ember nem fog 15 km/h-val futni, de az eszével megtalálja a módját, hogy találjon egy olyan protézist, ami ezt lehetővé teszi. Lehet, hogy az nem olyan futás lesz, mint a hagyományos emberi, de ő fogja hajtani az izmaival a szerkezetet, és számára ez egyenlő lesz azzal, hogy "elértem a célom! 15 km/h-val futok! gyors vagyok!".

Fantáziát...azt tényleg nem lehet tanulni, ha nem akarod.

"és még olyan embert sem találok aki mesterem lehetne." - Gondold át, hogy reális-e a célod, és hogy jók-e az eszközeid az elérésére. Ha mindkettőre biztosan igen a válasz, akkor keress tovább.

Tehát, ha valakivel közös adottságom van. Mondjuk nyelvérzék. Akkor, ha azt látom, hogy neki sikerült megtanulnia egy nyelvet, akkor én is el kell higgyem magamról, hogy nekem is megy. És ha nem is olyan jó a nyelvérzékem, mert eddig az eredményeim nem azt mutatják...én akkor is gondolhatok úgy magamra, hogy ugyanolyan jó vagyok, mint a jobbak...és fejleszteni fogom magam, és mindent megragadok, hogy igazam legyen.

Beteg is tudok lenni, ha feltétlenül szükségem van egy bizonyítékra, hogy beteg vagyok. Vagy ha feltétlenül ürügyet akarok, hogy miért ne kelljen dolgozni vagy iskolába menni, akkor biztos, hogy valahogy beteg leszek.

Csak nekem vannak ilyen "szuper" képességeim? :D

Ja, és én nem másoknak hiszem el, hogy működik a Titok, hanem magamnak, mert beleillik a világképembe. Nagyon beleillik, így nagyon hiszek benne. Ha nektek nem illik bele, és nem is akarjátok, hogy beleillő legyen...nem is lesz az. Nem tőlem lesz az nektek, de azért írtam le, mert másoknak, akik hasonlóan tekintenek a dolgokra, rajtuk segíthet, amit írok, mert megadhatja a hiányzó láncszemet. Nektek logikátlan, nekem életfeltétel azt hinnem, hogy hiszek benne. :) Sziasztok!

Kedves Angyalszirom,

Én elismerem a küzdelmedet, de médium azért az nem vagy, bűnügyeket nem oldasz meg, pedig állítólag van olyan médium aki igen.

Az hogy elkésel és a tanár is, meg valaki udvarias veled, meg megérezted hogy berúg az unokanővéred,

ezeket erős túlzás más erőknek tulajdonítani, de ha te ettől jól érzed magad, akkor legyen. Érzed a különbséget?

"nem mondhatom el neked, hogy milyen érzés egy gyönyörű szép zenével átszellemülni,

ha egyszer te érzéketlen akarsz lenni az ilyesmivel kapcsolatban."

Már ne haragudj de, csak úgy tudunk értelemsen beszélni ha nem találsz ki rólam hamis dolgokat!

Maradjunk már a valóság talaján, ha megkérhetlek!

Ha meg ilyen "médium" vagy akkor meg tudhatnád hogy én nem vagyok érzéketlen, tudhatnád hogy mit akarok és mit nem.

"Fantáziát...azt tényleg nem lehet tanulni, ha nem akarod. "

Na erre is a fenti intelmem vontakozik (van fantáziám).

"amíg gyerek az ember, addig nem fair, de amint a saját lábára áll, ha beteg is, akkor is képes javítani a közérzetén. Pl. elérheti, hogy jobb ápolásban részesüljön"

Szerinted 20-on évesen mindenki egyenlő esélyeket kap?

Szerinted a gyerekkor csak úgy megsemmisül, nyomok nélkül?

Nem tudom neked milyen gyerekkorod volt, meg milyen tragdiák értek, de mindne embert más, és más mértékben is,

és különböző sérüléseket hagyott bennük, és nem egyenlőek az esélyei.

Szóval a saját példáddal nem magyaázhatod mások sikertelenségét, mert mások sorsa nem egyenlő a tiéddel.

Érthető ez a logikai hiba?

"Ne higgy, ha nem akarsz"

Most pontosan mibe kéne hinnem?

Abba hogy ha jó dologra gondolok sokat akkor az be fog következni?

Ezt csinálom folyton, arra gondolok amit el akarok érni.

Csak 10 év elteltével már nem tudok hinni abban hogy ennyi elég!

Tudod-e mit jelent az hogy hinni?

A hitnek pont az a lényege, hogy nem akarattal van. Akarattal nem lehet hinni, mert az már nem hit.

Ezt érted?

A hitnek is oka van, te azért hiszel valamiben mert tapasztaltál valamit, és ezzel magyarázod,

mert ezt hallottad másokatól.

Ha neked azt mondják hogy higgyél abban, hogy ha elmész Mekkába akkor mégjobb lesz az életed, akkor elmész?

Ha nem, akkor miért nem hiszel? És ha igen akkor miért? Meg tudnád foglmazni?

A matematikát meg lehet tanulni könyvből, ezért nem ezt a példát mondtam neked.

Te most nem hiszed el hogy karatézni nem lehet megtanulni könyvből?

Vagy másik példa:

Most mondd meg:

Te felülnél egy olyna repülőre, amit olyan pilóta vezet aki most veezet repülőt először,

de amit a könyvből tanult azt nagyon jól tudja, és hisz benne, és meditált sokat,

meg az összes utas meditált azon hogy minden jó lesz.

Na felülnél?

Én biztos hogy nem. És nem ez a helyes?

Érted már a repülős példából, hogy miért ez a bajom nekem is? hogy a könyv, meg a meditálás mennyire édes kevés?

Ha nincs repülő amin gyakorolhat a pilóta, és nincs egy mester aki ott legyen mellette, akkor sosem fog tudni repülőt vezetni.

És ha nekem sincs "repülő" és "mester" akkor én sem fogom tudni elérni azt amit akarok.

Írok majd arról mi nem sikerül...

"Már ne haragudj de, csak úgy tudunk értelemsen beszélni ha nem találsz ki rólam hamis dolgokat!

Maradjunk már a valóság talaján, ha megkérhetlek!

Ha meg ilyen "médium" vagy akkor meg tudhatnád hogy én nem vagyok érzéketlen, tudhatnád hogy mit akarok és mit nem."

- Ez a zenés példa nem rólad szól, mivel nem is ismerlek, csak benyomásaim vannak rólad. Ezt csak azért írtam, mert szerintem az az érzés pont olyan, amit nem lehet úgy megéreztetni mással, hogy beszélünk róla, csak ha ő maga átéli. Én így vagyok azzal, hogy bízom a "szerencsémben", de igazából abban, hogy az agyam képes megtalálni azokat a tényezőket a világban, amik segítik őt.

"Na erre is a fenti intelmem vontakozik (van fantáziám)."

- Mégis úgy tűnik, hogy nem emlékszel arra, hogy a gyerekek folyton fantáziálnak, és gyakran hisznek abban, hogy természetfeletti erejük van, vagy hogy belelátnak az emberek lelkébe, vagy hogy boszorkányok, vagy egyszerűen maguktól Istenhez beszélnek ("Jaj, kérlek Istenem, vegyenek nekem a szüleim egy biciklit")...vagy mit tudom én. Minden gyerek imádkozik a maga módján.

"Szerinted 20-on évesen mindenki egyenlő esélyeket kap?

Szerinted a gyerekkor csak úgy megsemmisül, nyomok nélkül?"

- Nem semmisül meg, de el lehet indulni a jó irányba, motivációt lehet csinálni a rossz élményekből. Azt gondolom a magam példáján, hogy a rossz gyerekkor nem feltétlenül sorscsapás, mert általában azok az emberek tudják kiemelkedő szintre vinni a képességeiket, akik már sokat szenvedtek, és rájöttek, hogy milyen rossz a sötétségben, ezért teljes szívből a fény felé törtek. Míg az emberek 90+%-a középszerűségben él, mert nincs motivációja, hogy mindig fejlődni akarjon. Vagyis én úgy látom, hogy sokan nem értik, hogy miért baj a megelégedés egy csomó dologgal, amit "kibírnak, mert muszáj, mert ez van". Nagyon nagy divat a panaszkodás és a felelősség áthárítás a kormányra (ami csak részben jogos, mert kettőn áll a vásár). Valaki kifejezetten arra vár, hogy legyen miért panaszkodnia. Ezt a példát látják: "Gyere beszélgessünk, én megosztom veled az én szenvedéseim, te pedig megosztod velem a tieid." Egyszerűen kipakolják a zsákot, amit a hátukon cipelnek púpként. A megoldásra viszont nem kíváncsiak. Azt nem mondhatod, hogy ez ritka jelenség.

"Nem tudom neked milyen gyerekkorod volt, meg milyen tragdiák értek, de mindne embert más, és más mértékben is,

és különböző sérüléseket hagyott bennük, és nem egyenlőek az esélyei."

- Ebben igazad van. És szerintem a hit a túlélés mozgatóereje. Egy gyerektől a hitét is elvehetik, velem is ezt tették, de csak mert ezt tanulták otthon, hogy az ő szüleik is ezt tették velük. De szerencsére jó dolgot is tanultam, a tudásvágy, és az "akkor is megmutatom nekik, hogy képes vagyok rá" attitűd. Ez furcsa, mert egyrészről azt tanították, hogy "ne erőlködj, meg félni kell, hogy mit szólnak majd mások és amúgy sem sikerülhet neked", másrészről nagyon akaratosak voltak. Szóval a hátrányos helyzetem ellenére is tudom, hogy van egy csomó jó dolog, ami ezzel jár. Nem sajnálom, hogy nem akarok a szenvedéseimben tocsogni, és mindig sajnáltatni magam, ahogy régebben tettem. Az csak arra vezetett, hogy még nyomorultabbnak éreztem magam. A vonzás törvénye azt mondja, hogy ne azt keresd, hogy miért nyomorúságos az életed, hanem keresd benne a jót. Mindig van valami jó, és meg lehet találni, hogy hogyan tedd még jobbá. Még egy éhező etiópnak is van jó az életében, ha megtalálja, hogy mi lehet az. Ha PÉLDÁUL egy kalap sz@rnak éled meg az életed, akkor még sz@rabbá akarod tenni azzal, hogy nem ragaszkodsz állhatatosan azokba a gondolatokba, amiért jól kéne érezned magad? Jó rosszul érezni magad? Az nagyon könnyű, mindig talál rá okot az ember, nem nehéz. A jó dolgokra kell figyelni, előre. Bármi van, nem szabad feladni. Ez a vonzás törvényének tanítása, hogy ne fulladjunk már meg az önsajnálatban, különben még több dologért sajnálhatjuk majd magunkat. Törekedjünk a megoldásra erős vággyal, hittel, jó eszközökkel és jókor meglépett lépésekkel. Működik? Mit gondoltok?

"Szóval a saját példáddal nem magyaázhatod mások sikertelenségét, mert mások sorsa nem egyenlő a tiéddel.

Érthető ez a logikai hiba?"

- És te érted azt, hogy ENGEM NEM érdekel, hogy ki miért sikertelen? Nem furcsa, hogy az elmebetegségek nagyja negatív érzelmek felhalmozódásából indul? A sikertelenségre való figyelés, az negatív érzelmeket szül. Egyszerűen rendszerhibát okoz, súlyosabb esetben halált, ha egy érző lény önmagát erősen nem támogató módon érez. Ez nemcsak velem van így, ne mondd már! Nemcsak én akartam öngyilkos lenni fiatalon a negatív, pesszimista és önutálattal teli gondolataim miatt. Versenyt űztem belőle, hogy azzal foglalkozzak, hogy mi nem sikerült már az életemben, és szinte elvesztettem a képességem arra, hogy 5 percnél tovább arra tudjak gondolni, hogy mi sikerült. Hagytam, hogy elcsüggedjek, elbátortalanodtam. És csak az segített, amikor rájöttem, hogy rajtam kívül senki sem segíthet jobban magamon...még a szüleim sem...főleg az önbizalomhiányukkal nem fognak megtanítani arra, hogyan bízzak magamban. Nem hiszem el, hogy ezt nem látjátok, hogy ez az ördögi kör bárkit be tud szippantani. Egyszerűen nem szabad hagyni, hogy a kudarc sárba tiporjon! Ezek után miért is ne kapaszkodnék görcsösen a pozitív érzelmekbe, és miért ne igyekeznék eltaszítani minden érzést, amitől hosszú távon rosszul érzem magam? Én jól akarom érezni magam, és emberi képességeimben benne foglaltatik a vonzás törvénye, hogy amire befolyásom van, az megkapom, ha igazán akarom.

Ti most azt akarjátok megmagyarázni másoknak, hogy nincs igaza (a születetten kimagasló érzelmi intelligenciájú) Jézusnak ebben? Mert ő eszerint élte az életét: Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

Szerintem meg ez a logikus. Akinek van lelki gazdagsága, annak mindig adatik, aki kevésbé gazdag (azaz nem hálával éli meg az életet, és nem a jó dolgokra fókuszál), az elveszít mindent, amit értékesnek tart. Újra gazdag lehet, ha észrevesz más értékeket, nagyobbakat.

Lehet, hogy azt tanultam gyerekkoromban, hogy ne merjek gazdag lenni, de épp ez serkent arra, hogy igenis az akarok lenni, és igenis értékelni akarom az életem minden eseményét, mert így többet fogok nevetni. A nevetés pedig köztudottan egészséges dolog. A szomorkodás pedig káros.

Mi ebben a nem logikus? Szerintem ne írj többet, mert teljesen eltérünk a vonzás törvényétől, és a végén már mindenféle karatéról, repülőkről, tettek nélküli eredményekről, meg hasonlókról, aminek közük nincs hozzá. Ez már fárasztó.

"Most pontosan mibe kéne hinnem?

Abba hogy ha jó dologra gondolok sokat akkor az be fog következni?

Ezt csinálom folyton, arra gondolok amit el akarok érni.

Csak 10 év elteltével már nem tudok hinni abban hogy ennyi elég!"

- Komolyan kezdem elveszíteni a türelmem veled kapcsolatban. Ismételgetsz valamit, amit én nem állítottam. Csomószor leírhatom, hogy állandóan kihagyják emberek a lényeget. NEM elég gondolkodni róla! Tenni is kell érte! Mert hiába gondolsz valamire, mert ez elősegíti a cél elérését, ha egyszer a tetteiddel tulajdonképpen nem az irányába haladsz. De ha úgy cselekszel, hogy nem hiszel benne, akkor a cselekvésed nem olyan irányultságú lesz, hogy elérje a kívánt hatást. Őszintén, én nem hiszem el még magamról, hogy havi 100 ezernél több pénzt tudok keresni, de ha edzem a magamba vetett hitem, akkor biztos, hogy ez az összeg lassan emelkedni fog, amit már elhiszek magamról, és meg is fogom tudni keresni...megtalálom a módját, mert nagyon vágyni fogok rá, és nagyon hinni fogok benne. A többit az univerzum törvényei (az agyam jó képességei) elvégzik.

Komolyan, írd már le a célod. Lefogadom, hogy ha 10 éve nem sikerül, akkor olyan dolog, ami túl nagyméretű ahhoz, hogy te irányítsd, vagy pedig rossz eszközökkel próbálkozol, és ugyanazt csinálod régóta, de más eredményt vársz. Ezt most nem bántásképp mondom, hanem az emberek ezért nem érik el a céljukat, mert rossz eszközökkel élnek.

"Tudod-e mit jelent az hogy hinni?

A hitnek pont az a lényege, hogy nem akarattal van. Akarattal nem lehet hinni, mert az már nem hit.

Ezt érted?

A hitnek is oka van, te azért hiszel valamiben mert tapasztaltál valamit, és ezzel magyarázod,

mert ezt hallottad másokatól."

- Igen, értem. Lehet, hogy úgy tűnt, összemostam a két fogalmat. Nálam a hit=akarás, mert amikor valamiben nem hiszek, akkor általában nem is akarom teljes szívemből azt a valamit. Sokszor azt hiszem, hogy akarok valamit, aztán azon kapom magam, hogy nem hiszek a bekövetkeztében, és ezzel magam alatt vágom a fát. Ha magam alatt vágom a fát, akkor az ellen dolgozok, hogy bekövetkezzen, és mivel tudom, hogy magam ellen dolgozok, az agyam nem hülye, hogy higgyen. :) Sajnos az elménket nem tudjuk becsapni. Azt veszi parancsnak, amiben igazán hiszünk.

"Ha neked azt mondják hogy higgyél abban, hogy ha elmész Mekkába akkor mégjobb lesz az életed, akkor elmész?"

- Ha elmondják, hogy miért gondolják ezt, hogy mitől lehet ettől jobb. Ha a válaszukban olyan dolgok hangzanak el, amik megfeleltethetőek az értékítéletemnek (hogy szerintem is jó), és inkább ezek a tényezők dominálnak, akkor érdekelni fog a Mekkába való elutazás. De ha számomra gyenge érvek hangzanak el a jó mivolta mellett, akkor valószínűleg megértem őket, de egyelőre nem megyek Mekkába, mert gyenge ahhoz a fantáziám, hogy elképzeljem, hogy miért is látják az egészet olyan jónak.

"Ha nem, akkor miért nem hiszel? És ha igen akkor miért? Meg tudnád foglmazni?" - Ja, szóval igen. :) Amit előbb írtam. Ha szerintem nagyon jó (szinte pótolhatatlan) spirituális élményekkel jár az utazás, akkor megéri. Ha hiányzik a különlegesség érzése bennem ezzel kapcsolatban, ha nem tudom elképzelni, hogy miért lenne hatalmas élmény, akkor valószínűleg azt gondolnám, hogy én ebben MOST nem tudok hinni, mert más a világnézetem.

A Mekkás dolog amúgy megint más. A Mekkába való zarándoklás lényege szerintem csak akkor működik, ha az ember hisz benne. A vonzás törvénye viszont akkor is működik, ha nem hiszünk benne. Mert az ember célkereső lény. Mindig célokat hajtunk végre. Pl. reggel felkelni, enni, fogat mosni, kiválasztani az aznapi ruhát...stb. Abból áll az életünk, hogy célokat valósítunk meg egyfolytában. Az apró célokban és a nagyobb célokban is a vonzás törvénye segít, csak épp a nagyobb célokhoz nagyobb odaadás és folytonos korrigálás kell. Pl. könnyű azt a célt megvalósítani, hogy ráüljek egy székre. Nem igazán tud minket eltéríteni bármi a cél elérésétől, mert gyorsan megvalósítható. De pl. 5-öst kapni valamiből, az már egy kicsit hosszabb út, és sok dolog letéríthet az útról. Ami neked 10 éve nem sikerül, az valószínűleg egy még hosszabb út, és a buktatók csak még jobban elnyújtják.

"Te most nem hiszed el hogy karatézni nem lehet megtanulni könyvből?"

- De, el tudom hinni, csak nyitva hagyom azt a lehetőséget, hogy mégsem lehetetlen. Én tényleg nem vagyok médium, tehát nem állíthatom biztosra, hogy lehet vagy hogy lehetetlen valami adott eszközökkel. Csak azt nem hiszem, hogy azért mert mondjuk karatézni nem lehet, egy csomó dolgot lehet úgy, hogy megmondják neked, hogyan kell. És ráadásul a karate pont nem olyan, mint a pozitív gondolkodás és pozitív cselekvés megtanulása. Legalábbis szerintem. Szerintem ösztönösen tudja az ember, hogy milyen, amikor jól érzi magát, és csak azt kell csinálnia, amitől hosszú távon is jól érzi magát. A karate közel sem ösztönös, komoly tanulási folyamatot igényel. Én úgy érzem, hogy a pozitív gondolkodás olyan ösztönös, mint a szeretkezés. A szeretkezés és a pozitív gondolkodás is lehet olyan terület az embernél rossz élmények miatt, hogy gátlásos bennük, de újra elő lehet hozni a felszabadultságot, mert valamiért ez a képesség nem tűnik el senkiben, csak legfeljebb elnyomja magában.

"Vagy másik példa:

Most mondd meg:

Te felülnél egy olyna repülőre, amit olyan pilóta vezet aki most veezet repülőt először,

de amit a könyvből tanult azt nagyon jól tudja, és hisz benne, és meditált sokat,

meg az összes utas meditált azon hogy minden jó lesz.

Na felülnél?

Én biztos hogy nem. És nem ez a helyes?"

- Szerintem az a nem helyes, hogy összemosod a kettőt. Pont arról van szó, hogy a vonzás törvényében való hit az a MAGAD SIKERÉBEN való hit! Abban, hogy amikre befolyással tudok lenni, azokkal kapcsolatos elvárásaim teljesülnek. Tudok hinni abban, hogy a tanárom 5-öst adjon a 4-es tudásomra, ha úgy érzem, befolyással tudok lenni arra a személyre. De a pilóta vezetési képességére soha az életben nem leszek befolyással, hacsak nem én tudom vele gyakorolni a repülővezetést, és tudok neki segíteni.

Jaj Istenem...a célodat sem elsőre éred el! Ne készíts ki ezzel a makacssággal! Hosszas gyakorlási folyamat árán éri el az ember a célját! A kisbaba is így tanul meg járni, beszélni, mindent. De jól érezni magát? Nem kell azt hónapokig gyakorolni. Beépített szoftver az. :D

"Érted már a repülős példából, hogy miért ez a bajom nekem is? hogy a könyv, meg a meditálás mennyire édes kevés?

Ha nincs repülő amin gyakorolhat a pilóta, és nincs egy mester aki ott legyen mellette, akkor sosem fog tudni repülőt vezetni."

- Értem. És az is biztos, hogy megmagyarázhatod, hogy miért kevés a célod eléréséhez a könyvolvasás és a meditálás...mert ismétlem: NEM EZ A VONZÁS TÖRVÉNYE. A vonzás törvénye kimondja, hogy ACT!=Cselekedj! Ha ott a pillanat, ami elősegíti a célod, akkor cselekedj! Ne késlekedj, ne hezitálj, cselekedj! És azt is mondja, hogy persze, hogy nem egyből hullik az öledbe, csak lépésről-lépésre. És azt sem mondja ki, hogy csak könyvből tanulhatod vagy videóról, mert a törvény azt mondja, hogy nem szabad bekorlátozni, hogy milyen eszközökkel érjük el a célunkat, hanem majd az univerzum megsúgja, hogy mit kell tenned (de csak akkor súg, ha figyelsz rá). Az a pilóta sem ülne be mellém, mert rutinos emberre van szüksége, aki segít neki, ha baj van. :) És ő is tudja, hogy még rá kell éreznie, mielőtt sikerül magabiztosan megtanulnia. Ez tényleg olyan, mint a karate, de a vonzás törvénye nem.

"És ha nekem sincs "repülő" és "mester" akkor én sem fogom tudni elérni azt amit akarok." - Tehát kérlek vedd észre, hogy te nem a vonzás törvénye ellen érvelsz, hanem egy olyan dolog ellen, amit senki sem állított, hanem te az ellen a fogalom ellen érvelsz, amit TE értesz a vonzás törvénye alatt. Sokszor meg kell nézni a Titkot ahhoz, hogy az ember felfogja...komolyan. Én kb. 5-ször néztem meg, és még mindig vannak olyan részek, amikor azt érzem, hogy valami új gondolat jutott el a tudatomig, amit eddig kizártam.

Lehet, hogy már kuszán fogalmaztam, mert elfáradtam ebben, hogy te meg akarod magyarázni, hogy egy olyan dolog, mint a gravitáció nem működik, csak azért, mert nem vagy hajlandó megnézni 4-szer a filmet, hogy felfogd, hogy mi a csudáról beszél. Ezt bárki megmondhatja, aki nem is médium.

"Írok majd arról mi nem sikerül..."

- Rendben írj...többre megyünk vele.

"És te érted azt, hogy ENGEM NEM érdekel, hogy ki miért sikertelen?"

Nem érdekel?

Akkor miért beszélsz róla? Miért mondod azt, meggyőződve, hogy a saját maguk miatt?

Ellentmondásba keveredtél.

"Nem furcsa, hogy az elmebetegségek nagyja negatív érzelmek felhalmozódásából indul?"

Ezt meg honnan tudod?

"önmagát erősen nem támogató módon érez. Ez nemcsak velem van így, ne mondd már!"

Most neked nincs elég fantáziád?

Nem tudod elképzelni, hogy úgy is lehet valaki sikertelen, hogy nem marcangolja magát,

nem akar öngyilkos lenni, és tesz is érte hogy jobb legyen neki és mégsem sikerül?

Biztos van olyan mint te, de nem mindenki ilyen.

Most küldjek neked történeketek, hogy megértsed miről beszélek, hogy elvonatkoztass

a saját élettörténetedtől és megértsd másét?

Ja téged nem érdekel?

Megbocsáss, de akkor ne is hirdesd az igét ha nem érdekelnek mások!

Te csak azt hirdeted hogy milyen jó neked, a titok könyvvel, de mások nem érdekelnek?

Ennek mi értelme van?

"Komolyan kezdem elveszíteni a türelmem veled kapcsolatban. Ismételgetsz valamit,

amit én nem állítottam. Csomószor leírhatom, hogy állandóan kihagyják emberek a lényeget.

NEM elég gondolkodni róla! Tenni is kell érte! "

Még te veszíted el a türelmedet? Hát ez elég szomorú!

Megmutassam, hogy hol írtam azt hogy tettem is érte 10 éve?

Ha elfelejted vagy nem is figyelsz arra amit írok, akkor tényleg nincs értelme beszélgetnünk és nem én vagyok a hibás.

Látod nekem viszont még türelmem is van.

Nem úgy tűnik hogy te vagy az aki a magáét hajtogatja és nem figyel a másikra?

És miért vagy olyan fáradékony akkor ki kell állod azért amit hirdetsz?

(Téged is meg kéne győzni hogy miért lenne neked jó Mekkába menni, mint a példámban)

"Mi ebben a nem logikus? Szerintem ne írj többet, mert teljesen eltérünk a vonzás törvényétől,

és a végén már mindenféle karatéról, repülőkről, tettek nélküli eredményekről,

meg hasonlókról, aminek közük nincs hozzá. Ez már fárasztó."

Tisztázzuk már ki mit hirdet!

Javíts ki ha tévedek, de én úgy látom hogy te azt hirdeted, hogy könyvek olvasásával, hittel és meditációval minden ember

rájöhet hogy mi a megoldás a boldogságára, tudni fogja hogy mit kell tenni érte, és biztosan sikerül ni fog neki.

Én ezt hirdetem:

Lehet hogy bizonyos problémákra ez elegendő, de a másik csoportra nem, mert a körülmények is kellenek ahhoz,hogy rájöjjön mit kell tennie (élő, hús-vér mester ember), könyvekben nincs minden leírva, és a hit, meditáció sem elegendő.

A tettek sem érnek semmit ha nem megfelelőek, és pont ez az amire nehéz rájönni: a helyes tettekre, mert ezek minden

embernél másak.

Ez érthető?

"A vonzás törvénye kimondja, hogy ACT!=Cselekedj!"

"majd az univerzum megsúgja, hogy mit kell tenned (de csak akkor súg, ha figyelsz rá)."

Fentebb elmondtam hogy cselekedtem. Az univerzum meg nem mondott semmit.

Na ez miért van?

Erre nem ad választ semmilyen meditálás, könyv, DVD. - Ez a bajom.

"Komolyan, írd már le a célod. Lefogadom, hogy ha 10 éve nem sikerül,

akkor olyan dolog, ami túl nagyméretű ahhoz, hogy te irányítsd, vagy pedig rossz eszközökkel próbálkozol,

és ugyanazt csinálod régóta, de más eredményt vársz. Ezt most nem bántásképp mondom,

hanem az emberek ezért nem érik el a céljukat, mert rossz eszközökkel élnek."

Szóval az univerzum meg társai nem mondják el hogy mik a jó eszközök.

Elmondom mit akarok:

Olyan lányt páromnak akibe szerelmes lehetek, nem érzem magam egyedül vele, boldog vagyok.

Akarom, hiszek benne hogy van megoldás.

Az akarás meg a hit nem ugyan az.

Attól hogy akar valaki valamit, nem biztos hogy 100%-ig meg van győződve róla, hogy sikerül neki,

mert értelmes, épelméjű emberben mindig felmerülnek kétségek.

Sokat tettem érte, jártam idegen/ismerős társaságokba.

Megfigyeltem sokmindent, pl. hogy a nők nagyon hamar eldöntik, hogy kell e nekik valaki vagy nem.

Akinek kellettem azért nem sokat kellett tennem, mintha ő jobban akarná.

Ezek nem voltak az eseteim, és egyáltalán nem azért, mert kellettem nekik, hanem mert másfélére vágyok.

Volt pl. olyan is aki tetszett volna, csak idősebb volt és gyerekei voltak.

Aki tetszett nekem, azzal sosem jutottam semmire, pedig nem viselkedtem rosszabbul vele mint azzal akinek tetszettem.

Ezek nagyrészével nem voltam sosem napi kapcsolatban, idegenek voltak, megadták a számukat, max egyszer tudtam velük találkozni,

aztán nem értek rá sosem.

Én azt a következtetést vonom le, hogy tűt keresek a szénakazalban.

A természet törvénye az, hogy a nekem tetsző lányok azok másoknak is tetszenek, és nem a távoli idegennel fognak ismerkedni.

Ezeket nem lehet hittel megváltoztatni, attól még senki nem lett szerelmes valalkibe, hogy az a valaki hitt benne, meg meditált,

meg könyveket olvasott.

És hogy mit kell csinálni?

Attól tartok nem fogok rájönni egy könyvből sem.

Az hogy hogyan legyek jobb csajozó, egyetlen első találkozás alkalmával, hogyan tudom levenni a lábáról úgy,

hogy hiányozzak neki, azt nem tudom, és senki nem tudta 10 év alatt megmondani és azt sem tudom honnan fogom megtudni.

Ígérgetni lehet, meg kábítani hogy majd ez meg az lesz, de az idő nagyon telik, és ha nem történik csoda, ami

ugye ritka dolog, akkor megint eltelik 10 év a semmivel...

És az a kérésem, hogyha írsz kritikát, tanítást nekem erről, akkor arra is vedd a fáradtságot hogy kiállsz érte,

elmondod hogy ez miért úgy van,

mint ahogy téged is meg kell győzni arról, ha valaki azt állítja hogy lenne jó neked ha Mekkába mennél.

Gondolom te soha nem próbáltál olyan lányokat megszerezni mint amilyenek nekem kellenek, és nem is ismersz közelről olyanokat akiknek ez sikerült, vagy magukat a lányokat,

ezért valószínű hogy nem fogsz tudni segíteni, hasznosat mondani, még akkor sem ha engem megismersz.

Ez nem hit, hanem a természet törvénye.

Én ismerlek téged.

Te egy pesszimista, önbizalom-hiányos valaki vagy, akinek magyarázhatok évekig.

Magad alatt ásod a fát, és olyan ügyesen, hogy rád fog dőlni! Aztán már tényleg nem fogod látni az erdőt, és el is törhet pár csontod...ami baromira fáj!

Olvasd el annyiszor a hozzászólásaim, amíg nem sikerül felfognod, hogy hazudnod kell magadnak mindenfélét, aminek a következtében TÉNYLEG jól érzed magad.

Ha úgy gondolod, hogy egy lúzer vagy a csajoknál, tényleg az maradsz...igazad van, most az vagy.

Miért szívatod magad? Ki vagy te?

Én legyek a felelős a te lelki fejlődésedért? Már bocs...én elmagyaráztam a dolgokat, és rendelkezésedre áll millió személyiségfejlesztő irodalom.

Vállald a felelősséget önmagadért, és ne másokat hibáztass!

Ja, és legyél már jobb fej magadhoz!

Szia!

"Te egy pesszimista, önbizalom-hiányos valaki vagy, akinek magyarázhatok évekig."

Ha önbizalom-hiányos lennék akkor nem döntögetném a te téveszméidet.

Magyarázhatsz, ha azok logikátlanok, mert azzal csak a levegőbe beszélsz.

Te viszont csak kijelenteni tudod a téveszméidet, magyarázni, alátámasztani nem tanultál meg,

persze érvelni nem tanítanak meg a könyveid.

Valaki leír valami és azt te beszippantod gondolkodás nélkül?

"Magad alatt ásod a fát, és olyan ügyesen, hogy rád fog dőlni!

Aztán már tényleg nem fogod látni az erdőt, és el is törhet pár csontod...ami baromira fáj! "

Ez most egy dilis jóslat vagy sértegetni próbálsz hitványul, buta, tanulatlan ember módjára?

"Olvasd el annyiszor a hozzászólásaim, amíg nem sikerül felfognod,

hogy hazudnod kell magadnak mindenfélét, aminek a következtében TÉNYLEG jól érzed magad. "

Elolvastam és írtam is hozzá érvelést, ellenben veled aki már érvelést sem tud írni csak sértegetni.

"Ha úgy gondolod, hogy egy lúzer vagy a csajoknál, tényleg az maradsz...igazad van, most az vagy.

Miért szívatod magad? Ki vagy te? "

Megint az önjelölt, bukott médium/gondolatolvasó szólt.

"Én legyek a felelős a te lelki fejlődésedért? Már bocs...én elmagyaráztam a dolgokat,

és rendelkezésedre áll millió személyiségfejlesztő irodalom. "

Még fejlesztened kell a személyiségeden azt, hogy ne tedd magad felelőssé, pláne ha nem kért rá senki.

"Vállald a felelősséget önmagadért, és ne másokat hibáztass!"

Ezek után majd pont te mondod meg hogy kit és kit ne tegyek felelőssé.

"Ja, és legyél már jobb fej magadhoz!"

Most is az vagyok, nem tudom honnan vetted ezt a süketséget is...

Összegezve:

Tudtam hogy ez lesz, ha tanulatlan, gondolkodni nem tudó emberekkel állok szóba,

de nem baj ez, mert itt ország-világ látja a szellemi eredményed.

A téveszméket legyőzi az értelem.