A TITOK- a vonzás törvénye. Működik? Mit gondoltok?

Részben igaz, de a nem felé.

Nem a pozitív gondolatok miatt történik meg a jó, mert az esetek 99 százalékában úgysem az lesz. Az egész felfogás kérdése. Akarat kérdése sokkal inkább, mint pozitív gondolkodás, és még akkor sem biztos, hogy úgy lesz ahogy eltervezi az ember. Ha nem így lenne, semmi izgalom nem lenne az életben. Egy dolog történését, meg nem csak egy maga az ember befolyásolja, hanem nagyon sok dolog, amit alapon még cselekvéssel is nagyon nehezen lehet megváltoztatni, vagy egyáltalán nem. A másik az, hogy ha pozitív lesz akkor sem úgy ahogy az ember tervezte. Itt most általános dolgokról beszélek. Egy találkozás, siker, elismertség. Ezt nem lehet csak úgy pozitívan bevonzani. Ez az egész olyan mint a modern kori vallás. Csakhogy ezt nem titoknak, hanem önmegvalósításnak nevezzük.

-Egy példát mondok. Van aki szentül hiszi, hogy profi sportoló lesz. Éveken keresztül próbálkozik de nem éri el. Egyszerűen gyakorlással sem tud a legjobbak közé kerülni. Levan törve, egyszer megy haza és valaki leszólítja hogy beletudná képzelni egy filmbe, és egy producer. A lényeg-híres lesz, sikeres, de mégsem ahogy eltervezte. Nem azért lett sikeres mert sportolt. Sajnos van, amikor magát az eseményeket sem tudjuk befolyásolni. Nem mindig, de van ilyen is, szóval ebből következően már az sem igaz ilyen esetben, hogy a pozitív eszme miatt lett sikeres, a másik hogy nem is úgy ahogy eltervezte.. Az első hozzászólásban nagyon sok igazság van, azt hozzátéve, hogy a titkot is pénz szerzés céljából találta ki egy "úriember". Ez olyan mint a manipulálás csak árnyaltabb módon. Van benne egy olyan dolog amit igazából senki sem vehet biztosra, kicsit irreális, mégis hihető...És képes is elhinni az ember(már aki). Megveszik, megnézik, aki meg kitalálta bezsebeli a pénzt. Nem azért éri el valaki a célját, mert pozitívan gondolkodik, hanem mert tesz érte, de ez nem egyenlő magával a pozitív gondolkodással és azzal sem hogy biztosan sikert is fog vele elérni. Így kell dolgokhoz hozzáállni tény, vagy mégha ez nem sikerül-semlegesen, mivel abból jó is kisülhet, de negatívan semmiképpen. Az esélyt adjuk ilyenkor meg hogy jó legyen, de nem biztos hogy attól az is lesz.

Van olyan aki sikert ér el szinte semmi beleadás nélkül. Gondoljunk csak aki gazdagnak születik, egyengetik az útját, jó a megjelenése és a beszélőkéje". Nem azon agyalhat hogy lesz sikeres, már bele született..És itt ugye az is jön, hogy a siker nem egyenlő még mindig a boldogsággal.. És kicsit pesszimistán is hangzódhat, de a hosszantartó boldogság sem létezik. Amit sokan cáfolnak. Valamit megélni és álmodni két külön dolog. És nagyon sokszor hiába a kitüzött cél, ha megvan, az ember akkor is rájön hogy nem feltétlen olyan jó mint ahogy elképzelte. És sokszor többre értékeli azt amit nem is tudatosan akart.. Az egész egyszerűen a boldogság utáni keresésre épül. -És azért az a közhely is amit sokan emlegetnek egyrészt nagyon igaz- Egy éhező valószínű hisz benne és pozitívan áll a mindennapjaihoz, minden nap reménykedik, hogy egyszer csak nem fog koplalni és kap élelmet. Hogy jó lesz az élete--Megesik, hogy kap is valamit, de azt se annak köszönheti hogy reménykedett, és pozitív gondolatai voltak, hanem olyannak, akinek már annyi pénze van, hogy nem tudja hova elkölteni és úgy érzi boldog lesz tőle ha ad segélyt az éhezőknek..(Meg az is lehet, hogy addigra már kampec a fél családnak) Az a nem túl biztató, hogy neki még kitörésre sincs lehetősége. Na erre mondjanak mit a készítők.. Mindenki hisz vagy hinni akar a jobban, de az egész élet ötletekre épül, tervekre, és gyors cselekedetekre amiknek sokszor később jövünk rá a fontosságára.

-Jah igen és a legfontosabb. Ez az egész amúgy az önbizalomhiányra épül. Egy buta ember, vagy önbizalomhiányos ,esetleg lelki sérült, akinek megrendült a hite abban, hogy milyen jó az élet, vagy csak beakarja mesélni magának ,hogy megtörténik az adott dolog amit akar, mert hogy ez létezik, maga a titok, az könnyen elhiszi hogy változásának ez a gyökere. De nem az. Segít a megvalósításban, de az akarat és az ötlet a mérvadó, ez csak egy segítőeszköz. És nem győzöm hangsúlyozni akkor sem biztos megvalósul, de a hozzáállásnak mindig jónak kell lennie..

Azért azt még tisztázom, hogy azért beszélek folyamatosan a sikerről, mert magában a filmben is a célokról volt szó. A cél megvalósulása pedig ugyebár a siker.

Szerintem is létezik. Ha nem létezne, és tök hülyeség lenne az egész, amit állítanak, akkor nem gondoljátok, hogy tíz millió pszichológus lázadna ellene? Ennyit nem lehet lefizetni, akrámewlyikőtöknek is eszébe jutna...

Plusz a tudósok, azokra mindenki figyel. Ők sem tiltakoznak, pedig biztosan hallottak róla...

Aki felteszi a kérdést, hogy működik-e, vagy azt mondja csalás, annál is működik...csak épp nála nagyobb valószínűséggel az következik be, amit NEM akar...mivel kételkedik abban, hogy bekövetkezhet a hite segítségével az, amit akar. Ez folyamatosan működik, mint a gravitáció. Akkor is működik, ha nem hiszel benne.

Ha nem vonzanál semmit, akkor csak sodródnál az életben. De szerintem biztosan sok olyan dolog történt veled, amire sokat gondoltál. :)

Ja, és aki csak kötekedni akar, az bevonzza a módját, hogy hogyan kerülhessen olyan szituációba, ahol kötekedhet...

Kétkedőknek: a titok nem azt mondja, hogy zsiráffá változhatsz, ha nagyon erősen hiszel benne...de rengeteg dologról nem lehet előre tudni, hogy lehetetlen-e vagy sem.

Általában aki hisz valamiben, hogy meg tudja csinálni, az biztos benne, látja a lelki szemeivel. Thomas Edisonnak is sokszor megmondták, hogy "haver, ez lehetetlen, amivel te próbálkozol! már több ezerszer kudarcot vallottál", de ő nem hitt a károgóknak, mert látta a lelki szemeivel a végeredményt. Tudta, hogyha a természet villámai meg egyéb izzó dolgok képesek világítani, akkor azt ő is ki tudja hozni egy bizonyos anyagból. Csak időbe telt, mire megtalálta, de lényeg, hogy megtalálta.

Okosan kéne hozzáállni a dologhoz!

Nem azért van annyi sikertelen ember, mert nem akarnak azok lenni, meg nem meditálnak eleget.

Mondok egy példát, hogy sokan megértsék:

Ha valaki el akar érni valamit annak nem meditálnia kell rajta, hanem megtanulnia.

Egyedül, saját erőből nem lehet karatézni megtanulni.

Senki sem tanul meg úgy, hogy meditál, meg könyveket olvas.

Edző kell hozzá, ott kell hogy legyen melletted, figyelnie mit csinálsz jól, meg rosszul, meg kell hogy mutassa hogy ezt így kell ezt meg így.

Az a baj, hogy az életben mestere nincs sok embernek!

Jó mesterből meg kevés van, és nem tud foglalkozni tömegekkel.

A társkereséssel még nehezebb, mert oda 2 ember is kell, mindkettőnél rendben kell lennie mindennek, az egyik hiába 100%-os. Ráadásul ezt erőltetni sem lehet.

Összeszorított foggal lehet tanulni, sportolni, de ismerkedni azt nem.

"Nem azért van annyi sikertelen ember, mert nem akarnak azok lenni, meg nem meditálnak eleget." - Hát nem is...azért van annyi sikertelen, mert nagyon jól meg tudják magyarázni a sikertelenségük okát. RAGASZKODNAK a sikertelenségükhöz. Azt mondják maguknak: Nekem nincs önbizalmam, nincs elég pénzem, nem vagyok elég okos, nem vagyok elég ügyes, nem vagyok elég szorgalmas...stb. Magyarul arra képezik ki az elméjüket, hogy teljesítse minden kívánságukat, vagyis nem is lesznek sikeresek, amíg nem képesek magukat sikeresnek látni. Ehhez fantázia kell, vizualizálás (ez is végül is meditáció) és kitartás...hogy ne hagyjuk az ostoba, hátrahúzó gondolatokat eluralkodni fölöttünk.

"Mondok egy példát, hogy sokan megértsék:

Ha valaki el akar érni valamit annak nem meditálnia kell rajta, hanem megtanulnia." + "Összeszorított foggal lehet tanulni, sportolni, de ismerkedni azt nem." - Igazad van, de én úgy mondanám ezeket együtt, hogy: ha valaki nagy sikereket akar elérni, annak akkor is összeszorított foggal kell áldozatokat hoznia a siker irányába vezető tevékenységekkel kapcsolatban, ha nincs kedve hozzá. Ezen kívül, te olyannak tűnsz, aki megpróbál mindent racionalizálni, és úgy gondolod a meditálásról, hogy az csak valami spirituális dolog. Pedig nem hiába tanítja minden bölcs ezt a több ezer éves hagyományt. A meditálás a természet törvényein alapszik. Ez nem egy ezoterikus blabla, hanem az a lényege, hogy a lelki béke és a célunkkal való harmónia elengedhetetlen a beteljesedéshez.

Tényleg lehet összeszorított foggal csinálni a dolgokat, és kell is, de csak akkor, ha az a dolog szükséges, hogy később jobb legyen nekünk. Ha az ez miatti szorongás és túlhajszoltság rámegy az egészségünkre, akkor természetesen nem éri meg, de az ember sok mindent kibír. És valamennyire úgy is érzem, hogy te filozófiai alapokra építed a véleményed. Olyan érzés, mintha fiatal lennél még, mint akinek még nem volt komoly párkapcsolata. Ha lett volna, akkor nem sarkítanád így a pártalálással kapcsolatos kérdéseket arra, hogy a kognitív és fizikai képességek kiépítése olyan, amihez kitartás kell, ELLENBEN a társkeresés meg érzés kérdése. Vagyis így hangzik, amit írtál.

Én úgy gondolom, hogy a világ nem fekete-fehér.

Tudod (?) egy társsal való együttélés is egy hatalmas tanulási folyamat, és sokkal durvább kihívásokat állít az ember elé, mint megtanulni megoldani pár differenciálegyenletet. Ezt úgy is merem állítani, hogy még csak most kezdem tanulni a diff.egyenleteket, és lehet, hogy bazi nehéz lesz. :) Mivel különbözőek vagyunk, két ember úgy tud csak együtt élni, ha alkalmazkodnak egymáshoz...ha nem jutnak közös nevezőre, akkor még nem tanulták meg a társas együttélést. Ha nem tanulták meg, akkor vagy rossz pár mellé kerültek, és azért lesz sok vita, vagy pedig jó pár mellett vannak, de ugye ez csak úgy derül ki, hogy minden kitartást latba vetve együtt építik a kapcsolatot, és az idő a szakítópróba. Nem könnyű elviselni egy másik embernek a hülyeségeit (vagyis saját szemszögből hülyeségnek tűnik), de ha úgy döntök, hogy én akkor is ŐT fogom szeretni, mert számomra ő a legértékesebb, akit valaha ismertem, akkor mindent megteszek, hogy közösen fejlődjünk, és megoldjuk a problémáinkat. Lehet, hogy olyan kényes a téma, hogy hónapokig őrlődik bennünk, és ha nem fejlődünk együtt arra a szintre, hogy meg tudjuk oldani a problémát, akkor a kapcsolatnak lőttek...és ezzel talán a közös jövőnek is lőttek.

"Egyedül, saját erőből nem lehet karatézni megtanulni." - A lehetetlen az nem tény, hanem vélemény. Csak nézz körül, sorra hány bizonyíték jön, hogy igenis meg lehet csinálni azt, amit mások lehetetlennek gondolnak. Honnan lehet tudni dolgokról, hogy nem csak a fejemben lévő korlátok miatt tűnik lehetetlennek? Ha nem hiszem el magamról, hogy lehetséges, akkor sohasem tudhatom meg, ha esetleg mégis az. Persze természetes, hogy olyan dolgokban kell hinni, ami a természet törvényei által megvalósítható rajtam keresztül. Annak nem sok értelme, hogy azt kérem az univerzumtól, hogy változzak nyuszivá, de azt kérhetem, hogy gyógyuljon meg a látásom, vagy javuljanak a tanulmányi eredményeim, vagy kapjak egy kutyát ajándékba. Ha igazán akarom ezeket, mindent meg fogok tenni értük, amennyire emberi képességeimmel lehetséges. Bevetek, amit tudok, és amiről tudom, hogy létező és eszközként szolgálhat a célom elérésében. Lehet ez a pénz, meditáció, sok tanulás, ismeretségi köröm bővítése...bármi, amiről úgy érzem, segíthet.

"Senki sem tanul meg úgy, hogy meditál, meg könyveket olvas." - Ebben egyet értek, így sohasem tanul meg pont ugyanazt csinálni. Annak nagyon kicsi lenne az esélye. Viszont valami nagyon hasonlót kidolgozhat az elméje. Én sem fogok sohase ugyanúgy táncolni, mint Michael Jackson. Nem azért, mert lehetetlen, hanem azért, mert más az agyműködésünk. Sohasem lesz PONT ugyanolyan, ha csak videóról nézem. Ha személyesen tanított volna, akkor lett volna esélyem LEMÁSOLNI. A karatét is másolással tanítják. De ki mondta, hogy mindent csak másolás útján lehet megtanulni? Nem hozhatok létre valami egészen újat azokból az apró kis másolatdarabkákból, amikkel rendelkezem? Hát dehogynem. Einstein is ezt csinálta. Jacko is ezt csinálta. Használta a fantáziáját, jó sokat álmodozott(=meditált, vizualizált) a sikerről, és cselekedett. Ahj, de ez már olyan fárasztó. Megint ugyanazok az érvek. KI mondta, hogy a vonzás törvénye azt jelenti, hogy elég a meditálás??? Nem, az nem azt mondja, hogy a siker elégséges feltétele, hanem azt, hogy SZÜKSÉGES feltétele. Aki matek 10. osztályban odafigyelt a logika részre (állítások, igaz, hamis, A <=> B, ...stb), az érti ezt. Pl. Szükséges a kabát alatti ruha ahhoz, hogy télen ne fázzak, de nem elégséges. Szükséges levegőt venni az életben maradáshoz, de nem elég (kell más is). Viszont szükséges feltétel egy labda, két kapu és pár ember a foci játszásához, és egyben elégséges is.

"Edző kell hozzá, ott kell hogy legyen melletted, figyelnie mit csinálsz jól, meg rosszul, meg kell hogy mutassa hogy ezt így kell ezt meg így." - Ja igen, akkor jól értettem, amit írtál. Erről írtam a karatés, Jacko-s résznél. Szerintem is sokkal könnyebb megtanulni valamit, ha valaki másról leutánozható. :) De nem csak úgy tudunk tanulni, hogy elénk van rakva egy ember, aki már tudja, hanem a korábbi tapasztalatok és a leírás alapján pl. meg is tanulhatunk egy vadásztrükköt is, ha elég részletesen leírják, hogy mit kell csinálni. Mert hát van fantáziánk és korábbi tapasztalataink, amik segítségével el tudjuk képzelni.

"Az a baj, hogy az életben mestere nincs sok embernek!

Jó mesterből meg kevés van, és nem tud foglalkozni tömegekkel." - Igen, ez baj, de szerencsére, aki eléggé kitart az álmai mellett, az megtalálja a mesterét. :) Én pl. kiváló és rendhagyó mesternek tartom a Titok c. filmet, mert úgy látom, az én céljaim nagyon is elérhetőek az ő tanításuk segítségével. Ti meg higgyetek, amiben akartok. Nekem célom a személyiségfejlődés, ezért olyan embereket kerestem, akik ebben a témában "mesterek". Mindegyik azt mondja, hogy a lazítás megsokszorozza az ember képességeit...a fantázia erejéről nem is beszélve.

"A társkereséssel még nehezebb, mert oda 2 ember is kell, mindkettőnél rendben kell lennie mindennek, az egyik hiába 100%-os. Ráadásul ezt erőltetni sem lehet." - Rendben kell lennie? Nem lesz minden rendben, mint ahogy feljebb írtam, mivel különbözünk. Semmi sem pottyan az ember ölébe, ha nem akarja eléggé. Ha akarás nélkül mégis, akkor egyhamar elveszíti, ami odapottyant. 5 évi állhatatos keresésembe telt, mire megtaláltam egy olyan férfit, amilyenről mindig is álmodtam, és a többiek azt mondták, hogy kizárt, hogy olyan sok jó tulajdonság kombinációját megtaláljam egy személyben.

De mindegy...erről szól a vonzás törvénye. Hívhatnánk úgy is, hogy a keresés-találás törvénye. Ti arra kerestek bizonyítékot, hogy miért nem igaz a vonzás törvénye, és meg is találjátok (akkor is, ha az orrotok előtt vannak a vonzás következményei). Én meg arra keresek bizonyítékot, hogy miért igaz, mert egyelőre más erőnek nem tudnám tulajdonítani azt a sok "véletlen" összefüggést, amit tapasztaltam.