Ha a fènysebesség csak viszonyitàsi alap, miert gondoljâk azt, hogy azt meghaladva a jövöbe jutnànk vagy hasonlok?

#27

Na és melyik "az" idő? A te saját időd? Miért nem az enyém?

"Azaz magadhoz viszonyitva allando.es az enyem magamhoz viszonyitva allando."

Ez így van, senki nem is állított mást. Amit a relativitás elmélet kimond (többek között), hogy nincs egy kiemelt idő, amihez a többit viszonyítani tudjuk, a különböző sebességgel mozgó (vagy különböző erősségű gravitációs térben levő) megfigyelők ideje egymás szemszögéből nézve eltérően telik.

"Azaz a fenysebesseghez viszonyitva is csak allando. "

Ezt akkor értelmeznéd nekem, mert én nem tudom, hogyan lehet az időt a fénysebességhez viszonyítani.

A fénysebességnek az időhöz annyi köze van, hogy egy hozzánk képest mozgó dolog ideje annál lassabban telik (a mi szemszögünkből nézve), minél közelebb van a sebessége a fénysebességhez.

"Miért kivancsiak arra a kutatok es ölnek bele milliokat hogy vmit felgyorsitsanak fenysebessegre vagy annal gyorsabbra."

Abba biztos nem ölnek milliókat kutatók, hogy felgyorsítsanak tárgyakat fénysebességre vagy gyorsabbra, mivel ezt nem lehet megtenni.

"Miert kerülnénk a jövöbe ha barmi gyorsabb lenne a fénynél."

Ez csak egy feltevés, ami vagy igaz, vagy nem. Egyelőre nem tudjuk ellenőrizni.

A fenti diskurzus kísértetiesen emlékeztet engem arra, mikor egy kizárólag "x" nyelvet beszélő ember beszélget egy kizárólag "y" nyelvet beszélővel és vakok, hogy a gesztikulálást ne láthassák. Egy mindkét nyelven tudó ember hallgatva őket, ámulna. Kb. így:

- milyen szép gömbölyű ez az alma - igen, tegnap is esett. - az utak meg olyan rosszak, tele vannak gödörrel - nekem mondod, nem tudok eleget inni. - és hány gyereked van? - fél nyolc múlt hat perccel... és így tovább.

Ez nem vicces. Arról van szó, hogy amikor elolvasunk egy szöveget, kizárólag arra vagyunk képesek, hogy a saját tapasztalataink szerint értelmezzük a szavakat. Ha a szöveg olyan összefüggéseket tartalmaz, amelyről semmi ismeretünk nincs, az ott lévő szavakról akkor is van valami tapasztalatunk, azt fogjuk használni. Csakhogy azok a szavak egészen mást jelentenek, olyant, amihez előbb rengeteg dolgot meg kellene tanulnunk, de mi ezt nem veszsük észre. Így követekezik be az, hogy azt hisszük, értjük a szöveget, de az a mi tapsztalataink alapján sületlenség. Az is. Csakhogy aki írta, egészen más tapasztalatokkal rendelkezik, ezek a szavak neki mást jelentenek, és úgy viszont van értelme.

Nos ezt az ellentmondást kéne feloldani. Ennek egyetlen módja, ha az olvasó megszerzi nagyjából a szükséges tapasztalatokat (ez tanulás formájában történik). De miért hinné el ezt nekem? Tehát marad az örök probléma, túlságosan távol álló szöveget alaposan félreértünk, és nincs ember, aki azt megtudná magyarázni, mi meg különben se hiszünk neki.

Néhány példa a kérdés kommentjéből.

"2 elektron egymáshoz viszonyított sebességéből, miért következtetnek az idö megváltozására?" - senki nem következtet ilyenre. Mert az idő úgy, ahogy a hétköznapi ember számára megváltozik, a valóságban természetesen nem változik meg. Itt meg kellene érteni azt, hogy a probléma a következő. Ül egy ember az elektronon, kezében egy óra, nézi. A másik szintúgy. A két elektron közel fénysebességgel, de azért jó nagy eltéréssel száguld. Mindkét ember nézi az óráját, semmi trükk, de összevetni nem tudják. Nincs rá módszer. Amikor "kiszállnak" és találkoznak, akkor nézhetik meg egymás óráját. És nem ugyanazt mutatja. Ez tény, kimérték. A baj az, hogy a két ember nem tudja megbeszélni mi történt, mert mindegyik csak a saját eseményeit ismeri, a két elektron röpködése közben nincs mód információt cserélni.

"Az csak egy dolog, hogy az időt nálunk a fény határozza meg." - az időt a fény semmiképpen nem határozza meg. Arról van tapasztalatunk, hogy bizonyos helyzetekben a fénysugár nem ott van, ahol várnánk. Például nagy pontossággal megmérik a nap bizonyos pontjából érkező fényt. Mivel ismerik a szabályokat, előre ki is számolják, és ott várják és akkor. A fény meg jön, oda és akkor. Mindenki boldog. Ezután megcsinálják ezt úgy, hogy a nap és a föld között van egy bolygó (Vénusz vagy Merkur). Minden ugyanúgy megy, a számítás, a mérés, még a műszer is ugyanaz. Csak az eredmény nem. Az ideges mérőember feltételezi, hogy a bolygó vonzása térítette el a fényt. Kitalál egy módszert, kiszámolja úgy, és mér. És bejön neki. A fény akkor és oda. Csak más idő alatt. Nem a fény változtatta meg az időt, ebből a szempontból minden a régi. A bolygó gravitációja változtatta meg a helyzetet. Ezt mondjuk úgy, hogy a tér görbült ott. De ez a görbülés nem olyan, mint mikor megcsavarunk egy alumíniumrudat. A tudósoknak a görbülés egészen mást jelent. És ezt nem tudom elmagyarázni, mert kellene hozzá a tudósok tapasztalata.

"extra sebességre kapcsolva..." - az utazónak semmiképpen nem tűnik úgy, hogy nem esik a homokszem. Azért nem, mert a homokszem és az utazó együtt vannak, ugyanazzal a sebességgel. Ám a nem utazó ha látná, neki más lenne a látvány. Csakhogy nincs mód a látásra. Csak arra, hogy az eredmény más. Kiszámoljuk, ahogy szoktuk. Ha az utazó ballag, van egy eredmény. Ha az utazó extra sebességre kapcsol, van egy másik eredmény. Minden egyéb azonos. Meg kéne ezt magyarázni. Sok más kísérlet után azt mondjuk, csak akkor lehet megmagyarázni, ha feltételezzük ez a két időmúlás nem azonos. És ha ezt gondoljuk, minden kijön. Na ez az oka, hogy azt gondoljuk.

Kimérünk egy csomó dolgot különböző helyzetekben. És feltételezzük, hogy ismerünk egy szabályt. Azzal számolhatjuk ki az eredményt. És a nagy eltérő sebességek csak akkor adnak helyes eredményt, ha feltételezzük, hogy az idő másképp múlt. Ezt röviden úgy mondjuk, fénysebességek közelében az idő múlása megváltozik. De semmiképpen se úgy, hogy egy manó nem engedi a homokszemeket ugyanolyan gyorsan peregni. Ha még többféle módon mondanám, csak önmagamat ismételném, a dologhoz közelebb nem kerülünk. Tudomásul kell venni, hogy a relativitáselmélet mélyebb rejtelmeihez vagy nem jutunk el, vagy elvégezzük a fizikusi tanulmányokat. De csak e kettő között választhatunk.