Miért mondják azt olyan sokan azt, hogy a tudományt és a vallást össze lehet egyeztetni?

Nem fogod fel, amit itt veled próbálok megértetni.

Mi az a tao és bizonyítsd azt, hogy létezik és olyan, amilyennek állítják.

Ugyanolyan önkényes kijelentések tömkelege a taoizmus és az, hogy Isten azonos lenne a taoval, megint egy igazolatlan kijelentés.

Az ilyesmi tilos a természettudományban.

Most már tényleg meguntam, meg késő is van.

Jóccakát.

Nem tudom milyen szakon végeztél, vagy mit tanulsz... de nem ártana a mérnököknek és kutatóknak alapszinten filozófiát is oktatni.

Nekem se volt a műszaki-természettudományos BSc MSc alatt, de mindmáig emlékszem a professzor szavaira. Értelmiségi tudósnak és mérnöknek lenni nem csak annyi, hogy szakbarbárként máshoz nem értesz.

Ez egy életmód, amihez hozzá tartoznak a kitekintések is. A sport mellett zene, művészetek, irodalom és bizony a filozófia is.

Rengeteget lehet tanulni a filozófiából is, ami például segít új nézőpontok feltárásában kutatásban. Ugyanakkor segíthet megérteni a brutális hardcore elvont matematikát, aminek már semmiféle evilági jelentése nincs, csak valami démoni n-dimenziós általánosítás :d

Tehát javaslom neked is, mivel egy nagyon alapvető félreértés részedről, hogy nem tudod értelmezni az absztrakt, elvont emberi fogalmakat.

Jó példa a gyakran lenézett bölcsésztudomány, nyelvészet. Miért kéne megindokolnom, bizonyítanom egy szinoníma létezését? Mikor onnantól kezdve ahogy gondolatként megszületett, kimondtam, a létezése 100%-ig bizonyított! Erősebb mint az ősrobbanás tudományos elmélete. Ez már axióma szint.

Kétségbe vonnád? Hiszen kimondtam, leírtam, használom. Rengeteg hasonló absztrakt fogalom van, ami nem materializálható egyszerűen.

Pont ahogy egy filozófiai fogalom is ilyen.

Ennél több szót kár erre fecsérelni.

"Nem igazán értem ezt az objektív - szubjektív hasonlatot."

Pedig szerintem egyértelmű.

Az objektív oldalunkat szolgálja a stabil, bizonyított tudás. A szubjektív oldalunkat meg minden olyan, ami a lelki, érzelmi világunkat támogatja, objektív praktikum nélkül.

"Akkor a hívő, aki szubjektív szerinted, most nem képzeli azt, hogy Isten, ördög, Mennyország stb... objektive létezik, vagyis a valóságban?"

Válasszuk szét az istenhitet és a "szent könyvekben" köré szőtt mondavilágot, ceremóniákat stb.

Maga az istenhit egy bizonyíthatatlan-cáfolhatatlan teremtő elfogadása, mint lelki szükséglet.

A vallások egyéb köré szőtt (és részint tudományosan csípőből cáfolható) világa pedig az objektíven gondolkodó hívő számára egy néhol fenntartásokkal kezelhető "tanmese", az adott vallás példás életmódjának "instrukciójaként".

"Aztán a fényképnek, vagy emléktárgynak megvan az a praktikuma és ezért nem dobjuk ki, hogy segít felidézni az elhalványuló emlékeket,"

Fenét. Csak igyekszel megokolni magadnak objektíven az érzelmi kötődésedet.

Ezen nincs mit szégyellni.

"ez az értéke és attól is objektív, hogy létező, vagy valaha létezett dolgokra emlékeztet"

Nem, ez nem teszi objektív értékké, ez eszmei értéket ad, esetlegesen épp csak neked, akinek emlék.

"és még akár kézzelfogható anyagi értéke is lehet, mondjuk dokumentum jelleggel,"

Belemagyarázás. :)

"de az ember ezekből is kidob, ha megunja, vagy úgy érzi, nincs értéke számára."

Igen, mikor a szubjektív értékét elveszti és az objektív oldalad késztetésére megválsz tőle.

"Magyarázd el légy szíves, hogy jön ez ahhoz, hogy egyesek igazolatlan kijelentéseket igaznak fogadnak el?"

Szereted a szüleidet?

Bizonyítsd tényszerűen.

Nem tudom, miért kell ennyire harcolni annak a bizonyításán, hogy mennyire objektív vagy. Nem vagy az. Illetve megvan a szubjektív részed is.

Mint mindenkinek.

Az emberi agy jelen értelmi szintje nem arra jött létre, hogy teljesen objektíven, színtiszta logikai alapon járjon. Az csak egy melléktermék.

Az agy fő célja a minél jobb csoportos együttműködés és ehhez a csoportos érzelmi függőség fontosabb és erősebb a logikánál.

Ez genetikai örökségünk és szükségletünk, valamennyire akaratlanul is engedünk neki.

A pontozáson úgy látom, sok "tudományos" gondolkodású ember saját magának sem vallja be, hogy az élet sok területén ő is képtelen a tiszta objektivitásra.

Csak azt nem értem, ezen mit kell szégyellni.

Az objektivitásnak megvan a helye. Például a tudomány, ott egyértelműen az kell.

De más területen nem feltétlenül ez a fontos.

Igen, ezt próbáltam én is szemléltetni sok oldalon keresztül.

A tudományos módszertan nem választás kérdése, és mindenek felett áll ha a természet objektív megismeréséről van szó.

Ám ettől még az életünk sok területén a szubjektív érzéseinkre hallgatunk. Egy koncerten nem fogom a dopaminmolekulákat számolgatni az agyamban kvantitatív módon, hanem megiszok egy sört és átadom magam a zenének :)

Ha megismerek egy lányt, akkor nem fogom tudományos módszertannal elemezni, lemérni a csípőszélességét és deep learning algoritmussal elemezni a gyermekáldási képességeit, egy 1 millió mintás training set után... és nem fogok vért venni tőle, hogy igazoljam genetikailag maximálisan kompatibilisek vagyunk a prakikus utódnemzés szempontjából :) egyszerűen csak megőrülök a bájos mosolyától és az intellektusától.

Szóval balgaság lenne tudósokat emiatt elítélni és degradálni a munkájukat azzal, hogy csak imitálják a tudományt. Ez teljes mértékben szétválasztható...

"Szóval balgaság lenne tudósokat emiatt elítélni és degradálni a munkájukat azzal, hogy csak imitálják a tudományt. Ez teljes mértékben szétválasztható..."

Szét bizony. És ugyanilyen alapon nem lehet elítélni azokat a hívőket sem, akik teljesen elfogadják a tudományt, de mellette lelki szükségletük a hit egy felsőbb értelemben.

Természetesen addig, amíg nem próbálják a hitüket objektív valósággá erőltetni, bibliai szó szerinti értelmezésekkel és tudománytámadással.

Azt se felejtsük el, hogy teljesen mindegy a hit igazságtartalma és nem értelmezzük szó szerint. (Amíg nem keverjük a természettel).

Azt kell megérteni, hogy a hit egy szubjektív pszichológia jelenség, egy agyi mechanizmus vagy lelki szükséglet, ahogy Wadmalac jól leírta.

Nem fontos az igazságtartalma, ha amúgy segít feldolgozni a mindennapok nehézségeit, vagy feloldani a filozófiailag lehetetlen kérdéseket amik paradoxikus szorongást keltenek.

A tudós magánügye, ha ezt az mentális mechanizmust elfogadja és rábízza a filozófiai kérdések értelmezését.Például a saját mortalitásunktól, halálunktól való szorongás ellenére felkelünk és élünk, dolgozunk.

Ezt követően pedig terhektől mentesen koncentrálhat a természettudományra.

Ezeket a filozófikus kérdéseket mindenkinek magában kell elrendeznie, mert a szorongó agy csak depresszióba és motiválatlanságba taszít. Ez pedig senkinek nem jó, főleg nem egy nagyon stresszes, kiszolgáltatott természettudós munka mellett.

#78:

Igen, körülbelül erről van szó.

Tekinthetjük úgy is, mint egy lelki placebót, ami sokaknak akkor is segít, ha éppenséggel tudják, hogy valószínűleg vagy biztosan placebo. :)