Miért mondják azt olyan sokan azt, hogy a tudományt és a vallást össze lehet egyeztetni?

"A tudományt és vallást nem összeegyeztetni kell, hanem szétválasztani. És az képes a kettőt együtt kezelni, aki képes erre a szétválasztásban."

Mitől vagy ebben ilyen biztos?

Hiszen a hívő bizonyíték nélkül elfogadja olyan valaminek a létezését, ami nincs igazolva.

Hátha mással is megteszi?

Amellett nem csak Istenről van szó, van ebben egy csomó minden, angyal, ördög, kerub, szeráf, Éden, bűn, megváltás, Szentlélek, vagy lélek szimplán, satöbbi, satöbbi.

Mi különbözteti meg az ezotériától ezeket?

Vagy azt mondod, egy csomó ezós dologban hívő tudós nem gyanús?

Hol van az a garancia, hogy egyszer képes alkalmazni a tudományos módszertant, máskor - a hiténél - meg nem?

Ki tudja még mit vesz a fejébe?

Ha csak néha alkalmazza a tudományos módszertant, akkor az max. olyan 'vak tyúk is talál szemet' történés, mert az igazi az, ha mindig alkalmazza.

#18! Jó nyilván nem csettintett egyet aztán semmiből megjelent 10 db prokarióta, hanem pl.: belepiszkált valami titokzatos entitás kicsit az óriásmolekulákba a Föld bolygócsíra állapotában, vagy csak lehetővé tette a kialakulását stb...

Eszem ágában sincs hinni ilyenekben mert szerintem totálisan ellentmond mindennek, amit eddig megfigyeltünk az univerzumban, de nem is akarom kijelenteni hogy Isten nem létezik és pont. Akkor csak a bigott hívők szintjére süllyednék le...

Élvezzék csak ki amíg még van lehetőség ilyenekben hinni, mert a tudomány abba az irányba halad, hogy minden ilyen jellegű vallási elképzelésről bebizonyítja, hogy tévedés. Az igazság mindig sokkal banálisabb az ember romantikus elképzelésinél. Ez már igazán megszokhattuk volna...

A Napról mindig azt gondoltuk, hogy valami Istenség, amíg ki nme derült, hogy csak egy csillag a sok közül. És akkor még nem beszéltünk a villámokról, a sarki fényről, a betegségekről, stb... Mindig megszemélyesítjük azt, ami még ismeretlen számunkra. A józan paraszti ész azt diktálja, hogy nincs Isten, csak megint beleképzeljük a dolgokba ahogy mindig is tettük. Ez akár mennyire is logikus gondolat, akkor sem nevezhető tudományos ténynek. És nem is szabad úgy kezelni...

"Mitől vagy ebben ilyen biztos?"

Na ezt most nem értem.

"Hiszen a hívő bizonyíték nélkül elfogadja olyan valaminek a létezését, ami nincs igazolva.

Hátha mással is megteszi?"

Te objektív embernek tartod magad?

Egy régi tárgyat, amihez valami emlék köt, de egyéb értéke nincs, kidobsz?

Rég elhunyt szeretett családtag fényképe stb.

Nem dobod ki? Pedig objektíven nézve semmi praktikum nincs a megtartásában.

Akkor most te nem vagy objektív gondolkodású ember és ebből következően másban sem vagy megbízható?

Nem igaz.

El tudod magadban választani az érzelmi lényedet és annak az igényeit az objektív gondolkodástól.

Hasonló ez a hittel is.

Már annál, aki képes ezt a két dolgot megfelelően külön kezelni.

Nem igazán értem ezt az objektív - szubjektív hasonlatot.

Akkor a hívő, aki szubjektív szerinted, most nem képzeli azt, hogy Isten, ördög, Mennyország stb... objektive létezik, vagyis a valóságban?

Szerintem igen.

Aztán a fényképnek, vagy emléktárgynak megvan az a praktikuma és ezért nem dobjuk ki, hogy segít felidézni az elhalványuló emlékeket, ez az értéke és attól is objektív, hogy létező, vagy valaha létezett dolgokra emlékeztet és még akár kézzelfogható anyagi értéke is lehet, mondjuk dokumentum jelleggel, de az ember ezekből is kidob, ha megunja, vagy úgy érzi, nincs értéke számára.

Magyarázd el légy szíves, hogy jön ez ahhoz, hogy egyesek igazolatlan kijelentéseket igaznak fogadnak el?

Például bármennyire is ateisra és materialista vagyok, ráadásul természettudományi és műszaki pályán... van egy belső érzésem, amit én hitnek nevezhetnék. Egy filozófikus gondolkodás, magáról az öntudatra ébredt anyagcsomóról amit agynak nevezünk.

Vannak természettudományos módszertannal elvben SEM bizonyítható, vizsgálható dolgok.

Egyik ilyen az öntudat szubjektív érzékelése és felfogása.

Az agy lehet egy biolgógiai szuperszámítógép, mégis van benne valami több filozófiailag, mint amit valaha a tudomány feltárhat. Mondom ezt materialista agykutatóként.

Van két teljesen különválasztható tere ennek a kérdésnek. Ha valaki szét tudja választani, akkor tökéletesen megfér egymással.

gondolom róla még sosem hallottál:

[link]

Amúgy a szubjektivitás jó példa szerintem.

Még a legnagyobb ateista, materialista ember is hívő valamilyen szinten. Ez tagadhatatlan, hiszen ez az agyműködésünk része.

Egyik megnyilvánulása ennek pl a szerencsében való hit. Ki ne "drukkolt" volna kockadobásnál, vagy szigorlati tételhúzásnál, hogy csak most az egyszer az első tételt húzzam! Ebbe viccesnek tűnő szokások, babonák, enyhe OCD is beletartozik.

A hétköznapok és a jövőkép elfogadásához, feldolgozásához is bizony hit kell.

Ha csak a statisztikát és a tényeket nézzük, a forgalom például egy halálos veszély. Reggel munkába menet viszont ELHISZED hogy nem fog baleset érni. Úgyszint elhiszed, hogy még nagy dolgok várnak rád a jövőben, és nem halsz meg egy sztrókban 24 óra múlva, pedig simán van rá esélyed.

Eleve jobb esetben az alap optimizmusunk egy vak hit a szerencsében, holott matematikailag ezernyi veszély fenyeget naponta minket bizonyos %-ban. Az agy ezt így dolgozza fel és nem úgy, hogy számba veszi milyen halállehetőségek várnak aznap rá. Ha nincs hit, nincs motiváció sem, és könnyen megőrülnénk abban, hogy napról napra a halál felé menetelünk, totál értelmetlen anyagcsomóként.

...

Ez a hit tulajdonképpen, és vegyük észre, erre épül a legtöbb vallás is. Buddhizmus, Taoizmus de még a kereszténység is. Ennek a rendszerbe foglalása és alkalmazása.

Épp ezért egy normális hívő pontosan tudja ezt és soha nem értelmezi szó szerint a Bibliát és annak a jelentését. Épp ezért fér meg nagyszerűen tudomány és hit, mivel teljesen különálló dolgokról van szó.

Mitől lesz 'normális' egy hívő?

Hogy szelektál, mit higgyen el a vallásából, illetve jelen esetben a Bibliából?