A matek tanárunk szerint "nem szabad" negatív számból gyököt vonni, szerintem "szabad", igazam van?

Sok dologban van igazad előző válaszoló, csak az okban nem, amire gondolsz.

Egyébként a leszólt módszer korántsem annyira rossz, legfeljebb lehet rosszul használni. Vannak módszerek, amelyeknek egyik legfontosabb tulajdonságuk, hogy jól használva rendkívül hatékonyak, de könnyű rosszul használni őket, és az katasztrofális. Ezért sokan vannak, akik a "betonbiztos" elronthatatlan módszerekre esküsznek akkor is, ha nem elég hatékonyak. Ez a helyzettől függ, mindenkinek lehet igaza.

Például a te korosztályod egyik alaptulajdonsága a hév és hirtelen döntések sora. Ez így jó. Ám néha rendkívül káros. De mégse ítéljük el, mert azzal kidobnánk hasznosságát is. Amely nélkül nincs előrehaladás. Néha azonban elviselhetetlen. Ilyenkor annak, aki így érzi, a jó módszer, ha odébb megy. Majd megjön az eszetek ilyenkor is. Erre lehet mérget venni. Nektek annyit kéne elviselni: vannak, akik nem képesek az elviselésre, és nem tudják, hogy lehetne odébb menni.

Szerintem érted, mire gondoltam.

Több dologról van itt már szó.

Egyfelől úgy látom, a gyök itt már nem cél, csak eszköz. Mégpedig az oktatás módjának megvitatásához. Senkinél nem vonom kétségbe, hogy képes gondolkodni, és ennek alapján bármely területen bizonyos, addig nem tanult elemét kitalálni. Ez dicséretes. Ám ennek alapján azt gondolni, értünk hozzá, mindössze azt bizonyítja, nem értünk a tudományhoz (és most 2×Sü nyomán megengedem, bárki értse ahogy akarja, akkor is fenntartom - nem értünk valamely részéhez). Azonban úgy, olyan stílusban beszélni, mintha értenénk - a tudomány egy más területe alapján - közönséges exhibicionizmus, kisebbrendűségi érzés, önbecsülés hiánya és még sorolhatnám. De helyette röviden azt mondom, az iskolai tanítás a pedagógia tudománya, fűszerezve a pszichológia tudományával. Ezeket szintén ki lehet találni elemi szinten (barátom 4 éves unokája elgügyögte, mama tudok osztani, és ezt be is mutatta az általa ismert számkörben, 20-ig. A gondolatmenet sajátos volt, de a maga nemében fenomenális. Egyfelől úgy gondolom, igaza volt. Tényleg tudott. Másfelől senkinek eszébe sem jut, hogy tényleg tud - matematikai értelemben. Aki akarta, megétette, mit kívántam kifejezni). Azonban a terület témájában vitázni, pláne kioktatni, az önértékelési zavarra és nagyfokú tudásbeli hiányosságra utal. A pedagógiai problémákról nem vitáznék tizenegyedikesként. Különösen nem, ha fel sem ismertem, hogy erről vitázom.

Ismét utalnék többször említett jelenségre. A másik szavára figyelni, azt megérteni vagy visszakérdezni e célból, a tisztelet jele. A másik szavát minősíteni, különösen gyakran, különösen ha kitűnik, meg se értettük (félreértettük), az a lenézés jele. Nem kell ezt külön észrevételezni, de egy kapcsolatrendszerben az emberek ezt érzékelik, az értéksorrendjükben elhelyezik, és aztán sok ember nem érti, miért nem figyelnek a szavára, miért mosolyogják meg, miközben egy másik esetben (szerinte) kisebb teljesítményre elismerően bólintanak. Hát azért, mert egyszerre – önkéntelenül – az egész embert és a konkrét esetet egyidejűleg értékeljük, viszonyulunk hozzá. Mégpedig mindig relatív módon. Itt is ez történt. Egyes, ismétlődő válaszadóknál nagyszerűen kirajzolódik a megértés, együttérzés, segíteni szándékozás, majd közömbösség, aztán a türelmetlenség, akár ingerültség. Tipikus reakció okoskodó emberekkel szemben. A baj csak egy: ez az okoskodót még elszántabbá teszi. Erre is van magyarázat, ilyen az ember természete. A kudarcot utálja. Ezért bármire vállalkozik, gyakran olyasmire is, amiért önmagát is elítéli, csak ki ne derüljön. Ezért nem folytatom a vitát. Eljutott arra a fokra, mikor eredménytelen, sőt káros. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, két példa.

#46: … igazad van, …. sok válaszolót nem értek, … szép dolog… maga a tartalom helyenként legalábbis kétséges, de ez nem számít most. kérdező reakciója: köszönöm. – nem a válaszban elhangzott tartalmat köszöni, hanem az elismerést.

#47: nyomokban van szó a vita tartalmáról is, de alapvetően helyzetmegállapítás. kérdező reakciója pff – ismét az önmagáról szóló minősítésre válaszol.

Egy korábbi észrevételére azért reagálnék. Tanár felé (bárki felé) alázatosnak lenni önértékelési zavar lenne. Épeszű tanár (ember) ilyet nem is szeretne. A megállapítás tehát helyes, ám az indoklás hatalmas lesajnálást mutat. Aztán következik egy minősítés, ami lehet igaz, de kétlem, hogy megalapozott. Minden embernél előfordul indiszponáltság. Ha gyakran, az már vizsgálandó. Ám a tanári pályán sajnos ma az indiszponáltság, ingerültség, közömbösség, fásultság a normalitás, és a jó (szakmai) teljesítmény a rendkívüli. Megkockáztatom: csak kevés rendkívüli pedagógussal fordul elő tartósan. Ők valami sokkal többet is tudnak, mint az oktatás vagy nevelés. Az idegbetegség kezd általánossá válni. Ez nem jó de túlnyomó többségében nem a tanári kar egyes személyiségeiben keresendő (már) a probléma. Ezt egy diáknak nem kell tudnia. Ennek megfelelően beszélnie sem célszerű róla. Ha azonban megteszi, legyen visszafogott és objektív. Ez mint embertől, és nem mint diáktól várható el tőle.

A gyerekek túlnyomó többségének fogalma sincs a matematikáról, azt csinálják, amit a tanár mond nekik, és egyáltalán nem gondolkodnak, hogy mi miért van. Ilyen körülmények között a tanár óhatatlanul butítani kezdi az anyagot, ami nem azért van, mert rosszul akarja előadni, hanem mert egyszerűen a gyerekeknek nem lehet másképpen elmondani, hogy megértsék.

Az osztályban nem fog senki azon dilemmázni, hogy miért nem lehet negatív számból gyököt vonni, igazából az a lényeg, hogy felfogják, hogy ha negatív számot látnak az R számok halmazán, akkor odaírják, hogy nincs megoldás, és kész. Hogy ez miért van, és van a C számok halmaza, az senkit nem érdekel, a legtöbb gyerek örül, ha megvan az érettségije, tehát ha negatív számot lát, nincs megoldás és kész, haladjunk tovább. Kb. ezt így kell elképzelni... Sokkal egyszerűbb és praktikusabb a tanár számára a diákok szájába rágni, hogy ilyenkor TILOS tovább számolni, mint elmagyarázni a komplex számokat, amivel csak bekavarna, mivel a legtöbben még a valós számokat sem értik...

Nem kell ezt túlkomplikálni, a tanárt hibáztatni és kötözködni vele tényleg csak felesleges okoskodás a részedről, nyugodj meg, a tanár is tisztában van a komplex számokkal, nálad biztosan sokkal jobban, így a stílusod tényleg idegesítő is. Ha normálisan adnád elő magad, még örülne is a tanár, hogy valaki legalább komolyabban foglalkozik a témával, esetleg szünetben, óra után lehet erről beszélgetni, de ha okoskodsz, azzal csak ellenszenvessé válsz.

#51 Gondolkoztam ezen, én olyan vagyok aki nem képes elviselni amit nem tud elfogadni, és nem jött meg az eszem érettségi után sem. Talán ez nem annyira kor függő.

A tanár meg mondhatna annyit is, hogy ezen a szinten ahol most tartunk, nem végzünk gyökvonást negatív számokból. Nekünk mindig ilyeneket mondtak, és kíváncsiak is voltunk rá mi lehet magasabb szinteken. Úgy tanítani, hogy "a legtöbb gyerek úgysem..." annak nem sok értelme van.

Ez a komment szekció egy igen érdekes olvasmány volt.

Amiben megegyezhetünk, hogy 2*Sü-nek teljesen igaza van.

Az érdeklődéssel nincs baj, de az arroganciával már igen. A matematikát és a tanárt is tisztelni kell. A matekot azért, mert számos hozzáértő ember formálta azzá a (nagyjából) mesterművé, amit ma értünk alatta. A tanárod pedig ha másért nem, el kell ismerned, hogy már letett valamit arra a bizonyos asztalra. És te kedves kérdező? Még érettségid sincs, nem tudom megérteni miért pattogsz. Egyértelműen látszik, hogy nem érted a matematikát. Tudod azt a papírt nem a középiskolás matektudásért adják ki. Több félév lineáris algebra (2), analízis(3), ilyen-olyan geometriák(3), halmazelmélet(1), topológia(1),stb. Ő már sokszor, sokkal jobban megtanulta, hogy lehet gyököt vonni. Egyébként sem szerencsés arra adni, hogy valami "nem konzekvens a netes tudásoddal". Amit a tanár mondd, azt vesd össze mással.

Tudományos szempontból teljesen jogos, lehet gyököt vonni, ha komplex számsíkon vagyunk. Na de a leírásban szereplő gyök függvény is hogy jön ide? A függvény egyértelmű hozzárendelést jelent, ha értelmeznénk a negatív gyököt nem is lenne függvény! Egyébként is mire mész a komplex megoldásoddal? Oké, megoldottál egy akármilyen egyenletet a valós problémádra és komplex gyököt kaptál. Hát sok sikert, hogy a valódi világban értelmet adj neki. Ha az egyenleted a valós problémák megoldására készült igazán remek, ha csak komplex gyököket kaptál, mert akkor mindent kezdhetsz elölről jobb esetben. Rosszabb esetben meg mehet a kukába.

Ha már te is elvégeztél valamilyen felsőoktatási képzést, meglátod hogy legalább a FELE nem úgy van, mint tanuljátok. Akkor most szidjalak le, mert nem tudod kémiából, hogy nem csak Markovnyikov, hanem anti-Markovnyikov szabály is van? Vagy fizikából, amiért nem integrállal számoljátok egy sima(=egyenes vonalú, egyenletes) mozgás idejét, hanem átlagsebességgel (már csak azért, mert a két eredménynek köze sincs egymáshoz)?

Ezek nem véletlenül vannak így. A kis agyatok soha nem venné be az igazi tudományt nyersen. Ez mindenkire vonatkozik. Szerintem senkinek nem lenne kedve úgy tanulni, hogy kőkemény matek, aztán relativisztikus kvantummechanikából levezetni mindent klasszikus esetre, abból elméleti kémia: levezetni a reakciókat, ezekből pedig a biológiai folyamatokat.

Az egyik kommentedre reflektálva: sajnos egy pár évvel előbb kellett volna felkelned, már nincs matekból előrehozott érettségi.