Milyen születésszabályozást vezetnél be, már ha bevezetnél?

Így kapásból 3 dolog ugrott be. Egészségi állapot, munkaviszony és a gyereknevelés körülményei.

Egészségi állapot címszó esetén igen nagy felelőtlenségnek tartom, amikor valaki úgy vállal gyereket, hogy valamilyen genetikai alapú súlyos mentális és/vagy testi betegsége van. Alapvetően az ilyen embereknek a saját életük sem mindig zökkenőmentes, és ha csúnya szóval „tovább is adja a rendellenességet”, akkor még a saját gyerekével is kitol. Arról nem is beszélve, hogy aki saját magát is csak korlátozottan képes ellátni, az a gyerekét se tudná jobban.

A munkaviszony szerinti szabályozást olyan megfontolásból tartom fontosnak, hogy akik gyerekvállaláson gondolkoznak, azok vegyék figyelembe a felmerülő költségeket is, amit bizony megfelelő munkaviszony, és azáltal felhalmozott vagyon nélkül nem lehet biztosítani. Ezzel azt lehetne elkerülni, hogy minél kevesebb gyerek születhessen mélyszegénységbe.

Részben az előző ponthoz kapcsolódik a gyerekneveléshez nélkülözhetetlen körülmények biztosítása is. A vagyoni alapú születésszabályozás mellett itt olyanra is gondolok, hogy se a szülők, se a gyereknevelés „helyszíne” ne legyen kifogásolható. Ne fordulhasson olyan elő, hogy a gyerekek születésüktől fogva az ordibálást, verekedést, alkoholizálást, drogozást és stb., egyszóval olyan viselkedésformáknak legyenek szemtanúi, és/vagy olyan helyszínen „nevelkedjenek”, ami a fejlődésüket negatív irányban befolyásolja, ezáltal nagy valószínűséggel ellehetetlenítve a társadalomba való beilleszkedésüket.

Úgy gondolom, hogy a korlátozást értelmetlen lenne pénzbeli büntetésként kiszabni, mivel olykor magát a büntetés indokát is a gyerekneveléshez szükséges vagyon nemléte eredményezné. A börtön sem megoldás, mert akkor a megszületett gyerek szülők nélkül marad, ami miatt teljes mértékben az államra (társadalomra) hárulna minden vele kapcsolatos költség. Emiatt csak az a megoldás maradna, hogy amint megszületik a gyerek és a fent említett pontok valamelyike kifogásolhatónak tekinthető, úgy abban az esetben a szülőket tetszik, nem tetszik meddővé kéne tenni. Ez ugyan a már megszületett gyereken nem segítene, ellenben biztosítaná, hogy ugyanabba a rossz helyzetbe több gyerek ne kerüljön.

És végül fontos megemlíteni, hogy ez ugyan drasztikusnak tűnhet így első ránézésre, ellenben ha jobban belegondolunk, akkor mindenkinek a saját döntése, hogy hova, milyen körülmények közé és egyáltalán akar-e vállalni gyereket, vagy sem.

#3

"A munkaviszony szerinti szabályozást olyan megfontolásból tartom fontosnak, hogy akik gyerekvállaláson gondolkoznak, azok vegyék figyelembe a felmerülő költségeket is, amit bizony megfelelő munkaviszony, és azáltal felhalmozott vagyon nélkül nem lehet biztosítani. Ezzel azt lehetne elkerülni, hogy minél kevesebb gyerek születhessen mélyszegénységbe."

Szóval ha valaki rossz körülmények közé született, nem volt lehetősége j iskoláztatásra, emiatt nem tud jó munkát vállalni, valószínűleg jó lakhatási lehetősége sincs, akkor még a gyerekvállalás lehetőségét is elvennéd tőle? Nem volna jobb inkább megpróbálni felszámolni a szegénységet? (Bár tény, hogy ettől most legalább olyan messze vagyunk sajnos, mint az általad vázolt világtól.)

"És végül fontos megemlíteni, hogy ez ugyan drasztikusnak tűnhet így első ránézésre, ellenben ha jobban belegondolunk, akkor mindenkinek a saját döntése, hogy hova, milyen körülmények közé és egyáltalán akar-e vállalni gyereket, vagy sem."

Mármint most. Mert az általad vázolt tervben nem az.

#4 „Nem volna jobb inkább megpróbálni felszámolni a szegénységet?”

A szegénység generációkon átívelő eszkalációjához nem kicsit járul hozzá a gondolkodás nélküli gyerekvállalás is. Egyszerű a képlet: szegény + szegény = (n+1) új szegény. Ha meg a gyerek azt látja, hogy a szülő nem akar / „tud” dolgozni, akkor őt mi motiválja majd felnőttként? Ő ebbe született bele, ezt látta, ebben nevelkedett, ez lett az igényszintje.

„Mármint most. Mert az általad vázolt tervben nem az.”

Nem cáfolat, mert nem a gyerekvállalás lehetősége, hanem a rossz helyre született gyerekek száma lenne korlátozva ezáltal. A „büntetés” az 1. gyerek után történne és nem azelőtt.

A szegénységet meg a javaslatom azért tudná felszámolni, mert a „szegényeknek” maximum 1 gyereke lenne, amivel semmi probléma sincs, mivel még azt az egyet se biztos, hogy tisztességgel fel tudnák nevelni, nemhogy többet.

"A szegénység generációkon átívelő eszkalációjához nem kicsit járul hozzá a gondolkodás nélküli gyerekvállalás is. Egyszerű a képlet: szegény + szegény = (n+1) új szegény. Ha meg a gyerek azt látja, hogy a szülő nem akar / „tud” dolgozni, akkor őt mi motiválja majd felnőttként? Ő ebbe született bele, ezt látta, ebben nevelkedett, ez lett az igényszintje."

Hozzájárul, de ez nem jelenti azt, hogy erre ne lenne megoldás. Például a minőségi oktatás kimutathatóan tudja csökkenteni a társadalmi különbségeket. (Nálunk sajnos nem így van.) Nyilván egyéb (pl. szociális) beavatkozások is jelentősen segíthetnének.

"Nem cáfolat, mert nem a gyerekvállalás lehetősége, hanem a rossz helyre született gyerekek száma lenne korlátozva ezáltal. A „büntetés” az 1. gyerek után történne és nem azelőtt."

Lehetősége tényleg lenne, csak joga nem lenne hozzá...

"A szegénységet meg a javaslatom azért tudná felszámolni, mert a „szegényeknek” maximum 1 gyereke lenne, amivel semmi probléma sincs, mivel még azt az egyet se biztos, hogy tisztességgel fel tudnák nevelni, nemhogy többet."

Értem én! Végülis, minden nézőpont kérdése, az "írtsuk ki a szegényeket" elképzeléshez képest tényleg egész humánus a "várjuk meg, amíg kihalnak, mert nem tudnak szaporodni" hozzáállás. (Mondjuk nagyjából bármi más lehetséges megoldáshoz képest meg nem.)

Ha technológiailag adott lenne, fenetikailag módosítanék mindenkit hogy terméketlen legyen, de egy megfelelő vegyület szedése ideiglenesen helyreálítsa a termékenységet.

A vegyület lehetne valami könnyen előállítható otthon a konyhában is. Az előállítását mindenki ismerhetné.

De csak tudatos döntés eredményeként válhatna valaki szülővé.

#7 „Hozzájárul, de ez nem jelenti azt, hogy erre ne lenne megoldás. Például a minőségi oktatás kimutathatóan tudja csökkenteni a társadalmi különbségeket. (Nálunk sajnos nem így van.) Nyilván egyéb (pl. szociális) beavatkozások is jelentősen segíthetnének.”

Nincs értelme olyan dolgokhoz nyúlni, amik eddig se segítettek semmit.

Az oktatással ilyen szempontból semmi probléma nincs. Aki akar tanulni az tud is tanulni, semmi nem korlátozza, főleg nem az ingyen tankönyvek meg a szegényeknek járó iskolaszer támogatások. A szociális beavatkozásokkal meg szintén az a probléma, hogy semmit nem érnek. Hiába mennek oda segélyszervezetek támogatni a szegényeket, hogy új házat építenek nekik, meg régebben volt, hogy kisállatokat is adtak. Nem lett semmi eredménye. A házat pár év alatt ugyanúgy lelakták, a kisállatokat meg vagy megették, vagy a gondozás hiányában elpusztultak. Megint csak ott tartunk, hogy rájuk lett költve egy csomó pénz, de eredmény meg sehol.

„Lehetősége tényleg lenne, csak joga nem lenne hozzá...”

Mindenkinek joga van felelősségteljesen gondolkozni.

Ha neked mondjuk minden vágyad az, hogy nyaralásra menj, de kevés a fizetésed és nincs rá elég pénzed, akkor van 3 lehetőséged. Vagy gondoskodsz arról, hogy összejöjjenek a feltételei, vagy hitelt veszel fel, amibe nagy valószínűséggel bele fogsz bukni, vagy nem mész el a nyaralásra. A mélyszegénységbe történő gyerekvállalás is hasonlóképpen működik. Vagy gondoskodsz arról, hogy összejöjjenek a feltételei, vagy a semmire belevágsz és csodálkozol, hogy megkeserítesz +1 életet, vagy nem vállalsz gyereket.

És ha már jogok… A gyereknek joga lenne olyan családba születni, ahol egészséges nevelést és környezetet tudnak számára biztosítani. Ez jelenleg a szegénységben élőknél egyáltalán nem teljesül.

„Értem én! Végülis, minden nézőpont kérdése, az "írtsuk ki a szegényeket" elképzeléshez képest tényleg egész humánus a "várjuk meg, amíg kihalnak, mert nem tudnak szaporodni" hozzáállás. (Mondjuk nagyjából bármi más lehetséges megoldáshoz képest meg nem.)”

Ez nem tudom, hogy honnan jött neked.

A javaslatom semmiben sem venné el a szegény emberek fejlődésének a lehetőségét, sőt inkább elősegítené azt, mert kevesebb terhet vállalnának magukra, így több idejük és erejük maradna kikecmeregni a szegénységből. Ha meg még ilyen könnyített feltételekkel sem sikerülne, akkor mégis miről beszélünk? Mire akarnának több gyereket vállalni, ha még egyet sem tudnának rendesen felnevelni?

Elég elszomorító látvány, amikor a média olyan családokat reklámoz, akik mélyszegénységben élnek valami no-go zónákkal teli faluban, de azért ott van minimum 4-5 gyerek. Miért van ott annyi gyerek, ha a család bevétele az éhenhaláshoz se elég? Miért nem elég nekik maximum 1 gyerek a szegénységbe? Felelősség nuku? Ezt meg csak törvény által lehetne ellensúlyozni, mert nem minden ember ért a szép szóból.