Az ember is nemesíthető biológiai szempontból születésszabályozással?

Inkább génmanipulációval.

Van egy olyan teória, miszerint ez idővel elterjedhet a mostani etikai aggályok ellenére és majd a tehetősek kiváltsága lesz. Így lesznek majd jó genetikájúak meg lesznek akik természetes módon született egyének, akik alsóbbrendűnek számítanak.

"születésszabályozással"

Ez a szó nem egyértelmű, de ha így érted, akkor pl. kiválasztással igen, ahogy bármilyen nemesítés zajlik.

Természetesen ugyanazok a genetikai elvek érvényesek az emberre is, mint minden más élőlényre, tehát *elvileg* nemesíthető ugyanúgy (azaz szelektált keresztezéssel).

Ezzel azonban egy nagy elvi és egy nagy gyakorlati probléma van (az etikai és a kisebb kiegészítő problémáktól eltekintve).

Az elvi probléma az, hogy a nemesítés az igazából egy téves szakszó, a létrhozott fajta soha nem lesz "nemesebb" a szó általános értelmében. Tehát ha mondjuk azt gondoljuk, hogy a nemesített ember erősebb-szebb-okosabb-stb lesz, ez nem így van. A nemesítés az mindig valamilyen céltulajdonságra van (pl: tejhozam, szárazségtűrés, stb), ezzel persze járhatnak kapcsolt tulajdonságok néha (pl finomabb ízre nemesítesz és szebb is lesz tőle a gyümölcs), de ezek a másodlagos pleiotróp hatások nem nagyon jósolhatóak. A nemesítéssel ugyanakkor szinte mindig jár valami áldozat, amiről nem szoktunk megemlékezni: jobban tejel de rövidebb ideig él, jobban bírja a szárazságot de kevesebb a tápanyagtartalma stb. Ha embert kezdesz el ugyanígy nemesíteni adott tulajdonságra, garantáltan bele fogsz szaladni valami ilyesmibe, még akkor is, ha a beltenyésztettségből eredő bajokat ki tudod védeni.

Leegyszerűsítve: ha elkezdesz mondjuk izomerőre nemesíteni, akkor az így kapott emberek lehet hogy az erő mellett mondjuk szépek is lesznek, de ugyanakkor simán lehet hogy ez az ember-alfaj kiemelkedően hajlamos lesz 40 évesen elköszvényesedni, vagy mondjuk olyan kicsi lesz a férfiak spermaszáma, hogy nem is tudnak természetes úton szaporodni.

A nagy technikai probléma pedig az, hogy a nemesített élőlények életciklusa mind gyors. Nem véletlen, hogy nem a bálnákat nemesítjük, hanem pl a baromfit, ami egyévesen már tojik, tehát 30 év alatt 30 generációnyit lehet rajta nemesíteni. Ez azt jelenti, hogy 30-szor egymás után veszed ki az alomból azt aminek a legnagyobb a húsa, és a huszadik kör után már észlelhetően nagyobbak a csirkéid. Ehhez az is kell, hogy a csirkének nagyon sok utódja legyen, hogy legyen miből válogatni, de ez ugye így van, egy csirke akár naponta is tojik egyet, de még ha lassabb is, akkor is legyen csak száz utódja évente. Abból azért már ki lehet válogatni az izomsabbakat.

Embernél viszont évente egy gyerek az már nagyon sok (az iktek ritkák úgyhogy azzal ne számoljunk), és összesen 10 gyerek az már rengetegnek számít. Amihez ugye várni kell 10 évet. A gyereknek ugyan már 12-13 évesen elvben lehetne utóda, de ott még nem biztos hogy meglátszik az a tulajdonság amire nemesíteni akarsz, tehát mondjuk a pároztatással kivársz 15 éves korig.

Tehát egy ilyen program generációváltása alsó hangon is 16-18 év (de inkább 20-25) lenne, azaz 10 generációhoz kéne 180 (200-250) év. Namost gondold végig hogy mi volt az a tulajdonság 180 éve azaz az 1840-es években, Jókai korában, ami akkoriban fontos volt és még ma is az. Ez a tulajdonság, amire ha akkor elkezdenek nemesíteni, és mára van 10 generációnyi nemesített embered, mondjuk 100-200 példány, valójában annyira sikeres lenne ma? Vagy mi az a tulajdonság ma, amire garantálni tudod hogy 180 év múlva is kelleni fog? Szóval remélem érthető, hogy ez miért problematikus.

Ennél van lényegesen egyszerűbb, kivitelezhető, sőt, kivitelezendő módszer is, amely kifejezetten szükséges is lenne.

A neve: oktatás, nevelés. Az úgynevezett hitvány emberek nagy százalékban közönséges félrenevelés miatt jönnek létre.

Olvasd el Herbert Frank Dűne c. regényét. Mondjuk nem regény, hanem hexalógia... Abban a Bene Gesserit rend éppen ezt csinálja évszázadokon keresztül.

Hatalmas fej, és hitvány végtagok? Nézd, a szemetesek éppen olyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint a programozók. Szűk utcában mentél már autóval kukásautó után? Nem hinném, hogy egy szemetes utódai az általad leírt populációt erősítenék...

Nekem régóta vannak ilyen terveim… ha én lennék a női elon musk, konkrétan vennék vagy letrehoznék egy mesterseges szigetet es en választanám ki hogy kinek kitől lesz gyereke mesterséges úton

Mindenki szép lenne, okos egészséges

Borzalmas latni mikor gyönyörű lányok sugar daddyvel vállalnak gyereket és elvesztegetik a genjeiket

Persze lehet hogy nem minden gyerek lenne annyira tökéletes, őket szabadon engedném a világba

Senki ne lopja el a sztorimat és adja el Hollywoodnak :D

"Merre tart most az emberi evolúció,"

Az evolúció mindig arra tart, amerre a szelekciós kényszerek vezérlik.

Ráadásul a dolog nem úgy működik, hogy egy nap az összes egyed mondjuk nagyobb fejjel vagy bármilyen "evolúciós lépéssel" születik. Az evolúció az gyakran a "csigák versenye", tehát nagyon nagyon lassú folyamat, amiben az egyik faj lassanként átveszi a vezetést a másiktól. Egy ideig mindkét faj egyszerre létezik, mint mi és a neandervölgyiek.

Lényegében úgy kell elképzelni, hogy valamilyen mutáció miatt EGY azaz EGYETLEN utód valami előnnyel születik, mondjuk lát a sötétben, nem fázik a hidegben stb. Ez az egy utód még nem is külön faj, csak egy nagyon szerencsés egyed. De ennek az egyednek a szuperképessége tovább öröklődik az ő utódaiba, akik így szintén látnak a sötétben. A szuperképesség azonban meghatározza azt is, hogy hol szeret ez az egyed élni: hát ha egyszer lát a sötétben, akkor sokkal egyszerűbb inkább éjjel ébren lenni, amikor kisebb a versengés. Vagy ha nem fázik a hidegben, akkor sokkal egyszerűbb felköltözni egy hegyre.

Ez azt eredményezi, hogy ez a szuperpopuláció egyre inkább elkülönül a főpopulációtól, és így egyre kevésbé szaporodik ott. Így a szuperpopulációban feldúsulnak a szuperlátás génjei. Ez két dolgot jelent egyébként: az egyik, hogy ekkor még tudna szapoorodni a két faj (vagy még csak alfaj), de mégse szaporodnak, mert elkülönül az életmódjuk vagy az életterük, tehát nem nagyon találkoznak. Ezt hívják reproduktív izolációnak, ami kulcsfontosságú a fajkeletkezésben. És ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy az új faj kezdetben egy nagyon leszűkült, belterjes populáció, amiben kezdetben sok a testvérek közti szaporodás (mert nincs más). Ezt túl kell élnie.

Amikor a két elkülönült faj létrejött, a nappali (normál) ember meg az "éjember", akkor indul meg a versengés a két faj között. Ha az éjember nem csak hogy el van különülve de még jobban is szaporodik, akkor generációról-generációra egy kicsivel gyorsabban szaporodva átveszi a helyét a régi fajnak. Gondold végig, ez egy 8 milliárdos alapfaj esetében nagyjából lehetetlen, tehát ahhoz hogy az új faj lecserélje a régit, az is kell, hogy a régi ne legyen nagyon elterjedve. Például az is lehetne, hogy megjelenik egy vírus, ami valamiért csak a nappali emberekre halálos, és az elintézi a létszám-különbséget egy éven belül. És csakugyan azt látjuk, hogy a fajkeletkezés egyik nagy hajtóereje az a kihalási esemény, amikor az addigi legsikeresebb fajok eltűnnek és a helyükre belép az a kis létszámú új faj, ami már csírájában ott volt, de nem tudott teret hódítani.

A másik opció az, hogy az új faj talá egy tök független élőhelyet (ami megint nem egyszerű az ember esetén). Egyébként mi magunk is ezt csináltuk, a csimpánz-vonal ott maradt az erdőben, mi meg kimentünk a szavannára. Ennek az lesz az eredménye, hogy mindkét vonal megmarad. Például ha az új szuperember képes lenne a vízben élni, akkor ez biztosítaná a reproduktív izolációt is meg a külön élőhelyet is, és akkor idővel kialakulhatnának a sellők. De az ezt megindító mutáció még nem jelent meg.

"sok ezer év múlva"

Az evolúció milliós időskálán dolgozik, legalábbis az olyan lassú generációváltású fajoknál, mint mi is vagyunk.

"olyanok leszünk mint a marslakók, hatalmas fej, hitvány végtagok?"

A kérdés, hogy látsz-e erre valami szelekciós nyomást, vagy szaporodási előnyt? Tehát ha megjelenne a nagyobb fejű kicsit hitványabb kezű egyed, az első ilyen annak nagyobb lenne a szaporodási sikere? Lenne neki olyan élőhely (legyen az hegy, mocsár, sivatag), ahol a nagyobb fej és a hitványabb kéz JOBB, mint a mienk? Ahol ő lenne a király? Mert mint a fentiekből is látod, az új faj csak akkor tudja lenyomni a régit, ha valahol meg tudja vetni a lábát a kezdeti időkben, és ott sikerrel túlszaporodja a régit, stb. Én őszintén nem látom hogy ez mitől alakulna ki.