Miért nincs még barátom?

17 éves lány vagyok, most vagyok 11.-es, és még nem volt barátom. Nem értem mi a baj velem. Jó tanuló vagyok, modellkedem(szóval annyira csúnya már csak nem lehetek) nem vagyok nagyon szerény, de az a nagyszájú se. Kb havonta egyszer megyek el bulizni vagy iszogatni a haverjaimmal. Sok fiú barátom van, akik már volt, hogy vallottak nekem szerelmet, de egyik sem tetszett nekem. Viszont aki nekem tetszik, az le se szar. Kicsit szeretethiányos vagyok, de ez egyáltalán nem látszik meg a viselkedésemen. Van humorérzékem, de lehet velem mélyebb dolgokról is beszélni. Néha kicsit makacs vagyok, és van, hogy nem engedek a nézőpontomból, de mindig törekszem kompromisszumra. Szeretek rajzolni, festeni, olvasni, hobbiból lovagolok és szeretem az állatokat.

Külsőleg: 165 cm vagyok körübelül, hosszú barna hajam van. Sportos vagyok.

Tudom, hogy az elején fiúk terén nagyok voltak az elvárásaim, de azokból már régen lejjebb adtam. Viszont ahhoz még mindig ragaszkodom, hogy nem jönnék össze olyannal, aki külsőleg nem vonz. Legyen magasabb nálam, meg nem szeretem azokat a nádszál fiúkat, akik még nálam is vékonyabbak. Kb már csak külsőleg ennyi amit szeretnék, szerintem ezek annyira nem nagy elvárások. Meg hogy legyen idősebb nálam.

Legjobb lenne, ha 18-25 között lenne. Ennyire nem szeretik a férfiak a fiatalabb lányokat? Szerintetek miért nincs még barátom? Min kellene változtatnom? Köszönöm, hogy elolvastad, még ha egy kicsit hosszú is lett, és ha van valami ötleted nem tartsd magadba. 17/l