Összejöttem egy lánnyal, de sok probléma adódott közben. Mitévő legyek?

Nagyon kedves és közvetlen lány mindenkivel, tényleg nagyon jó szíve van és szinte már túl tökéletes ilyen téren. Emellett nagyon szép is, összetehetem a két kezemet érte, tőle jobbat nagyon el sem tudtam volna képzelni. 2,5 hónapja vagyunk együtt. Picit hosszú lesz, előre is bocsánat! 20 évesek vagyunk, egyetemisták.

Azonban ahogy haladt a kapcsolatunk akadt pár probléma:

Eleinte sok időt töltöttünk együtt, de ahogy már nem az ismerkedős szakaszban jártunk előjött az összeköltözés pillanata és vele a problémák. Van 2 kiskutyája, egy mopsz és egy csivava. Ezekkel az a bajom, hogy nagyon nem tudom kutyának tekinteni őket, rendkívül buták, megijednek egy falevéltől, röfög a mopsz, 5 méter után fel kell venni, egyfolytában pörög, minden baja van, idegesítő, hogy egyfolytában ugatják a semmit még idegesítőbb hangon és nemhogy nem szépek, hanem még csak nem is aranyosak. Nekem is van 2 kutyám és nagyon szeretem őket, de az övéivel az a probléma leginkább, hogy én nem tudok úgy élni, hogy bent vannak a házban a kutyák, felmásznak az ágyra, kanapéra, de leginkább, hogy a barátnőm a saját villájával ad nekik kaját miközben eszünk és rendesen nyalják a kutyái a száját is és ez nekem rendkívül kiábrándító (Gondolok itt csókolózásra). Minden szart a szájukba vesznek, a saját seggüket nyalják, nagyon gusztustalan.

A másik probléma, hogy nagyon sok barátja van a lánynak és említettem, hogy eleinte sokat voltunk együtt, de ma már minden nap szinte mindig másik barátjával mennek valahova, mindenki folyton szívességekre kéri és mindig mindenkinek megcsinál mindent. Nem tud nemet mondani és még élvezi is a folytonos segítségnyújtást én pedig teljesen hátraszorulok, alig töltünk együtt időt, ha együtt vagyunk mindig fáradt. Ami viszont legjobban bosszant, hogy van sok fiúbarátja, akikkel egyfolytában ölelkezik ha meglátja őket.

Még egy probléma, ha végre jutna kettőnkre idő soha nem tudunk kettesben lenni, inkább bulizni van kedve, ahova így én is megyek, de ott mindig annyit iszik, hogy azt sem tudja hol van és nekem kell összeszedni és hazavinni.

Miért nem próbálom inkább vele megbeszélni? Mert nem hallgat meg, ha pedig meg is hallgat mindig eltereli annyival a témát, hogy nagyon szeret, nem kell aggódjak érte, nem kell féltékenynek lennem rá, mindene én vagyok és nem tudna meglenni nélkülem. És látszik rajta, hogy tényleg komolyan gondolja és én is annyira szeretem, de egyszerűen nem tudok ezek mellett elmenni. Én parancsolni nem akarok neki, azt sem akarom, hogy "fogságban" érezze magát. Azt szeretném, ha neki minél jobb lenne, de közben teljesen háttérbe szorulok. Barátnőivel is hiába beszélek, csak azt tudják mondani, hogy ne aggódjak, mindig rólam áradozik és mióta vele vagyok tényleg nagyon boldog és nagyon szeret engem.

Tudom jól, hogy nem tudnék nála jobbat találni, illetve én nem is tudnék vele szakítani, szóval ez nem opció, de tényleg nem tudom mit csináljak már. Én is nagyon szeretem, de ez már nem mehet így tovább.