Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összejöttem egy lánnyal, de sok probléma adódott közben. Mitévő legyek?
Nagyon kedves és közvetlen lány mindenkivel, tényleg nagyon jó szíve van és szinte már túl tökéletes ilyen téren. Emellett nagyon szép is, összetehetem a két kezemet érte, tőle jobbat nagyon el sem tudtam volna képzelni. 2,5 hónapja vagyunk együtt. Picit hosszú lesz, előre is bocsánat! 20 évesek vagyunk, egyetemisták.
Azonban ahogy haladt a kapcsolatunk akadt pár probléma:
Eleinte sok időt töltöttünk együtt, de ahogy már nem az ismerkedős szakaszban jártunk előjött az összeköltözés pillanata és vele a problémák. Van 2 kiskutyája, egy mopsz és egy csivava. Ezekkel az a bajom, hogy nagyon nem tudom kutyának tekinteni őket, rendkívül buták, megijednek egy falevéltől, röfög a mopsz, 5 méter után fel kell venni, egyfolytában pörög, minden baja van, idegesítő, hogy egyfolytában ugatják a semmit még idegesítőbb hangon és nemhogy nem szépek, hanem még csak nem is aranyosak. Nekem is van 2 kutyám és nagyon szeretem őket, de az övéivel az a probléma leginkább, hogy én nem tudok úgy élni, hogy bent vannak a házban a kutyák, felmásznak az ágyra, kanapéra, de leginkább, hogy a barátnőm a saját villájával ad nekik kaját miközben eszünk és rendesen nyalják a kutyái a száját is és ez nekem rendkívül kiábrándító (Gondolok itt csókolózásra). Minden szart a szájukba vesznek, a saját seggüket nyalják, nagyon gusztustalan.
A másik probléma, hogy nagyon sok barátja van a lánynak és említettem, hogy eleinte sokat voltunk együtt, de ma már minden nap szinte mindig másik barátjával mennek valahova, mindenki folyton szívességekre kéri és mindig mindenkinek megcsinál mindent. Nem tud nemet mondani és még élvezi is a folytonos segítségnyújtást én pedig teljesen hátraszorulok, alig töltünk együtt időt, ha együtt vagyunk mindig fáradt. Ami viszont legjobban bosszant, hogy van sok fiúbarátja, akikkel egyfolytában ölelkezik ha meglátja őket.
Még egy probléma, ha végre jutna kettőnkre idő soha nem tudunk kettesben lenni, inkább bulizni van kedve, ahova így én is megyek, de ott mindig annyit iszik, hogy azt sem tudja hol van és nekem kell összeszedni és hazavinni.
Miért nem próbálom inkább vele megbeszélni? Mert nem hallgat meg, ha pedig meg is hallgat mindig eltereli annyival a témát, hogy nagyon szeret, nem kell aggódjak érte, nem kell féltékenynek lennem rá, mindene én vagyok és nem tudna meglenni nélkülem. És látszik rajta, hogy tényleg komolyan gondolja és én is annyira szeretem, de egyszerűen nem tudok ezek mellett elmenni. Én parancsolni nem akarok neki, azt sem akarom, hogy "fogságban" érezze magát. Azt szeretném, ha neki minél jobb lenne, de közben teljesen háttérbe szorulok. Barátnőivel is hiába beszélek, csak azt tudják mondani, hogy ne aggódjak, mindig rólam áradozik és mióta vele vagyok tényleg nagyon boldog és nagyon szeret engem.
Tudom jól, hogy nem tudnék nála jobbat találni, illetve én nem is tudnék vele szakítani, szóval ez nem opció, de tényleg nem tudom mit csináljak már. Én is nagyon szeretem, de ez már nem mehet így tovább.
Ja igen és még valami: Múltkor megkért, hogy vigyem sétálni a kutyákat. Mondtam jó, rendben, erre azzal az ütemmel a kezembe nyomott egy zacskót. Azért is rühellem az ilyen kutyákat, de sokszor leginkább a gazdájukat, mert az utcán mindenhova odaszarnak és össze se szedik utánuk. Viszont most nekem kellett összeszedni, hát én negyed órán át ott ácsorogtam velük, hogy mégis most mit csináljak, mer rohadtul nincs gusztusom hozzá.
A kutyákat még nem nagyon hoztam szóba neki ilyen téren, mert nagyon imádja őket és alapvetően ez olyan természetes neki, azt csak finoman mértékkel mondogatom inkább.
Amúgy tényleg nagyon szeretjük egymást, nekem eszem ágában sincs szakítani, csak változtatni szeretnék, bár picit félek, hogy ha nem változik meddig fogom bírni. :(
Én állatbarát vagyok, de macskát, kutyát nem szeretnék házban.
Inkább szakitsd vele, később ezen fogtok veszekedni...
Neked kell eldöntened, hogy hol van nálad a tűréshatár. Én eleve nem költöznék össze olyannal, aki a lakásban tart bármilyen állatot, de hát ez én vagyok. :'D Egy kapcsolatban bizonyos szintig alkalmazkodni kell a másikhoz, elfogadni bizonyos dolgokat, de olyan nincs, hogy te mindent lenyelsz, ő pedig semmiből sem enged vagy fordítva. A 2 fél szükségszerűen alakít egymáson. :)
Komolyra fordítva a szót elmondanám neki ezeket a dolgokat, hogy komolyan zavarnak és bármennyire is fáj, meg tudok lenni nélküle. Senki sem tökéletes, még ő sem: mint írtad, zavar, hogy mindenkivel elmászkál, kevés időt tölt veled és minden fiúbarátját agyonölelgeti. Ez nem féltékenység, egyszerűen különböző felfogásotok van egy egészséges kapcsolatról.
Félre ne érts, nem kérném, hogy válasszon a kutyái és barátai meg köztem, vagy hogy ultimátumot adnék neki. Nem kérném, hogy változzon meg, de ő se kérjen, hogy te mindent fogadj el. Ezek olyan életvitelbeli, felfogásbeli különbségek, ami miatt lehet nem illetek össze. Hiába van meg a kémia, nem csak az számít. És igen, tudom, most úgy tűnik, hogy ő az egyetlen, akivel együtt tudsz lenni, és senkit se fogsz így szeretni stb. Én is voltam így, viszont 2.5 hónap nagyon rövid idő, még rózsaszín ködben úsztok. Ha már ekkor látod ezeket a dolgokat, amik ennyire idegesítenek, akkor lehet később se szokod meg és még jobban fognak zavarni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!