Érettségi után szakítás?

Jézusom, én is érettségiiztem, és bizony nem olyan nagyon rég. Fel nem foghatom, hogy mi akkora was ist das az egészben, hogy érdemes miatta ennyire elhanyagolni egy párkapcsolatot.

Az ember nyilván nem fog háromnapos nyaralásokra járkálni előtte, de akinek nincs egy-két naponta pár órája másra, mint tanulás az vagy hazudik vagy sík hülye.

Fejben ő már máshol van. Egyetem, teljesen más fajta életstílus, esetleg költözés.

Nem lehet annyit tanulni, hogy ne legyen idő néhány üzenetre vagy pár perces telefonra

Ezzel a "csak sokat tanul" dologgal az a gond, hogy akkor ezek után minden évben a május-június, meg a december-január úgy fog telni, hogy rád se bagózik, mert ő épp vizsgára tanul? Sőt, azért lesznek év közben zárthelyik is.

A fiatalkor nem csak arról szól, hogy az ember agyba-főbe tanuljon. Az is nagyon jelentős dolog, hiszen jórészt ezzel alapozza meg a jövőjét. De az is lényeges, hogy az ember felmérje a saját lehetőségeit és korlátait, és megtanulja helyesen menedzselni az erőforrásait.

Az érettségi egyébként sem két hónapról szól. Az 4 (vagy ha úgy tetszik, 12) évről szól. Ha pedig valaki csak úgy tud teljesíteni, hogy minden mást száműz az életéből, az az egyetemen vért fog izzadni, a munka világában pedig el fog veszni. Volt ilyen osztálytársam. De még hasonló rokonom is sajnos. Az osztálytársnak tényleg kitűnő, közel hibátlan lett minden érettségije, utána meg kis híján belerokkant az egyetembe, de azt is elvégezte jelesre. Most meg ruhaboltban eladó. No, nem arról van szó, hogy lenézném ezt a munkakört, mert szükség van ruházati bolti alkalmazottakra is, csak mondjuk egy olyantól, aki ha beledöglött is, de teljesített jelesre mindent, nem ezt gondolná az ember. Ő sem így tervezte, de a helyzet az, hogy a munkában már nem tudott helytállni. Ameddig tanult, addig mondhatta azt, hogy semmi baj, ha nem megy, majd legfeljebb nem 1, hanem 5 órát tanul aznap. De a munkában már nem mondhatta azt, hogy majd este bepótolja, amit nem tudott.

Az a bizonyos rokonom is hasonló, azzal a különbséggel, hogy neki sikerült a munkában önkéntes túlórákkal fenntartania a tökéletesség látszatát. Most 50 éves, és a pszichiátria rendszeres lakója. Normális párkapcsolata soha nem volt, és valószínűleg már nem is lesz. Kétdiplomás ember egyébként, két jeles diplomával.

Persze nem azt akarom mondani, hogy most mindenki, aki túltanulja magát, így fogja végezni, de egyszerűen ez nem az egészséges módja annak, hogy az ember teljesítsen. Főleg, hogy egyébként a tanulás is akkor a leghatékonyabb, ha közben tud pihenni, regenerálódni az ember.

Egyébként: mit tennék? Megpróbálnám megbeszélni vele. Olyan nincs, hogy valakinek 20 perce nincs egy nap beszélgetni. Már csak azért is, mert mint írtam, a tanulás akkor hatékony, ha közben tud az ember pihenni is. Nekem is van diplomám, mellette két szakképesítésem, két nyelvvizsgám, országos szakmai versenyeken többször voltam már a felső 10%-ban, volt, amit meg is nyertem, de SOHA nem volt olyan, hogy a barátnőmre ne jutott volna időm. Lehet, hogy nem napi 10 óra, de olyan, hogy napokig szándékosan ignoráltuk volna egymást, elképzelhetetlen volt. Volt, hogy egy 12 órás munkanap után elaludt, vagy én aludtam el, és csak offline tudtunk egymásnak üzenni, de akkor is írtunk valamit. Vagy ha nagyon bealudt, akkor volt, hogy másnap reggel írt. De még ha nagyon zsúfolt napunk is volt, akkor sem fordult elő, hogy hanyagoltuk volna egymást. Őszintén? Jól is esik egy kicsit beszélgetni azzal, akit szeretek. Így akár a tanulás, akár a munka sokkal elviselhetőbb és könnyebb.

Ha viszont valaki ennyire nem hajlandó, akkor szakítanék.

11, te feltételezel valamit, de tudni nem tudunk semmit, hogy miért passzív a csávó.

Ennek kiderítésére egyetlen mód van: beszélgetni vele. Egyébként a kapcoslatok enélkül amúgy sem érnek szart se.

Mi okoskodhatunk akármit, csak és kizárólag feltevésekből tudunk kiindulni. Azzal meg kitörölhetjük a valagunkat, ha vlaóban meg akarjuk oldani a problémát:D

Ha a srác nem tud a csajra figyelni, akkor mondja el szépen, hgoy ő most a vizsgákig így van. Ennyi. Nem azt mondtam, hogy a csaj zaklassa a srácot, hanem azt, hgoy beszéljenek.

16, de erről nem a diákok tehetnek.

Az érettségi nem nehéz. Ha már csak abba belegondolunk, hogy a témazárókra 50%-ig egyest kaptunk, de az érettséginél 21%-al már átmentél, ráadásul a vizsgáztatók is át akarnaklökdösni:D

De ezt az érettségi előtt állók nem tudják! Honnan tudnák? Ők csak azt kapják nap mint nap évek óta, hogy készüljenek az érettségire mint az állat, különben megszívják. De ők még sosem érettségiztek, szóval nem tudják, hogy ezt nem kell ennyire véresen komolyan venni!:D

Utólag könnyű lazának lenni, hogy nem volt nagy cucc. De tapasztalat nélkül, ráadásul pont teljesítménykövetelő kommunikáció mellett mégis hogy ne vegyék ennyire komolyan az érettségit?

"De ezt az érettségi előtt állók nem tudják! Honnan tudnák?"

Mondjuk onnan, hogy megpróbálják kitölteni valamelyik előző évi érettségit.

A tapasztalat pedig az, hogy aki 4 éven át tojt az egészre, na, ő lesz az, aki a kegyelemkettesért fog rimánkodni. Aki rendesen tanult, nem is kell stréber módra, csak egyszerűen figyelt az órákon, és az elvárható módon felkészült azokra, azoknak 90%-ban csak felelevenítő ismétlés az érettségire való felkészülés.

Meg persze azért azt se felejtsük el, hogy valakinek ez számít is a továbbtanuláshoz, és nem csak a 25% a cél. Bár akkor sem bölcs dolog a túltanulás, és ez jellemzően csak 1, vagy 2 tantárgyból szükséges.

Jaj, 18, felnőtt fejjel könnyen beszélsz, de itt kamaszokról van szó!:D

Na, Kérdező, mondjuk ezért lett volna hasznos a megfelelő kategóriába tenned a kérdésedet:D

18, véletlenül sem emlékszel olyanra az osztályból, aki a dolgozat megírása után panaszkodott, hgoy nagyon szar lett, ezt meg azt bszta el, persze mindneki sejtette, hgoy azért annyira nem lett szar, és végül kiderül, hgoy 2 hibapontja van oszt annyi?

Az ilyenek akármit mondasz, tanulni fognak mint a gép, mert teljesítményzorongásuk van, perfekcionisták, maximalisták.

De ott van az is, aki 3-4es jegyekkel elvotl az elmúlt 12 évben, aztán meglátta a tavalyi ponthatárokat és rájött, hgoy hát ehhez bizony inkább 4-5ös érettségi kell, úgyhogy inkább túlbiztosítja magát.

És persze ott van az is, aki szart sem tanult soha, de rájött, hogy illene leérettségizni, mert az utóbbi 1 évben elkezdte érdekelni valami olyasmi ami tényleg motiválná, viszont ahhoz jó érettségi kell, úgyhogy most hülyére hajtja magát, hogy jó eredményei legyenek és sikerüljön.

Könnyen beszélsz, mert a te sorsod már eldőlt az érettségi kapcsán. Nekik viszont most jön az, hogy van egy lehetőségük jól teljesíteni, és az alapján fog alakulni ha nem is feltétlen az egész életük (bár ők így érzik) de a következő eg yévük biztosan.

#19-nek

Azért ennyire nem élet-halál kérdése az érettségi. Még mindig lehet pótvizsgázni, ha annyira vállalhatatlanra sikerült első nekifutásra, vagy szintemelőt tenni több pontért.