Volt esetleg itt valakivel olyan, hogy szakítottak/nem jöttek össze, később viszont jó páros lettek?

Én 15 voltam, amikor megismertem az első szerelmemet, ő 20 éves. Én még naiv kislány voltam sajnos, már az elejétől fogva borzasztóan szerelmes voltam belé. Valamit ő is érzett irántam, talán szerelmet is, de mivel elég nagy volt a korkülönbség, meg ugye még teljesen kislánynak tekintett, konkrétan szivatott végig. Nem tudta, hogy mit akar tőlem, nem akart kapcsolatot, ami érthető is volt, mert fiatal voltam, de azért megmondhatta volna már az elején... Ez a huzavona ment vagy fél évig, hogy szórakozott velem, többször is dobott, de aztán valahogy mindig visszatalált hozzám, míg végül megelégeltem ezt az egészet, mert csak szenvedés volt. Miután vége lett vele, összejöttem egy másik sráccal, de titkon még mindig az első szerelmemet szerettem és egyszerűen nem tudtam túl lenni rajta. Közben amúgy már betöltöttem a 16-ot, kicsit azért érettebb is lettem szerintem, és szakítottunk az akkori barátommal. Mivel még mindig szerettem az első srácot, fél év nembeszélés után megkerestem, és kiderült, hogy ő is szeret engem, és nagyon megbánta már, ahogy viselkedett velem régen. :) Utána konkrét fordulatot vett a kapcsolatunk, nagyon jó volt vele és mintha egy teljesen más ember lett volna, teljesen megkomolyodott. Szóval kellett neki az a fél év, hogy észhez térjen. Azóta már szakítottunk amúgy, mert már régen volt, de a második kör már tényleg jó kapcsolat volt.