Nekem nincs ízlésem vagy felfordult a rap műfaja?

A kérdezőnek igaza van. Ugyanaz a tendencia mint az összes többi zenei stílusban, sajnos a rap sem úszta meg. Régen minőségi volt, ma meg tucat igénytelen gané. Hagyjatok már az ilyen Kendrick Lamarral meg hasonlókkal, közük nincs az igényes, minőségi raphez. 2Pac, Ice Cube, Notorious BIG, Dogg Pound, és még tudnám sorolni. Ez még rap volt. De a jó rap Eminem és 50 Cent korai korszakaival lezárult, azóta csak sekélyes posvány fut rap néven. Mind tehetség, mind téma, szöveg, mind zenei alap, mind pedig közreműködő előadók szintjén meredek a lejtő a 90-es évek vége óta. Ma annyi a rap hogy Pitbull meg hasonló semmitmondó előadók összeállnak az aktuális gagyi "sztárokkal" (Justin Bieber, Fifth Harmony, Rihanna, Puna Lipa meg mittudomén kik), elbrekegnek két sort a sok pénztől, sok nőről, sok fűről, aztán a társelőadójuk előad valami sablon szöveget a nayg szerelemről meg a csalódásról. És ezeknek van milliárdos nézettségük.

Hozzáteszem, nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem csak a rapben van így. A mainstream popzene is förtelem lett, míg a 90-es évek végén, 2000-es évek elején hallgatható dalok, előadók voltak (Britney, Backstreet Boys, Robbie Williams), addig ma egészen elképesztően silány, tehetségtelen előadók pampognak sablonos tucat gépzenére. Ma már a rádiót sem érdemes bekapcsolni. Talán az egyetlen nagyobb mainstream műfaj ami nem szutykosodott el az a metal.

#31 "Hagyjatok már az ilyen Kendrick Lamarral meg hasonlókkal, közük nincs az igényes, minőségi raphez."

Miért ne lenne? Figyelj, ezt mér a kérdező is elismerte, mikor belehallgatott, hogy rá pont nem igaz, amit írt. A csávó tehetséges, mint rapper, nem ugyanazt a flow-t nyomja újra és újra végtelenségig, hanem rengeteg dalon teljesen más, okos, kreatív szójátéka van, van mondanivalója, és amit már többször is mondtam, de nem győzöm hangsúlyozni eléggé: bizonyos albumain a hangszerelés kilométerekkel lehagyja a bevett hip-hop sztenderdet. Mutass nekem még egy előadót a műfajban, akinek George Clinton, Wesley Snipes meg Thundercat játszott az albumán...

És ő még mindig csak egy példa volt. Daveed Diggs a Clipping-ből tempó és légzéskontroll tekintetében gyakorlatilag minden kortársát lehagyja, ráadásul a Clipping hangzása semmi másra nem hasonlít - lehet, hogy neked nem tetszik, de hogy színvonalban a múlthoz képest nem visszalépés, az biztos. Korábban írtam pár példát, amik kapcsán nem nagyon bírt még senki konkrét érvet felhozni, hogy miért rosszabb, mint a régi hip-hop, csak azt, hogy neki márpedig nem tetszik. Az meg édeskevés ahhoz, hogy egy egész műfaj romlását emlegessük...

De a legnagyobb hülyeséget nem az volt, amit a konkrét előadókról mondtál, hanem amit a zenéről úgy általában. Ez, hogy a műfajok mindig tönkremennek, ez egy baromság. Van egy haverom aki hatalmas rajongója a hetvenes, meg nyolcvanas évek rockzenéjének és ő is azt mondja, hogy a hozzád hasonló rajongók többet ártanak a műfajnak, mint a sz#r zenészek. Napi szinten annyi zene készül és kerül kiadásra, hogy lehetetlen akár csak egy akkora töredékét ismerni, hogy lehessen ilyen nagy kitalált statisztikákat magukba foglaló kijelentésekkel dobálózni. Akik mégis ezt csinálják, azok pedig gyakorlatilag a következőt teszik: meghallgatják a legmainstreamebb fos előadókat, és betudják maguknak, hogy a többit nem is érdemes. Én inkább azt csinálom, hogy nem pörgök rá arra, ami nem tetszik, keresek inkább olyat, ami igen - és képzeld, találok. Egy csomót. De biztos csak azért, mert igénytelen fogyasztó vagyok, akinek mindent el lehet adni...

Amúgy ilyet mondani, hogy volt a műfajnak a jó korszaka, meg a rossz korszaka, azért is baromság, mert a legtöbb ma tárgyalt műfajnak több évtizedes, némelyiknek évszázados története van - és minden egyes zeneevolúciós lépésnél a kor konzervatívai megpróbálták megmondani, hogy miért halad az egész a rossz irányba. Ha nem hagynánk előadóknak, hogy újragondolják és megváltoztassák a sztenderdeket, nem haladnánk sehová... Amikor kialakult a blues-ból meg a jazz-ből a rockzene, az egy technikai visszalépés volt, főleg, hogy elsősorban bulizenének készült. Aztán mikor Elvis "ellopta a feketék zenéjét", akkor ő volt a tehetségtelen fiatal, akinek saját számai sincsenek. A Beatles reputációja a fénykorukban olyasmi volt, mint a mai fiúbandáknak: a tinilányok imádták, az öregek esküdöztek, hogy ez csak egy múlandó trend. És rá lehet vetíteni kb. mindenre... Úgy csinálni meg, hogy a kilencvenes években csak a csupa jó zene folyt a csapból is és mindenki Nirvana-t, meg 2Pac-ot hallgatott hülyeség. Akkor is volt egy csomó gagyi, csak az emberek nem arra emlékeznek - érthető módon.

"Talán az egyetlen nagyobb mainstream műfaj ami nem szutykosodott el az a metal." - Ez a kijelentésed egyenesen abszurd volt. A metálfanok a legnagyobb rinyálósok az összes zenehallgató közül, a hetvenes évek óta azon pampognak, hogy megy tönkre a műfaj, és ma is úgy csinálnak, mintha csak a tinilányoknak készült BMTH, meg Asking Alexandria létezne és a műfaj teljesen tönkrement volna.

#35

"Még annyit hozzátenék, hogy azért van romlás, mert erős lett a Mianstream vonal."

Fú, ezt beleírhattam volna az én mondókámba is, mert szerintem jó gondolat. Amíg egy műfaj underground, addig az embernek természetes, hogy válogat az előadók között. Aztán amint egy stílus bekerül a mainstream-be, a válogatást felváltja az, hogy mindent belenyomnak az ember képébe - ami nyilván jó annak, akinek tetszik a mainstream által képviselt irány, viszont akinek nem tetszik, annak nem kéne leszoknia arról, hogy úgy válogat, mint akkor, amikor a műfaj még sokkal kisebb volt. Főleg, hogy ez eléggé önmagára visszaható probléma. Amikor azt írtam, hogy "Van egy haverom aki hatalmas rajongója a hetvenes, meg nyolcvanas évek rockzenéjének és ő is azt mondja, hogy a hozzád hasonló rajongók többet ártanak a műfajnak, mint a sz#r zenészek.", abból végül nem hoztam ki azt a konklúziót, amit akartam, de most megpróbálom összefoglalni: egy tonna olyan zene készül ma is, ami potenciálisan tetszhet neked, de nem ismered, viszont ha egy az egyben hátat fordítasz nekik csak azért, mert a véleményedet a mainstream-re alapozod, akkor semmit nem teszel azért, hogy nagyon lehessenek neked tetsző zenészek.

#38 Az internet szerintem nem hibás semmiért, persze a mainstream média hatalmas hirdetőfelületnek használja, de ez egyrészt igaz minden létező dologra, másrészt nem muszáj vele foglalkozni - az meg, hogy tényleg konkrétan bárki bármit felrak, amit akar, szerintem a legjobb dolog, ami a zenével történhetett, elképesztő, hogy mi mindent lehet találni, ha az ember elég mélyre ás, főleg Bandcamp-en. Meg van egy ilyen csoda, hogy Forgotify, ami random kidob neked Spotify-ról egy olyan zenét, amit kevesebb, mint ezerszer játszottak le eddig. Ha az embernek van türelme átpörgetni közel végtelen mennyiségű karácsonyi zenét, latinamerikai mulatóst, vallásos éneket, meg klasszikus szimfonikus darabok ezer és egy különböző előadását, akkor egészen érdekes dolgokat lehet találni, a szó minden értelmében. :D

Meg amúgy a YouTube is csak számok alapján működik, szóval ha valami teljesen nem_mainstream, vagy akár még csak nem is konvencionális muzsika hirtelen kap elég nézettséget, akkor az is simán felkerülhet trending-re, ahogy történt ez pl a Death Grips On GP című dalával, amikor kijött https://www.youtube.com/watch?v=cinJDxLUsNY Az a zenekar eléggé távol áll a rádióbarát fogalomtól, meg _annyira_ nem is híres, viszont a rajongótáboruk egy nagyon lelkes kultközösség, akik tűkön ülve várták már egy új dal megjelenését - és tádá: a zenekar egy elég nagy ingyenreklámot kapott így a legnépszerűbb videómegosztó felületen, pusztán azáltal, hogy a hallgatóik elkötelezettek.