Miért lehet szeretni a Kpop-ot?

na, te is leszűrted a lényeget : )

természetesen mindenkinek joga van bármilyen zenét hallgatni. csakhogy a kpop nem zene. ennyi. fluor tomi sem az, sp sem az, ariana grande sem az és nicki minaj sem az. ezek nagyvállalatok által kitalált, zajos-hangos giccses baromságok, amiket vagy szoftpornó, vagy csilli-villi vidámpark hangulatú marketingvideókkal értékesítenek.

de ha ezzel bárki is vitatkozni akar, az bizonyítsa be egy kpop számról, hogy az zene. írja le az akkordmenetét, és magyarázza el, hogy az mitől érdekes. kottázza le a dallamát, és meséljen arról is, vagy írja körül a hangszerelés különlegességét. nem lesz könnyű feladat.

azért el kell ismerned, hogy valamilyen szinten azért off a mi kis vitánk. tegnap valóban rendesen felhúztam magam. ha ismernéd az embereket rájönnél ha hazugnak neveznek valakit az felháborodik. újabb és újabb alkalommal hazugnak neveztél és nagyon örültél, mikor azt hitted igazad van. ilyen vitákban tapasztalatom nincs és nem nyugodtan válaszoltam, ezért vontad le a következtetést, amit levontál.

először is, mint kpop hallgatót retardáltnak neveztél majd a családi hátteremre beszóltál. ez húzott fel a legjobban. aztán leredukáltad a végzettségem elemire, majd megbizonyosodtál róla, hogy gimiben lógtam órákról. márpedig nincs köze a családi háttérnek a zenei ízléshez. számodra rossz ízlés bizony fejlődhet onnan is. én vagyok rá példa.

leírom neked a hülye kis privát élményeim a komolyzenével, ami senkit sem érdekel az égvilágon. és egy hatalmas off. szerintem így visszaolvasva az a megjegyzésem, hogy lenyugtat a komolyzene már egy jelzés volt, hogy tényleg ismerem azt. az emberek nagy átlaga számára a komolyzene semmi, csak teher pl. a gimiben. észre sem veszik ezt a tulajdonságát.

az édesanyám a közepet egy zenei iskolában végezte, majd zenei tagozaton főiskolán egy szakon, amit nem nevezek meg, ebből jöttek a kazetták és cd-k. kórusa van és több hangszeren is tud játszani. képzeld bach brandenburgi koncertje nem mindenki által ismert. egy átlagember semmire sem emlékszik az énekóráról. volt két kazettánk amin ez volt rajta, annyira széthallgattuk, hogy ma már nem lehet betenni a magnóba, annyira húzza. ha úgy érzem nyugtató zenére van szükségem meghallgatom, mivel letöltöttem, sajnos nem ugyanaz a verzió, mert ahány kamarazenekar annyiféle előadás. zongorázni tanultam pár évig. a családban egyedül én vagyok aki szeret zongorázni néha. ha van kedvem, fogom és nekiállok kottázni, mivel nem tudok egyenesen játszani a kottából. megnézem hol van bé és kereszt milyen a kulcs és kiszámolom a hangjegyet, föléírom amit majd le kell ütnöm. aztán mikor minden megvan megtanulom kotta nélkül eljátszani. elég szánalmas szintnek tűnhet, de engem nem érdekel. a szolmizálást amúgy gimiben tanultuk, ahol senki se lógott óráról soha, mivel nem volt szokás. nálunk otthon az volt a menő, aki könyvet hozott haza minden évzárókor, úgyhogy végig kitűnő voltam. sose lógtam még óráról. még mindig szeretem, ha anya leül velem négykezest játszani. van egy török induló nevű kis zongorajáték, ami még a zongorás koromból maradt meg. hogy ki a szerzője? gőzöm sincs. de ez az első, amit mindig eljátszok. a kotta is megvan, de nem éreztem még szükségét soha, hogy megnézzem a szerző nevét. említetted a jazz-t, népdalt, a többit nem ismerem. iskolában hallgattunk jazz-t és sose tetszett. a népdalok igen. énekkaros voltam végig, mikor végeztem hívtak a felnőttkórusba, de nem mentem, mert továbbtanultam másik városban. anyának kórusa van, én vagyok az, akivel mindig elgyakorolja az új kottáit, én szoktam a szoprán lenni, ő meg az alt. elszoktam kísérni őt a kórustalálkozóira, örömmel megyek, mert szeretek járni. miért? mert szeretem hallgatni és élvezem az előadást. pl. nemrég a találkozó végén minden kórus kiment és előadott egy darabot, hallelujah volt a refrénje, de olyan szép volt, hogy libabőrös lettem tőle. hogy ki a szerzője? gőzöm sincs. de gyönyörű volt. kamarazenekari előadásokra is jártam már és szerettem mindig. néha itthon még kánonokat is éneklünk anyával. csak mert szeretek énekelni.

úgy veszem észre, te a tudás alapján sorolod be, hogy ki szeretheti a komolyzenét és ki nem. pedig ha hallgatni szereti valaki, és élvezi is szerintem az az, ami számít. én szeretem és élvezem hallgatni. bár a tudásom hiányos, sosem éreztem szükségét, hogy többet tudjak a zeneszerzőkről. ha nem ragaszkodsz annyira göcsörtösen a kombinálásodhoz lehet képes vagy ezt így, ahogy leírtam elfogadni, és hogy igenis, szörnyű ízlésem van, annak ellenére, hogy ilyen tökjó családból jöttem. úgy tűnik egyedül én vagyok ilyen elvetemült, hogy komolyzene mellett még mást is hallgatok, szennyet, de engem nem érdekel.

no, ez már tényleg off, de reagálok.

"az emberek nagy átlaga számára a komolyzene semmi, csak teher pl. a gimiben."

valóban. sőt! számukra teher az irodalom is, jókaitól józsef attiláig. ettől függetlenül, ha valaki azt mondja, hogy petőfi sándor egy nba-játékos, az mi? műveletlen. ugyanígy, wagnertől ravelig ezek a nagy komponisták szintén az alapműveltség részei, még úgy is, hogy a zeneművészetet nem veszik annyira komolyan, mint az írott szót. aztán persze, nem feltétlenül kell, hogy mindenki ismerje schubert nevét, ahogy az sem kell, hogy mindenki el tudjon szavalni egy ginsberget. műveltségre sincs mindenkinek szüksége.

"képzeld bach brandenburgi koncertje nem mindenki által ismert."

bach nyolcadikos tananyag, és természetesen az összes brandenburgi concerto-ja is az, mivel a szerző legismertebb munkáiról van szó. nem az a menő, hogy ezeket valaki ismeri, hanem az a gáz, hogy van aki nem.

"van egy török induló nevű kis zongorajáték, ami még a zongorás koromból maradt meg. hogy ki a szerzője? gőzöm sincs."

w.a.mozart, maybe?

"de ez az első, amit mindig eljátszok. a kotta is megvan, de nem éreztem még szükségét soha, hogy megnézzem a szerző nevét."

akkor most képzeld el, hogy elolvasol egy remek regényt és nem olvasod el az író nevét. megnézel egy remek filmet és nem nézed meg, ki rendezte. megfosztod a műveket az alkotóiktól. (közben viszont a kpop-előadókat oda-vissza ismered, gondolom. ráadásul azok nem is maguknak írják a szarjaikat)

"iskolában hallgattunk jazz-t és sose tetszett. a népdalok igen."

na látod, ez végre ízlésbeli kérdés.

engedd meg viszont, hogy itt most linkeljek egy jazz-számot, ha tetszik tetszik, ha nem nem. ezt tuti nem hallottad az iskolában, mert nem tananyag. nem is oda való, de ha nem hallottál volna jazzt a suliban (még ha nem is tetszett), még kevésbé juthatnál el hozzá. látod, ezért tananyag a jazz is, ahogy a blues és a rock is, és ezért nem tananyag a techno meg a house.

ugyan nincs 78 milliós nézőszám, csak egy majd' 2 milliós (jazzhez mérten nagyon magas).

https://www.youtube.com/watch?v=BRU1o-sCnqY

"úgy veszem észre, te a tudás alapján sorolod be, hogy ki szeretheti a komolyzenét és ki nem."

ehm, azért azt se felejtsd el, hogy a komolyzene nem egy olyan homogén dolog, mint hogy azt mondod valamire, hogy az hip hop. a komolyzene olyan, mint az irodalom. van benne könnyebb-súlyosabb, vannak közérthetőbb korok, vannak kevésbé közérthetők. a bécsi klasszika a legközérthetőbb, legbefogadhatóbb zene, de a nyugati műzene azért tartalmaz annál kifinomultabb dolgokat is. elég, ha a huszadik század eleji komponistákra gondolsz. mondjuk egy schönberg-darab esetében felmerül egyáltalán, hogy ez a zene kikapcsol/szórakoztat? nem, mert nem az a célja, hogy kikapcsoljon/szórakoztasson. a zenének eleve nem az az elsődleges célja, hogy szórakoztasson, még ha pergolesi vagy mozart, meg a komplett huszadik századi könnyűzeneipar (nem feltétlenül negatív módon) szórakoztatásra is használja.

ha belelapozol egy victor hugo-regénybe, hamar észreveszed, hogy az bizony nem szórakoztató. az fajsúlyos, nehéz, lassú, esztétizáló. nem a szórakoztatás a célja. a tipikus romantikus "nehézirodalom", mely a műzenén (komolyzene) ugyanúgy átvonul. épp ezért a nyugati komolyzenét nem úgy hallgatjuk, hogy leülünk, "jajjdeszép", slussz. ha egy hugo-regénnyel indítasz, hamar le fogod tenni, de ha előtte olvastál már könnyebb irodalmat, meg fogod szerezni a tudást ahhoz, hogy a bonyolultabbakat is befogadd. a komolyzenéhez tehát tudás szükséges, ráadásul egész életünk során művelni kell. ugyanúgy, ahogy az irodalom esetében is.

manapság a zene egy mindenhonnan hömpölygő háttérelem, amitől megcsömörlik az egyszeri ember. ez egy teljesen érthető dolog, hiszen annyi zene készül. némely gyártó, producer azonban tudatosan szubjektivizálta a "jó" fogalmát a huszadik század során - nyilván erre volt szükségük a profitmaximalizáláshoz. elhitették, hogy a zene egyetlen célja a szórakoztatás, hogy kikapcsoljon két műszak után, vagy hogy ébren tartson leckeírás alatt. a zene megítélését rábízták a szubjektív, és legtöbb esetben a hiányos kulturális neveltetés miatt nem kifejlődött szépérzékre. ez az egész egy merő hazugság, egy néphülyítés, ami idővel válsághoz vezet, és az emberek visszatérnek a pattintott kövekhez (bizonyos szempontból, ilyen-olyan techno-számok már így is az őskort idézik... 300 évvel bach után. szégyenkezhetünk az ő szemében is, pedig ez még nem is a válság, csak egy dekadens időszak). igenis vannak objektív szempontok a művészetben...

a könnyűzenei műfajok homogének, hiszen a könnyen befogadható műalkotás alapfeltétele a klisé, az ismétlődés, a nyugalmat árasztó otthonosság érzése. ez sok esetben pozitívum (például a groove-ra épülő zenék, mint a globális popzene a hetvenes évek óta, szintén az ismétlődő motívumokra épít) de ma az amerikai és ázsiai piac már ezzel sem törődik, csak dobál ki mindent, a lehető legkevesebb befektetéssel, a lehető legtöbb profit reményében.

"Akkor én most egy műveletlen szar vagyok, aki szemetet hallgat?"

azt nem tudom, hogy műveletlen szar vagy-e, de szemetet hallgatsz. gondolom műveletlen is vagy, ha ilyet mondasz, hogy nem szereted a komolyzenét. gondolom az irodalmat és a filmművészetet sem szereted, mert ez kb. ugyanolyan fogalom.

"Nincs olyan hogy szar zene."

de van. van olyan zene, ami szubjektíve jó vagy rossz. ott van a tankcsapda. szerintem szar, igénytelen zene, de zene. másnak biztosan tetszik. nekem meg tetszik az acdc és herbie hancock, másoknak meg nem.

aztán vannak objektíve rossz zenék, amikről sokan azt hiszik, hogy ízlés kérdése, tetszik-e vagy nem. ez nem igaz sajnos. ezek kártékony dolgok, amik ellen tenni kell, nem 7 milliárd ember kezét elengedve örvendeni, hogy ilyen szemetek vannak a világban.

"Ha én nem szeretek valamit, attól még nem lesz rossz."

ez igaz.

"el kell fogadni hogy nem fogja mindenki ugyanazt hallgatni mint te."

azt értsed, hogy a kpop nem zene. nem ízlés kérdése, egyszerűen nem számít zenének. nem teljesíti azokat a minimális kritériumokat, hogy zenének lehessen nevezni. hogy úgy mondjam, ahhoz is kevés, hogy szar zene legyen. sima, egyszerű, híg trágya, egy veszélyes hulladék : )

"képzeld bach brandenburgi koncertje nem mindenki által ismert."

ezt saját tapasztalat alapján írtam, lehet a te közeledben sok felnőtt ember emlékszik rá. az én ismerőseimnél annyi marad meg, hogy volt valami bach és mozart. és nem kell bemutatót tartani a mai ifjúságról, mert nem érdekel.

oké, értem mire akarsz kilyukadni. műveletlen vagyok komolyzenei téren, mert csak hallgatom és ennyi. kit érdekel? hogy jön most ide? sosem mondtam, hogy az vagyok, de rendben könyveljük ezt el. de úgy látom végre felfogtad, hogy szeretem hallgatni némelyik komolyzenei stílusba tartozó darabot, ha nem is mindet. béna az ízlésem? kit érdekel. fogadd el.

ez a dolog ami itt lement: ha tanító szándékkal akartál volna hozzánk állni, akkor megfogalmazhattad volna a véleményed kevésbé lenéző stílusban és a családi háttérre és retardáltságra való utalások nélkül is. hiába tudsz sokat is a zenéről, a jó zenéről a stílusod, amivel magadat mások felé emeled csak megbotránkoztatást vált ki mindenkiből még azokból is, akik utálják a kpop-ot. járj szépen vissza és írogass, szólj be mindenkinek aki nincs fenn a te szinteden. szép napot!