Mi a véleményetek az írásomról?

Bevezetés

Igazad volt.

Minden reggel ez az első gondolatom, mikor kinyitom a szemem és megpillantom a fehér plafont.

Igazad volt.

Ezt gondolom, mikor kinyújtóztatom a mozdulatlanságtól megmerevedett lábaimat.

Igazad volt. Ezt gondolom, mikor megfordulok és megpillantalak.

- Szia - suttogod. "Igazam volt", olvasom ki a tekintetedből, de nem mondom ki hangosan. Akkor mindennek vége lenne. Helyette visszaköszönök neked.

- Szia.

Felülsz, megdörzsölöd az állad, ahogy minden reggel, rám nézel és halványan elmosolyodsz.

- Szép vagy - jelented ki, de nem erősíted meg ezt az állításod tettekkel. Nem csókolsz meg, nem simogatod meg az arcom. Felállsz és az ajtóhoz sétálsz, hogy elkészítsed a reggeli kávéd. Onnan azonban visszafordulsz, nagy szemekkel nézel rám, aztán megcsóválod a fejed. Miért? Miért nem mondod ki hangosan? Azt akarod, hogy könyörögjek?

Hát könyörgök.

- Igazad volt.

Nem nézel rám, elfordulsz. Félvállról felelsz.

- Tudom.

Kilépsz az ajtón, néhány perc múlva meghallom, ahogy bekapcsolod a kávéfőzőt. Mikor visszatérsz, szinte várom, hogy kimondd. Reménykedem abban, hogy ma végre kimondod. Hogy ma erősebb leszel, mint tegnap, tegnapelőtt, vagy bármikor mondtál. De te nem teszel semmi váratlant, letelepedsz mellém az ágyra és a számhoz emeled a kávéscsészét.

Nagyot kortyolok a forró löttyből, ami keserűbb, mint szokott, de nem panaszkodom.

Megköszönöm a kávét, te pedig megint mosolyogsz. Aztán kisétálsz, felöltözöl és csengetsz az aktuális ápolónak.

Ő pár pillanat múlva felbukkan, vidám, mosolyog, rendezkedik körülöttem. Már öltönyben vagy, mikor legközelebb bejössz. Csókot nyomsz az arcomra, intesz és eltűnsz egy napra.

- Igazad volt - suttogom magam elé, pedig tudom, hogy már nem hallod.

- Mit mondott, asszonyom?

Megcsóválom a fejem.

- Semmit.

Pedig igenis mondtam valamit. Csak nem neki, nem ennek a szerencsétlen teremtésnek, aki arra kárhoztatott, hogy engem ápoljon. Lehunyt szemmel várom, hogy hazaérj, és kimondd.

Tudom, hogy tudod, mi jár a fejemben. Ismersz. Szeretsz? Igen, ezt állítod.

Mindketten tudjuk, mire várok. Mert igazad volt.

Tényleg csak egy vagyok Isten hibái közül.