Mit gondoltok az írásomról?
Részlet:
A nő arcáról semmit nem lehetett leolvasni, hideg, szürke szemeiben nem tükröződtek érzelmek, mikor a vele szemben ülő fiatalemberre nézett. Clay idegesen fészkelődött a bársonyborítású széken, szeme percenként az ajtó felé villant. Kirázta a hideg ettől a nőtől, ahogy az bámulta őt, mintha csak egy tárgy lenne, nem több néhány percnyi kellemetlenségnél.
- Szóval, mit mond? - kérdezte néhány néma másodperccel később a férfi.
- Az ajánlatát semmiképp sem hagyhatom figyelmen kívül, holnap hat órára tudni fogja, mi a válaszom - felelte a nő, hangja hűvösen udvarias maradt végig, miközben kiejtette a szavakat. A férfi fel akart ugrani, elrohanni a világ másik felére, ahol nem kell szembenéznie a nő mindentudó, mégis megfejthetetlen tekintetével. Mégsem állt fel, helyette belenézett azokba a furcsa, ködszürke szemekbe.
Megrémítette, amit ott látott. Mintha az egész ridegség nem lenne több puszta álcánál, a szemek olyasféle titkot rejtettek, melyek világokat dönthetnének romba, birodalmakat pusztíthatnának el, ha napvilágra kerülnének. Abban a pillanatban új jelentőséget kapott a nő érzelemmentessége.
A férfi lassan, öntudatlanul felemelkedett, közelebb akarta tudni magát a nőhöz, akinek illata hirtelen megcsapta az orrát. Orchidea, egy csipetnyi fehérítő és még valami, amit a férfi nem ismert fel azonnal. Túl régen érzett ilyen szagot, túl rég történt, mikor a szaghoz fűződő emléket az elméje leghátsó zugába taszította. Mikor azonban a felismerés utolérte, a férfi megdermedt, keze ökölbe szorult, izmai megfeszültek.
Vér. A nő aurájának vonzó illatát vér tette tönkre.
A férfi felugrott, öklével az asztalra csapott, mintha testi erejével ellensúlyozhatná lelke gyengeségét.
- Maga gyerekgyilkos, álszent ribanc! Semmivel sem különb a többinél! - kiáltotta a férfi, de a nő még csak meg sem rezzent. Szemeivel követte Clay mozdulatait, amivel csak még jobban felidegesítette őt.
Néhány másodpercig dermedt csend honolt, majd a férfi hosszú léptekkel kiviharzott a szobából, az ajtó hangos csattanással csapódott be mögötte.
A nő csak ült, szeméből egyetlen könnycsepp gördült alá.
- Most már előjöhetsz, kicsim.
A falnál álló doboz teteje felnyílt és egy fiatal, négyéves forma fiúcska bukkant elő, szőke loboncát látva az embereknek kétsége sem volt afelől, hogy a széken ülő nő a gyermek anyja.
A fiú bemászott anyja ölébe, apró kezét a saját hajához hasonló, piszkosszőke tincsek közé túrt.
- Miért ment el, anya? Miért nem beszélhettem vele? Mit csináltam rosszul? - kérdezte a fiú, hangjában korát meghazudtoló értelemmel. A nő elmosolyodott. Egyik kezével letörölte a könnyeit, míg a másikkal végigsimított fia arcán.
- Semmit, kicsim. Te nagyon ügyes voltál. De én hibáztam, egyetlenem.
- Ki volt a bácsi?
A nő szavai lemondásról árulkodtak, mikor pillanatnyi szünet után válaszolt.
- Az utolsó reményünk.
válasza:Az utolsó mondatig úgy terveztem, hogy azt írom: elfogadható, középszerű. Az utolsó mondat azonban felcsigázta az érdeklődésemet. Miféle utolsó remény? Milyen szituációról olvastam vajon? Az utolsó mondat kimondottan ügyes. Kérdéseket vet fel.
szürke szemeiben nem tükröződtek érzelmek, mikor a vele szemben ülő fiatalemberre nézett - Mikor helyett jobban jönne ki, ha azt írnád: amikor. Ne tévesszünk műfajt. Egy versben jól jön ki a mikor, egy prózában inkább esetlenül.
holnap hat órára tudni fogja, mi a válaszom - Szerencsésebb lenne egy ilyen megoldás: Holnap hat órára tudni fogja a válaszomat.
Szemeivel követte Clay mozdulatait, amivel csak még jobban felidegesítette őt. - A felidegesíteni szó nem illik ebbe a szövegbe. Túl pongyola. Feldühíteni, felhergelni inkább.
Néhány másodpercig dermedt csend honolt - Csend volt, vagy csend honolt a szobában. A honolni kifejezést mindig helyhatározóval együtt alkalmazzuk.
a szemek olyasféle titkot rejtettek, melyek világokat dönthetnének romba - Titok, amelyek. Most akkor egyes vagy többes számban írsz?
A történet közepén, amikor a férfi meglátott valami furát a nő szemében, és közelebb akart kerülni hozzá, aztán meg vért érzett az aurájában, nos ennél a résznél megrettentem, hogy esetleg elszúrod az egészet valami szerelmes-vonzalmas-vámpíros-klisés borzadállyal. A gyerekgyilkos szó olvastán határozottan megkönnyebbültem, hogy szó sincs vámpírokból. (Bár ez az aura dolog szerintem nem túl életszerű. Írj legalább kisugárzást helyette.)
Summa summarum: nem rossz, a vége különösen jó. Akár még valami érdekes is kisülhet belőle.
Köszönöm, javítottam a hibákat!
Nem szeretem a vámpírokat, nem vámpíros dolog, és örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésed. :)
Mivel úgysem írom végig a könyvet, amiből kiragadtam ezt a kis részletet, annyit elmondhatok, hogy valahol a jövőben (vagy a múltban, vagy egy kitalált korban) járunk, ahol a rabszolga kereskedelem a legnagyobb piac, és Victoria Price az egyik legnagyobb kereskedő egyik beosztottja. Victoria titokban összeesküvést szőtt a gyermekrabszolgaság ellen, de lebukott, így egy bizalmasától kapott telefonszámba tudott csak kapaszkodni, a telefonszám pedig Clay Nodborgot rejtette, így találkoztak. A férfi ajánlata kéttucatnyi gyerek megmentéséről szólt a részlet elején.
Hogy miért van VIctoria veszélyben...
Főnöke bosszúja a fia életét követeli. Rajta akar segíteni a kétségbeesett anya, még ha ehhez fel kell adnia mindent, amiért eddig küzdött.
válasza:Köszönöm a válaszod, illetve a válaszokat, én kifejezetten utálom a gyerekszereplőket (legyen az érett vagy éretlen, filmben vagy könyvben), és nem terveztem, hogy a kisfiúnak sok szerepe lenne, de a történet és a háttérvilág megköveteli, hogy érettebb legyen a koránál.
Furcsa, most, néhány hónappal később újraolvasva rengeteg olyan hibát veszek észre az írásomban, ami felett akkor könnyedén elsiklottam.
Köszönöm a támogatást és a javaslatokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!