Mi a véleményetek az írásomról?

Sziasztok.

15 éves vagyok, és írogatok egy ideje, leginkább magamnak.

Főleg arra lennék kíváncsi hogy mit gondoltok a fogalmazásomról, ennek alapján.

A részlet elején hangfelvételt hallgatnak, ez fontos lehet az érthetőségéhez :)

- Nem. Találtam még egy könyvet, amiben volt szó róla. Tudja. A vérkötelékről. Igazából, ez nem is olyan dolog, amivel születni kell. Egyszerűen megkötheted, ha eret vágsz és valaki más vérét csurgatod bele. Érti, ugye? A vérkeringésbe kerül, és ettől fogva legalább annyira hivatalos lesz ez az egész, mintha…

Patrick szellemhangja vidám volt és csivitelő. Amit Loomis a minap hallott, egy sápadt, vézna fiúcska szájából, olyan volt ehhez képest, mint vidáman csörgedező patakhoz a kiszáradt meder.

Smith keserű mosollyal babrálta a kazettákat.

- Erről mindig is sokat beszélt, a vérszerinti kapcsolatok fontosságáról. Kompenzálni akar és tartozni valahová. Nem rossz srác, Dr. Loomis, és semmiképpen sem elmebeteg. – Smith mintha megerősítést várt volna, amit Loomis egy kelletlen félbiccentés formájában adott meg. Úgy tűnt, a férfi elégedett ennyivel.

Sokáig hallgatták Patrick szellemhangját, aztán a visszhangként utána loholó, üres zörejeket.

- Doktor, örülnék, ha kölcsönadná a felvételeket. Szeretném Őket végighallgatni. – Loomis óvatosan ejtette a szavakat egy ilyen üres időszak alkalmával, mintha félne megtörni a nyers szalag sistergését.

- Persze, természetesen – felelte Smith, de figyelmét továbbra is a doboznak szentelte. Végigcirógatta a magnószalagok kazettáinak lapos tetejét, mintha csak félne megválni tőlük – Tudja, nagyon sajnálom. Patrick tényleg jó gyerek. Jó lett volna, ha kiderül, hogy vannak élő hozzátartozói.

Dr. Loomis nem szólt, pedig tudta, hogy vannak hozzátartozói, méghozzá kettő is: a kis Jamie, édes és holtsápadt, Jamie, akit két napja a kórtermének ágyában hagyott morfiumálmot álmodni, és ott van Michael Myers is.

Persze Michael halott. Látta, amint meghalt.