Mi a véleményetek az írásomról?
Első fejezet
Az anyám pszichológushoz akar küldeni. Szerinte beteges, hogy ennyire nincsenek barátaim, a gondolataim pedig állandóan a vér körül forognak. Ezeket a vádakat egyszerűen megmagyarázhatnám, de félek, akkor egyenesen a börtönbe jutnék. Olyan könnyű lenne pedig az igazat mondani. Négy apró szó, melyek valószínűleg mindörökre megváltoztatnák az életemet. Egy gyilkosnak nincsenek barátai. Márpedig én gyilkos vagyok, a szó legszorosabb értelmében, egy olyan ember, aki örömet lel a fajtársai életének kioltásában, ember, aki az éj sötétjébe burkolózva, vérszomjtól vezérelve ártatlan emberek nyomába szegődik. Szerintem ez nem szorul pszichológusra, hiszen mindezen tevékenységeknek van indoka, célja, sőt, még valamiféle állandósága is. Mégis, azután a szombat éjjel után a pszichológus furcsán értelemszerűnek tűnt, még számomra is...
November köde. Utálom a ködöt, a hideget, de a sötétet szeretem. Márpedig nincs is sötétebb a novemberi éjszakáknál, amikor a csillagok megbújnak a fekete felhők mögött, a Hold pedig elveszíti jelentőségét, csak egy fehér kör lesz valahol a távolban, amit emberi szem nem láthat.
A piros kabátos lány volt az, akit aznap követtem, divatos, mai trend szerint hátul cipzáros csizmájának kopogása reményt adó zene volt füleimnek. Remény, hogy újból csillapíthatom szűnni nem akaró éhségemet, remény, hogy megszabadíthatok valakit a szenvedéseitől. A célpont - nem, nem célpont, áldozat - javítottam ki magam dühösen. Áldozat. Régen minden vasárnap áldozatot mutattak be az isteneknek, gyerekeket hagytak ott fagyos barlangokban, hogy halálra fagyjanak áldozat címszó alatt, bárányok bőgtek az oltár előtt, mielőtt kivéreztették volna szerencsétleneket, de még mostanában is nők tucatjai áldozzák fel a büszkeségüket, csak hogy egy hímnek - férfinak - örömet szerezhessenek. Sóhajtottam. Az áldozatom lassan haladt, én pedig fáztam. Mégsem ölhettem meg őt itt, a főút mellett. Meg kellett várnom, amíg beér a Tulpe utcába, ahol csak pár lámpa fénye igazolta, hogy a világosság még nem veszett ki teljesen ebből a sötét, borzalmas világból.
Éreztem, hogy a tenyerem viszketni kezd, szinte vágytam arra, hogy a kezembe foghassam, a két évvel ezelőtt rendelt, orosz készítésű vadászkésemet, amely a hirdetés szerint a legjobb vaddisznó-ölő fegyver széles e világon. Ha vaddisznót nem is, libákat már öltem vele. Végül nem bírtam magammal, előhúztam a kést a lábszáramra erősített, egyszerű bőrövből. A lány ebben a pillanatban megtorpant.
Talán meglátta az árnyékomat, esetleg meghallott valamit, nem tudom. Mindenesetre megmerevedett, a gerincén borzongás futott végig, amit még én is jól láttam. Aztán lassan, nagyon lassan megfordult. Rohanni kezdtem. Sikoltott, a hangja magas és fülsértő volt, egy kutya ugatni kezdett a szomszédos utcában. A helyében én is sikoltottam volna, hiszen nem lehet mindennapos látvány egy terepmintás nadrágot, fekete kabátot és bakancsot viselő, zilált hajú lány látványa, aki mellesleg egy tizenöt centiméteres, koromfekete pengéjű kést szorongat a kezében.
Az utcai lámpa fénye egy pillanatra elvakított, nem láttam a lány arcát, hirtelen azonban minden nagyon éles lett. Átfutott az agyamon, ha csak egy pillanatra is, hogy megbolondultam. Előrelendültem és rám nem jellemző állatiassággal beledöftem a bökőt a lány torkába, amit fedetlenül hagyott a kabátja. Hörgött, a szeme kidülledt, de abban a percben nem tudtam örömömet lelni a szenvedésében. Húsz másodperc múlva a lány halott volt. Elkaptam, mielőtt összeeshetett volna, majd vele együtt a véres járdára zuhantam. A nővéremet tartottam a karjaimban. Aki két éve halott volt. Én öltem meg.
--------------------------------------------------
Tizenöt éves vagyok, és imádom a krimiket, de csak most, húsz krimi után mertem belekezdeni egy saját történetbe. Ez az első kész részlete a most készülő "könyvemnek", ami ideiglenesen a Kivérezve címet viseli. Mit gondoltok róla, esetleg mit tippeltek a történetére? Előre is köszönöm a kommenteket.
nagyon jól irsz ! :)
csak annyi h most a szereplő lány??
A helyében én is sikoltottam volna, hiszen nem lehet mindennapos látvány egy terepmintás nadrágot, fekete kabátot és bakancsot viselő, zilált hajú lány látványa, aki mellesleg egy tizenöt centiméteres, koromfekete pengéjű kést szorongat a kezében.
ebből az derül ki. de ez nem baj hisz a legtöbb krimibe férfi a gyilkos
meg olvastam egy hasonlót itt gyakorin abba is pszihológushoz akarták küldeni
Nekem nagyon tetszik!
örülnék ha a folytatást elküldenéd privátba
válasza: válasza:"Szerinte beteges, hogy ennyire nincsenek barátaim, a gondolataim pedig állandóan a vér körül forognak. Ezeket a vádakat egyszerűen megmagyarázhatnám, de félek, akkor egyenesen a börtönbe jutnék."
Az embernek nem lehetnek ennyire vagy annyira barátai, vagy vannak, vagy nincsenek, lehet sok, vagy kevés. Az ennyire, nem mennyiség. Ezek nem vádak, hanem tények.
"Márpedig én gyilkos vagyok, a szó legszorosabb értelmében" Felesleges túlmagyarázás, a gyilkos szónak csak egy értelme van.
"Szerintem ez nem szorul pszichológusra, hiszen mindezen tevékenységeknek van indoka, célja, sőt, még valamiféle állandósága is." Ez értelmetlen. "Szerintem nincs szükségem pszichológusra." Esetleg.
"Mégis, azután a szombat éjjel után a pszichológus furcsán értelemszerűnek tűnt, még számomra is... " Értelmes ötletnek tűnt.
"Hold pedig elveszíti jelentőségét, csak egy fehér kör lesz valahol a távolban, amit emberi szem nem láthat." Ha fehér kör akkor látom.
"A célpont - nem, nem célpont, áldozat - javítottam ki magam dühösen." A gondolatjel használatát úgy kell elképzelni, hogy ha kiveszed a mondatból a gondolatjelben lévő részt, a mondat akkor is értelmes maradjon. A te esetedben ez így nézne ki: A célpont javítottam ki magam dühösen.
"Régen minden vasárnap áldozatot mutattak be az isteneknek" Az áldozatoknak közük nincs a vasárnaphoz.
"kivéreztették volna szerencsétleneket, de még mostanában is nők tucatjai áldozzák fel a büszkeségüket, csak hogy egy hímnek - férfinak - örömet szerezhessenek." Nem kell megszemélyesíteni a bárányokat, a nős rész előtt értetlenül állok.
"lábszáramra erősített, egyszerű bőrövből." Nem bőrhüvelyből?
"a gerincén borzongás futott végig, amit még én is jól láttam" Azt meg, hogy láttad?
"Rohanni kezdtem." Felé.
"mindennapos látvány" Mindennapi.
"Az utcai lámpa fénye egy pillanatra elvakított" Az utcai lámpák általában 6-10 méteres magasságban vannak. Nem fog elvakítani, főleg, hogy eddig is világított.
"beledöftem a bökőt" Nem vagy te böllér.
"Aki két éve halott volt. Én öltem meg." Halottnak hitted. Így szó szerint azt jelenti, hogy most zombi.
Dühítő, hogy a jó helyesírás ilyen fogalmazási és logikai hibákkal párosul.
válasza:Alapjában véve nem rossz. Mirknek igaza van mindenben. Én a szajhás résznél nem látom a logikai kapcsolatot. A helyesírásod tényleg jó, szomorú, hogy ez ritka manapság. És még egy: ha az elmúlt 20 mp volt a lány haláltusája, akkor hogy a viharba ölted volna meg két éve?
Hajrá, sok sikert.
válasza:Helyesírás: 5,
Fogalmazás: 4,
Témaválasztás: 1/2, de csak mert jó kedvemben találtál
Bővebben:
Helyesen írni tudsz, ezen nincs mit ragozni. Dicséret, ügyes vagy, mondjuk ez lenne az alap.
Fogalmazás: Mirk már kielemezte a hibáidat. Fejleszthető, hajrá. Tessék szépirodalmat olvasni.
Témaválasztás: Nagylelkű voltam azzal az 1/2-el! Egy beteg lelkű, vérszomjas kamasz lány, aki gyilkolászik? Nom du nom! Soha rosszabbat! Ne haragudj, de a témaválasztásodról az égvilágon semmi pozitívat nem tudok mondani, mert az nincs benne. Ez a téma ROSSZ.
Csak azért nem elégtelent adtam a témaválasztásodra, mert nem akarlak mindjárt elbátortalanítani. Viszonylag jó a stílusod, érdemes foglalkoznod az írással, de ennél gyengébb témát keresve sem találhattál volna. (Na jó, de: ha még esetleg vámpír is vagy, a nővéred meg - Mirk szavaival élve - zombi, a szüleitek vérfarkasok, és csillámpóni-tenyésztéssel foglalkoznak.)
A cím sem jó, ilyen címmel a polcról sem emelném le a könyvet, hogy egyáltalán a fülszöveget elolvassam. Ennek a szösszenetnek én A közhely, esetleg A közhelyek baljós áradása címet adnám.
Olvasd el Bret Easton Ellistől az Amerikai Psychót!
Röviden az írásodról: színvonaltalan, tele közhelyekkel, ahogy az előttem szólók is írták, figyelj a megfogalmazásra is! A téma lehetne jó is!
Olvass sok szépirodalmat, hogy fejlődjön a stílusérzéked! Ennyi idősen nem csoda, ha nem olvastál még sok szépirodalmat.
válasza:Nem, NE olvasd el az Amerikai pszichót. Nem 15 éveseknek való. Nagyon nem. Ezt a legőszintébb jóakarattal mondom. Az Amerikai pszichó nem egy jópofa horror, amelyen kellemesen borzongunk és fröcsög a vér, hű de buli.
A krimi már jobb irány, olvass Agatha Chrisite-t, Sir Arthur Conan Doyle-t, vagy ha valami akciódúsabbra vágysz, akkor Mattyasovszky Jenőt, ha pedig valami viccesre és egy kissé romantikusra, akkor Rejtőt. (Az ő könyvei esetében ne hagyományos krimire számíts, inkább izgalmas kalandregényekre, amelyek cselekménye általában egy bűncselekményre épül.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!