Mi a véleményetek az írásomról?
Első fejezet
Az anyám pszichológushoz akar küldeni. Szerinte beteges, hogy ennyire nincsenek barátaim, a gondolataim pedig állandóan a vér körül forognak. Ezeket a vádakat egyszerűen megmagyarázhatnám, de félek, akkor egyenesen a börtönbe jutnék. Olyan könnyű lenne pedig az igazat mondani. Négy apró szó, melyek valószínűleg mindörökre megváltoztatnák az életemet. Egy gyilkosnak nincsenek barátai. Márpedig én gyilkos vagyok, a szó legszorosabb értelmében, egy olyan ember, aki örömet lel a fajtársai életének kioltásában, ember, aki az éj sötétjébe burkolózva, vérszomjtól vezérelve ártatlan emberek nyomába szegődik. Szerintem ez nem szorul pszichológusra, hiszen mindezen tevékenységeknek van indoka, célja, sőt, még valamiféle állandósága is. Mégis, azután a szombat éjjel után a pszichológus furcsán értelemszerűnek tűnt, még számomra is...
November köde. Utálom a ködöt, a hideget, de a sötétet szeretem. Márpedig nincs is sötétebb a novemberi éjszakáknál, amikor a csillagok megbújnak a fekete felhők mögött, a Hold pedig elveszíti jelentőségét, csak egy fehér kör lesz valahol a távolban, amit emberi szem nem láthat.
A piros kabátos lány volt az, akit aznap követtem, divatos, mai trend szerint hátul cipzáros csizmájának kopogása reményt adó zene volt füleimnek. Remény, hogy újból csillapíthatom szűnni nem akaró éhségemet, remény, hogy megszabadíthatok valakit a szenvedéseitől. A célpont - nem, nem célpont, áldozat - javítottam ki magam dühösen. Áldozat. Régen minden vasárnap áldozatot mutattak be az isteneknek, gyerekeket hagytak ott fagyos barlangokban, hogy halálra fagyjanak áldozat címszó alatt, bárányok bőgtek az oltár előtt, mielőtt kivéreztették volna szerencsétleneket, de még mostanában is nők tucatjai áldozzák fel a büszkeségüket, csak hogy egy hímnek - férfinak - örömet szerezhessenek. Sóhajtottam. Az áldozatom lassan haladt, én pedig fáztam. Mégsem ölhettem meg őt itt, a főút mellett. Meg kellett várnom, amíg beér a Tulpe utcába, ahol csak pár lámpa fénye igazolta, hogy a világosság még nem veszett ki teljesen ebből a sötét, borzalmas világból.
Éreztem, hogy a tenyerem viszketni kezd, szinte vágytam arra, hogy a kezembe foghassam, a két évvel ezelőtt rendelt, orosz készítésű vadászkésemet, amely a hirdetés szerint a legjobb vaddisznó-ölő fegyver széles e világon. Ha vaddisznót nem is, libákat már öltem vele. Végül nem bírtam magammal, előhúztam a kést a lábszáramra erősített, egyszerű bőrövből. A lány ebben a pillanatban megtorpant.
Talán meglátta az árnyékomat, esetleg meghallott valamit, nem tudom. Mindenesetre megmerevedett, a gerincén borzongás futott végig, amit még én is jól láttam. Aztán lassan, nagyon lassan megfordult. Rohanni kezdtem. Sikoltott, a hangja magas és fülsértő volt, egy kutya ugatni kezdett a szomszédos utcában. A helyében én is sikoltottam volna, hiszen nem lehet mindennapos látvány egy terepmintás nadrágot, fekete kabátot és bakancsot viselő, zilált hajú lány látványa, aki mellesleg egy tizenöt centiméteres, koromfekete pengéjű kést szorongat a kezében.
Az utcai lámpa fénye egy pillanatra elvakított, nem láttam a lány arcát, hirtelen azonban minden nagyon éles lett. Átfutott az agyamon, ha csak egy pillanatra is, hogy megbolondultam. Előrelendültem és rám nem jellemző állatiassággal beledöftem a bökőt a lány torkába, amit fedetlenül hagyott a kabátja. Hörgött, a szeme kidülledt, de abban a percben nem tudtam örömömet lelni a szenvedésében. Húsz másodperc múlva a lány halott volt. Elkaptam, mielőtt összeeshetett volna, majd vele együtt a véres járdára zuhantam. A nővéremet tartottam a karjaimban. Aki két éve halott volt. Én öltem meg.
--------------------------------------------------
Tizenöt éves vagyok, és imádom a krimiket, de csak most, húsz krimi után mertem belekezdeni egy saját történetbe. Ez az első kész részlete a most készülő "könyvemnek", ami ideiglenesen a Kivérezve címet viseli. Mit gondoltok róla, esetleg mit tippeltek a történetére? Előre is köszönöm a kommenteket.
Hát, úgy látom, változó vélemények vannak, csupán a "rossz" jelző közös mindegyikben. Mindenkinek ment a zöld kéz.
Beteg témaválasztás. Ez - ne haragudjatok -, de elszórakoztatott. Amúgy mi van a vámpírokkal? Nekem valahogy a Twilight jut róla eszembe, vagy van más is? Visszatérve a témához, és persze a főszereplőm mániájához, van, aki rossznak születik. Ezzel sokan vitatkoznak, a kisgyerekek tiszták, ártatlanok, satöbbi. Talán a valóságban így van, de ebben a kis "szösszenetben" nem. A nővér, akit két éve valóban megölt volt a gyilkos első áldozata, rajta tesztelte az új játékát, a kését. Talán a krimi nem jó szó a műfajára, nem tudom, mivel az nem tartalmaz túl sok varázslatos elemet. A démonok pedig nem túl hétköznapiak.
Nem magyarázkodni akarok, szó sincs róla. Csak rálátást adni egy kicsit a sztorira, ami ebből a pár mondatból - amik tele vannak közhelyekkel és hibás megfogalmazásokkal - nem derül ki. A lány - nevezzük Y-nek - tizenöt éves, ez már lejött. Pszichopata. Ez is. Öl, mert vágy hajtja, öl, mert ölnie kell, öl, mert helyesnek találja, az áldozatait megérzés alapján választja ki. A nővérével is így volt ez, noha Y-nek fogalma sincs arról, hogy mit tett, mikor kioltotta az életét. Nem tudom, mennyi ilyen történet van, valószínűleg nem kevés, de engem a démonok fognak meg a legjobban az összes misztikus lény közül, azóta démonokat - és krimiket - kergetek, amióta pár éve elolvastam Darren Shan démonvilág sorozatát. A szépirodalomban nincs túl sok démon. Nincsenek brutális gyilkosságok, kivérezett emberek, azaz olyan témák, amik engem érdekelnek. Ettől függetlenül majd elballagok a könyvtár szépirodalom-részlegébe. Mindegy is, a történet röviden: Y szociopata, legalábbis a pszichológus véleménye szerint, akihez végül elmegy, miután másodjára is megölte a saját nővérét. Persze ezt nem mondhatja meg, elferdíti a történetet, szellemet látott, hasonló dilis szövegek. Itt kéne jönnie a nagybácsinak, vagy valami egyéb rég elfeledett ismerősnek, aki rávilágít a valósára, hogy démonok léteznek, Y is épp az imént ölt meg egyet. Ehelyett a lányt kezelésre küldik, egy jól elrejtett központba, ahol megvizsgálják, teszteknek vetik alá, hasonlók. Tartva magam a Hogyan írjunk sablonos történetet kézikönyvhöz itt találkozik egy másik emberrel, akit hasonló indokokkal tartanak zárva. X-szel. X ember, aki olyasmit látott, amit nem kellett volna. Egy démont gyilkolás közben. A démon definíciója szerintem valami ehhez hasonló: "Ember képére mintázott teremtmény, akinek egyetlen célja az ölés, képes átlényegülni, ködbe burkolózni, láthatatlanná válni, ha a szükség úgy akarja." Mikor Y X-szel az oldalán megszökik - hosszú és unalmas, elkerülhetetlen része a történetnek - nyomozásba kezdenek X-szel, a fiú hamarosan meghal, véres körülmények között, mondhatjuk azt is, hogy Y öli meg. A lány ámokfutása, a vér csábító szava uralja a következő nagy részt, ami talán egy kicsit horrorisztikusabb, mint az eddigiek. Együttvéve. Keresik, a rendőrség a nyomában van, a tévében ott van az arca, mikor találkozik egy démonnal, közös áldozatot szemeltek ki. A férfi alakba bújt szörnyeteg az első lény, aki iránt Y szeretetet érez. Ahelyett, hogy véres megöllek- megölsz harcba bocsátkoznának, társak, vadásztársak lesznek. Szintén ez a férfi az első, aki képes Y-nek újat mondani. Démonok vannak, démonok léteznek. És ölni fognak. Y is egy közülük. Vége.
válasza:Nem értem, miért ragaszkodsz - előző hozzászólásod alapján tudatosan - a sablonszerű tucattörténethez. A sablonosság egy negatív jelző a művészetben.
Aki vállaltan nem tud és nem is akar újat mutatni, annak felesleges bármivel is próbálkoznia. Miért? Mert az írás művészet és a művészet az alkotásról szól. Az alkotás lényege, hogy van bennem valami, egy gondolat, érzés ami kirobbanni készül belőlem, melyet meg kell mutatnom mindenkinek, hogy lássák azt, teljes szépségében. Ez az enyém és egyedi, az kell, hogy legyen.
Ha te nem törekedsz az eredetiségre, akkor nem alkotsz, hanem termelsz. A művészetben nincs helye termelésnek.
Csak egy (jó)tanács.
válasza:Elárulom neked, az a gond, hogy az embernek nehezére esik leszokni a sablonos gondolkodásról, akkor is ha szeretne így tenni.
Azt mondod démon - én azt mondom, ez már most sablon. Azt mondod, gyilkos szörnyeteg - sablon -, más világról jött - sablon. Hiába akarod egyedi ötlet alapján megírni a történetet, ha a szó önmagában hozza az "ismeretanyagot", vagyis azokat a sztereotípiákat - illetve mitikus lény lévén hiedelmeket -, melyek általánosan elterjedtek vele kapcsolatosan.
Ha tudatosul benned ez a probléma, rájössz, hogy az írás szörnyen nehéz dolog, hogyha igényes művet szeretnél kiadni kezeid közül.
Az jobb írók általában úgy oldják meg, hogy engednek a sablon egy részének - teszem azt, legyen vérszomjas -, de próbálnak új megközelítést találni az eredetére, céljaira, megjelenésére.
(Ajánlott olvasmány: Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos)
A zsenik pedig soha sem fogják leírni azt a szót, hogy démon. Ők megalkotnak valamit, ami teljesen egyedi és esetleg, talán, néhány kétségbeesett olvasó, akik nem képesek befogadni az új ismeretanyagot, démonként gondolhatnak az író teremtményére.
válasza:Ha csak a saját szórakoztatásodra írod, felőlünk aztán írjad, de mi - értve ezalatt a közvéleményt - megmondtuk, hogy sablonos, hogy semmitmondó, hogy NEM JÓ. Ha kiadatnád, nem fogjuk elolvasni, mert a többséget ez NEM érdekli. De a saját szórakoztatására mindenki azt ír, ami őt, személy szerint őt szórakoztatja, és ha téged ez szórakoztat, hát szíved joga, hogy folytasd.
Én is írok egy csacska kis történetet egy lökött srácról, szórakozásból. De nem mutatom meg senkinek, és nem kérem a véleményüket, mert csak egy jelentéktelen irkafirka, mint a vonalemberkék, amelyeket az ember a füzete margójára rajzol, ha nagyon unatkozik.
Szóval akármit is mondasz, ez nem jó, de nem tilos rosszat írni, ugyebár.
válasza:"De hogyan lehetne valami olyat alkotni, ami még nem létezik?"
Úgy, hogy fogsz valamit, ami már létezik, és tökéletesen újrafogalmazod; egy olyan szemszögből közelíted meg, amelyből eddig még senki.
Ebből a szempontból tudom ajánlani Terry Pratchettet is, igaz, ő teljesen más műfaj. Fantasynek szokták titulálni, bár sokkal inkább szatírákat ír, a fantasy köntösébe burkolva fogalmazza meg a véleményét történelmi korokról, a világ dolgairól, mindenféléről. Ő egy nagyon jó példa arra, hogy hogyan lehet létrehozni valami újat, valamit, ami még nem létezik. Igazából csalóka fantasynek titulálni a műveit, mert... eh, olvass el egy párat, és megtudod. :)
Némelyikben szerepelnek őrültek, gyilkosok, sőt, még a Halál is, személyesen. De nem úgy, ahogy valaha is elképzelted őket, hanem egy merőben új köntösben.
válasza:"A jobb írók általában úgy oldják meg, hogy engednek a sablon egy részének - teszem azt, legyen vérszomjas -, de próbálnak új megközelítést találni az eredetére, céljaira, megjelenésére. "
Nincs új a nap alatt, de újszerű mindig lehet.
Sokan azt hiszik egyébként, hogy már minden ki lett találva, minden el lett mondva, nem lehet újat alkotni. Ez nem igaz. Valaki csak kitalálta a semmiből a jediket is nem?
Ha csak és kizárólag eredetit akarsz írni, akkor várj. Az ihletre, az ötletre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!