Egy leszbikus párkapcsolat sok tekintetben működik másképp, mint egy hetero?

Lehet, hogy hülyeség, de úgy érzem, férfi-nő felállásban ezerféle norma és beidegződés köti a feleket. Randin a pasi fizet, ő is keres többet, ő hódítja meg a nőt, ő dominál (az ágyban és a hétköznapokban egyaránt), ő védelmezi a társát, míg a nőnek az a dolga, hogy szép legyen, kedves, gyengéd, odaadó, hagyja magát becserkészni, bevállalós legyen szex terén, közben az sem árt, ha megtanul főzni-mosni és illeszkedni a klasszikus feleség/családanya szerephez. Attól tartok, ha sráccal kezdenék, el lenne várva tőlem, hogy viselkedjek eszerint a séma szerint, és abban sem vagyok biztos, hogy képes lenne rám szimplán embereként és/vagy társként nézni a párom.

Nők között az ilyesmi aligha fordulhat elő, hiszen az emberek sosem tekintették az azonos neműek kapcsolatát a "társadalom alappillérének", így azt sem véste bele senki a közerkölcsbe, hogy hogyan "kell" egy ilyen együttélésnek zajlania. Tulajdonképpen mindenki lehet önmaga, viselkedhet a párjával, ahogyan akar, és valószínűleg jobban meg is fogja őt érteni, mert nő lévén tudja, mire van a másik nőnek szüksége (és nem fog azon agyalni, hogy "Úristen, ő férfi én meg nő, tuti, hogy nem egy fajba tartozunk, ő vajon hogyan működik?"). Mintha sokkal nagyobb lenne az elfogadás, a szeretet és az egyenlőség.

Szerintetek mennyire normális, hogy ezeket érzem/gondolom? Azért ebbe a kategóriába jöttem, mert elsősorban olyan lányok véleménye érdekelne, akik már tudják, milyen leszbikus párkapcsolatban élni, illetve reménykedem benne, hogy legalább itt nem fognak leoltani az álláspontom miatt, esetleg lesz olyan, aki majd együttérez.