Vannak itt olyan lányok, akik régebben randiztak fiúval, de most leszbikusoknak tartják magukat?

Ez egy nagyon fura dolog tud lenni.

Konkret eset, megtortent.

Egy New York-ban elo biszex holgy egy ponton ugy erezte hogy o csak es kizarolag leszbikus. Csak es kizarolag nokre indult be, ferfiakkal SEMMI es semmit.

Ez eddig "rendben"...

Kozben o iro, ujsagiro is volt, igy a leszbikus kozossegben kozismertte valt, es nagy megbecsulesnek orvendett, mivel a temaban irt, ertekezett, harcolt, tamogatta az ugyet eveken keresztul.

Nonemu tarsa, parja, baratnoje volt, egyutt eltek, mar nem emlekszem, hogy egy, vagy esetleg tobb, de tartos kapcsolata(i) volt(ak) az evek alatt

De...

Egy ponton valamikor, tobb mint 10 ev kozismertseg es exkluziv leszbikussag utan a leszbikus kozossegben, lassan - szinte eszrevetlenul - raindult a ferfiakra.

Ugy kezdodott, hogy egy ponton, az utcan egy ferfit eszrevett (elotte soha sehol) es valamilyen oknal fogava (eleinte csak egy kicsit valahogy) "vonzo" volt.

Eleinte nem foglalkozott vele, de a szituacio szamara honapok alatt "rosszabbodott" es kezdett aggasztova valni hogy egyre jobban ferfiak jonnek be, nok pedig egyre kevesbe.

Nem ertette a jelenseget es folyamatot onmagaban, sem akkor (sem ma).

Egy pont eljott, hogy csak es kizarolag ferfi erdekelte, a noktol teljesen elhidegult szexualisan.

Persze talalt ferfit parnak, akkor mar - ez a cikk irasakor - parkapcsolatban elt mar tobb mint egy (vagy ket) eve, ferfival, jelenleg nem erez semmilyen szexualis vonzalmat nok fele. Egyszeruen az "eltunt, elparolgott".

O ezt a szamara erthetetlen metamofozist egy vagy ket ev utan bevallotta olvasokozonsegenek es megirta leszbikus olvasoi szamara - de ettol kiutaltak es durva, szemelyes tamadasokat kapott (es kap) e miatt, annak ellenere, hogy teljes szimpatiat erez es egyutterzessel van a leszbikus kozosseggel, filozofiailag, szimpatiaban nem valtozott, csak most a ferfiak es nem a nok vonzzak, amit o semmilyen formaban nem tud tudatosan kontrollalni vagy megvaltoztatni.

E miatt o ma nagyon keseru, mert csalodott, hogy (volt) olvasoi, barati kore nem akarjak megerteni, hogy ez nem "arulas" vagy "ellensegesse valas" - mert annak veszik - ez a kontrollalhatatlan jelenseg van nala van szexualisan, es az o szimpatiaja es megertese, ugyuk felkarolasa felejuk nem valtozott.

Errol az esetrol tudok konkretan, mert az illeto egy ujsagcikkben megirta (meg az USA-ban olvastam), de sajnos a nevere nem emlekszem.

Szoval ugy tunik, hogy ez a beallitottsag egy flexibilis, valtozo valami tud lenni ritkan - neha - legalabb is noknel.

Nekem volt 2 kapcsolatom férfival, akkoriban még inkább csak fiúval. Mindkettő 2 hétig tartott. Viszont egyáltalán nem voltam szerelmes, nem éreztem vonzalmat vagy vágyat. Csók volt mindkettővel, az egyikkel némi pettingnek nevezhető dolog is, de nem tetszett.

Én annó ezekbe a kapcsolatokba azért mentem bele, mert egyrészt az akkori nagy "barátaim" rábeszéltek, hogy milyen jó is lesz nekem, hogy 17 évesen végre járok valakivel, másrészt ekkoriban már sejtettem, hogy engem a nők érdekelnek (volt több nő plátói szerelmem, meg egy buliban együtt aludtam egy lánnyal és majdnem csókolóztunk), de küzdeni akartam ellene. Be akartam bizonyítani, hogy ez téves dolog. Illetve talán kellett a megerősítés is, hogy most akkor pasik vagy nők vagy mindkettő. Ez a 2*2 hét nagyjából 3 hónap alatt le is zajlott az életemben, mindkettőnek a fiúk vetettek véget, mert valahogy érezték, hogy részemről nem stimmel valami.

Szűk egy évre rá jöttem össze a barátnőmmel és több mint 3 év telt el azóta és még mindig együtt vagyunk. Persze lehet azt mondani, hogy ez eddig csak egy (db) kapcsolat és ki tudja mi lenne, ha vége lenne. De egyrészt nincsen vége, másrészt nem tudok érzelmileg férfiakhoz közeledni. Én magamat leszbikusnak tartom, ha mindenképpen be kell skatulyázni, de ha megkérdezi valaki, akkor arra inkább azt szoktam válaszolni, hogy nővel élek és általában ez elég szokott lenni.

Azoktól az ismerőseimtől, akik ismerték a fiúkat és akkor a barátaim voltak, a mai napig megkapom, hogy hát mi nem úgy képzeltük, hogy egy nő mellett találod meg a boldogságod. Azt hittük ez is csak egy kaland és majd neked pasid lesz. Azt mondták, hogy oké, hogy nővel vagyok, de nekik ezt meg kell emészteni, mert az én jövőmet nem így képzelték. (Bár azóta is emésztik.) Ekkor feltettem magamban a kérdést, hogy kinek élek, magamnak vagy az ő elvárásaiknak? Azóta nem tartjuk a kapcsolatot, max évente egyszer, ha leülünk kávézni.

Én az ilyen embereket elengedtem. Az azóta szerzett ismeretségeimben soha nem okozott problémát, hogy én a nőket szeretem, a gyerekkorom óta barátaim meg szintén elfogadták.

Szóval visszatérve az eredeti kérdésedre. Szerintem lehet valaki leszbikus attól még, hogy voltak kapcsolatai férfiakkal. Hiszen ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokban a kapcsolatokban jól érezte magát. De ha még jól is érezte, szerintem bármikor kialakulhat a felismerés, hogy mégis a másik nem érdekel.

Nem hiszem, hogy feltétlen biszex az, aki kipróbálta mindkét nemet. Ettől függetlenül ez sincs kizárva, van aki tényleg biszex. Ezt mindenki magának tudja eldönteni, ha egyáltalán el akarja.

Bizonygatni meg szerintem nem kell semmit. Aki képtelen elfogadni, hogy nem lehet mindent megérteni és nem minden fekete-fehér, arra rá kell hagyni az ilyesmit. És amit érzel, az szerintem nem összezavarodottság, inkább akik ezt mondják neked, ők vannak összezavarodva.

Aki meg folyton bánt a megjegyzéseivel, azt meg el kell engedni!