Szerintetek megéri várni az igazira?

Én meg azt mondom, használd ki, hogy fiatal vagy és éld az életed (persze csak ésszel, nehogy összeszedj valami nemkívánatosat), mert sosem tudhatod, lehet, hogy egy kalandból jön össze az igazi.

Én várni akartam, aztán bumm, elmentek a legszebb éveim a nagy semmire (igaz volt már kapcsolatom, de az is nagy nulla volt). Szóval hajrá. :)

Én is ebben a dillemában vagyok. Hihetetlen romantikus típus vagyok, és mindig is hittem az igaz szerelemben, hogy majd egyszer eljön. De elnézve a mai fiatalságot, néha mégis egy kicsit elbizonytalanodom. Gondolkoztam már, hogy vajon elveszítsem a szüzeségem egy baráttal? Vagy megéri várni a szerelemre? Hónapokig gondolkoztam, és arra jutottam, hogy várok. Igen is, várok, mert érzem, hogy el fog jönni!

15/L

A fiatalságot ki lehet használni szerintem máshogy is. Legalábbis én lelkileg olyan vagyok, hogy a gondolattól is rosszul vagyok, ha csak úgy kalandok árán kéne valakivel lefeküdnöm. Egyszerűen nem megy, csak ha szerelmes vagyok.

Én azt mondom nyugodtan várhatsz még, most csak a korod miatt ne kezdj el csak úgy összefeküdni másokkal, meg amúgy is még elég fiatal vagy, hogy ezen aggódj.

Egyrészről tök jó látni, hogy 17 évesen már ilyeneken gondolkodsz. Mármint komolyan. Én 17 évesen még el sem fogadtam magamban.

Szerintem nem kell fűvel-fával összefeküdnöd, viszont alkalmanként, egyszer-egyszer belefér szerintem, még az is lehet, hogy közben találod meg az igazit.

2 főszált fektetek le.

Az egyik: Eladód-e a lelked az ördögnek? Bedobod a törölközött hogy elkezdhesd, vagy bízol abban hogy még várnod kell az igazira. Osztályfőnököm most 32. Ő korosztályánál az egyetemes évek alatt volt szokás elveszteni, ma a középiskolai kezdő osztályok fele több aktuson is túl van.

A másik a pszichológiás fejlődés: Van egy sulis társam, 15. születésnapja után pár nappal elvesztette a szüzességét a Margit-szigeten egy bokorban, és most Júniusra, mire betöltötte a 16 olyan mértékű személyiség torzuláson ment át, hogy nem tud 1 hónapnál tovább fenntartani egy kapcsolatot (és addig is csak nagyon rozogán) illetve hatalmas mértékű akár 1-2 óra alatt végbemenő hangulatingadozás, már-már bi-poláris személyiség zavar szintén. azzal hogy alkalmikba csúszol sokkal kevésbé fogsz tudni kialakítani illetve elmélyíteni egy stabil kapcsolatot. Annál inkább összemosódik a szex és intimitás (megjegyzés: míg normális körülmények közt van egy adott mennyiségű szex a kapcsolatban, a többit az intimitás teszi ki, addig akinél a kettő fogalom összecsúszik annál van szex, és azt amikor az intimitásnak kéne jelen lennie (minden ami nem szex; ölelés, csók, becézgetés, simogatás, együtt alvás) ezen személy szexelni fog, mert nála ezek összeolvadnak.

ma 23:42

Lehagytam róla amit akartam még, azaz a személyes tapasztalat.

16 és fél évesen én is ugyan így éreztem, és látván hogy mindenki fejest ugrott, én is ezt csináltam. Felregeltem PlanetRomeora, összeszedtem egy srácot. Megszerveztük az első randit, amin egyből orál is volt, beleélvezet a számba, én is az övébe. Eszméletlenül be voltam addig gerjedve és a miatt bele is mentem, de utólag rá jöttem hogy ez semmi. Elhatároztam hogy análal megvárom az elsőt, és ismerem magam hogy egy olcsó ribi vagyok, így a baráti körömnek is megmondtam, hogy várni akarok, és ha csak dughatnékbol rászállnék egy srácra, könyököljenek orrba.

6-os 7-es vagyok újra, még egy kis szösszenetet ha szabad:

Ha valaki váltogatja a partnerét poligámiának nevezzük, ami a szexfügeőség egy fajtája. Függőségről tudni kell hogy egészségügyben egy függőről soha nem fogják azt mondani hogy gyógyult, mert az ilyen emberek életük utolsó percéig függőek lesznek, azt az időszakot amikor nem látható a függőség, tünetmentes állapotnak hívjuk. Ennek az a nagy veszélye hogy nem tudjuk kinél milyen hosszú. Lehet hogy valaki élete végéig tünetmentes marad, valaki meg csak szakasosan hol tünetmentes, hol függő. Tegyük fel, bele mész az egyéjszakázásba. 20 évesen befejezed, és találkozol az életed értelmével akivel megéled azt a bizonyos már-már skrizofén pillanatot amit a szerelemnek nevezünk a köznyelvben. Minden úgy történik mint a mesékben ahogy tündérkeresztanya megjósolta, míg egy szép nap azon kapod magad, hogy a tünetmentes állapot véget ért, és más mellet keltél az ágyban, mert a függőséged légyőzőt, magyarán neked részed van abban amire az ember egész életben vágyik, de egy múltbéli tett miatt azt elveszteted.

Utolsó válaszoló: téves, a szenvedélybetegségek általában nehezen, de gyógyíthatók.

A poligámia pedig nem a szexfüggőség egy típusa. :)

A poligámia egyszerűen azt jelenti, hogy a partnereit az egyén gyakran váltogatja, de ez nem jelenti azt, hogy szexfüggő. De itt ez nem azt jelenti, hogy gyakran szexel és gyakran vált, hanem annyit, hogy gyakran vált. A gyakori szex szintén nem jelenti azt, hogy az egyén szexfüggő.

Hogy érzékeld a dolgot, és gyakori a tévesztés (webbetegen is egybeveszik a kettőt): megkülönböztetjük az erotomániát a hiperszexualitástól.

Az erotománia (szerelmi téboly) a Szkizofrénia spektrum és más pszichotikus zavarok kategóriájában található, az erotomániás egyént szokás erotomán típusnak is nevezni.

Mármost a lényeg itt az, hogy a lényeg, hogy rejtett közeledést érzékel, rejtett jeleket az, amikor mondjuk beszédet mond, úgy érzi, hogy szintén a rejtett érzelmeit közli iránta. Az elutasítás is csak megerősíti a tudatában, hogy bejön neki. Sőt, odáig megyünk, hogy nőknél még álterhesség is kialakulhat (pseudocyesis), a beteg a terhes hölgyekre jellemző módon viselkedik, akár meg is hízhat.

A hiperszexualitás más tészta, az nem pszichotikus zavar, hanem szenvedélybetegség. Remélem, érted. :)

Nos, kedves kérdező, elnézést kérek az előbbiért. :)

Azt gondolom, nem érdemes türelmetlennek lenned. Tehát... Képzeld el azt, hogy türelmetlenül keresed a szemüvegedet (most a gondolat erejéig legyél szemüveges :)), és sehol nem találod, felforgatod ingerülten az egész házat, nincs sehol. Aztán mikor lehiggadsz, észreveszed, hogy ott van a fejeden. Hasonló módon megy a párkeresés is. A nagy lendületben előfordulhat, hogy nem veszed észre azt az embert. Azt gondolom, létezik utolsó leheletig tartó szerelem, de annak nem a megszerzése, hanem a megtartása jelent munkát. Sokan úgy élik meg a kapcsolataikat, hogy benne vannak, és mondják, hogy milyen jól megy, de az égvilágon semmit nem tesznek érte. Aztán csodálkoznak, ha ellaposodik.

A kérdésedben azt gondolom, az időtényező a kulcs: türelmetlen és ingerült kereséssel nehezebb párt találni hosszútávra, mint higgadtan. Szóval szerintem igen, megéri. :)

15/f/p