Meleg kérdés! Mit teszel ha a párod erőszakos, durva, stb?

Szakíts ezzel az ordas nagy tahóval és inkább a haverjával legyél együtt, értelmesebbnek tűnik, a szex is jó vele.

Egyébként krvára nem normális az se, hogy csak néhányszor okoz fájdalmat, akaratod ellenére történik, rohadtul nincs rendben. Azért, mert néha méltóztatik viselkedni nagy nehezen, ő egy erőszakos vadállat, aki szarik rád, már bocs. Kétlem, hogy amikor éppen visszafogja magát, az azért lenne, mert tekintettel van rád, csak simán ő vágyik a szexre finomabban alkalmanként.

A Kérdező párja feltehetően (vlamilyen mértékben) pszichopata (jeleket mutat), és mint ilyen, ösztönösen manipulatív. Ez magyarázhatja inkább a Kérdező ragaszkodását és azt, hogy arról beszél, hogy ez Neki így jó, annak ellenére, hogy itt feltette a kérdést, ami azt mutatja, hogy tudat alatt tisztában van azzal, hogy ez így nem természetes, nem helyes, nem jó.

#23 Majdnem mindenben egyet tudok érteni, azonban a Kérdező párjának barátja, az átmeneti d.gó/sz.pópartner sem jobb a deákné vásznánál, ha így belement egy ilyen helyzetbe, mert abból tisztességes ember legalább akkor kihátrált volna, amikor kiderül, hogy a passzív nem is tudott arról, hogy a párja "megosztja" vele...

Nekem ez a fazon csak egy fokkal undorítóbb, mint az erőszakos, manipulatív pszichopata - és nem bíztatnám arra a Kérdezőt, hogy összejöjjön vele...

Kedves Kérdező!

Amennyiben Neked belefér, hogy nem csak szexuálisan használnak ki, de ráadásul még az akaratodat is semmibe veszik, a megbeszéléseken elmondott szavaid annyit számítanak, mint a szélben szálló pelyva, mert bármit mondtál, a párod saját maga dönt a sorsodról, tehát nem tisztel, nem becsül, nem szeret, vágyai tárgyává alacsonyít... ...akkor maradj vele.

Ugyanakkor fontos: nem az a kérdés, hogy az a srác, akit a párod hazahozott, most bejött Neked, tehát élvezted az együttlétet, hanem az a kérdés, hogy

1., a következő alkalommal, ha olyat visz haza a párod, aki nem tetszik, és nem ápol le, csak kegyetlenül magáévá tesz, akkor is ugyanígy nyilatkozol majd? (merthogy az, hogy ezt a mostani esetet hagytad, sőt, így nyilatkozol róla, az "precedenst teremt", és innentől már nem is nagyon lesz indokod egy manipulatív emberrel szemben...)

2., most még csak ő bánt, de ha már nem csak ő fog, mert nála ott a gát, vagy a megtartásod szándéka, és ezért nem tud/akar könnyekig elvinni, és másra ra bízza, akkor is így fogsz nyilatkozni?

3., teljesen mindegy, hogy tízből hány együttlétben okoz Neked _szándékoltan_ fájdalmat, és hogy hány alkalommal visz haza mást Hozzád úgy, hogy előzetesen nem egyeztél bele, és azt sem tudtad, kit akarna hazahozni, mert nem ez számít, hanem az, hogy nem szerelem, nem szeretet, amiben egyoldalúan, kiszolgáltatva vagy jelen, hanem pszichés kényszerkapcsolat, stockholm-szindrómával terhet kapcsolat, esetleg kapcsolatfüggőség, vagy bármi más, de nem szeretet, nem szerelem, mert az nem lehet teljes viszonzatlanul, kiszolgáltatottságban, alávetettségben...

Te magad is tudod, hogy nem helyes, ahogyan bánik Veled, hogy nem szeret Téged ténylegesen, ezért is zavar és visel meg lelkileg... ...nem érdemel meg Téged, és ha azért, mert nemet mondasz egy ilyen pasi-hazavitelre, és a vele való együttlétre, kidobna Téged, akkor egy percig sem lenne szabad sajnálnod ezt a kapcsolatot, azt, hogy vége van...

...Ha ezek ellenére mégis vele maradsz, olyan vagy, mint a bántalmazó kapcsolatban bennemaradó nők, akik bár kiléphetnének, nem teszik, csak annyit tudnak mondani: "ver az uram, a Tibi, de maradok, mert szeretem".

Ha Te is így döntesz, ő továbbra sem érdemel meg Téged, de Te megérdemled őt, és a sorsodat!

Te életed, te tudod, de én menekülnék ebből a kapcsolatból. Szerintem a féltékenység nem a szeretet jele, hanem a birtoklásé. Ö nem szeret hanem birtokol téged és ugy gondolja hogy így bármit megtehet veled. Minlesz a következö, felhoz egy egész csapat faszit? Láthato hogy egyre jobban durvul, kitudja mik izgatják őt? Az összes pszihopata kicsiben kezdi aztán fokozatosan durvul.

Az más kérdés hogy ezekszerint valahol téged ez izgat is. Korábban irtam nem változott, vagy megszoksz vagy megszöksz. Bár én ezek után félnék hogy mi lesz és mi jön még...

Kedves Kérdező!

Igen, bizonyos értelemben belelátok a dolgokba.

Nem, nem ismerem a párodat, azonban a praxisom miatt ismerem az ilyen embereket, ismerem a jeleket, és sajnos azt is látom, ahová a jelek alapján a történések elvezetnek. Sajnálom, hogy ilyen hamar megtapasztaltad az első lépését!

Igen, a privát üzenetet írónak igaza van, a párod szadista. Erre utaltam magam is: még van (volt) benne egy gát, egy korlát (lassan elmúló tapasztalatlanság, környezeti háttér miatt beidegződött pszeudo erkölcsi kód, a birtokolt lény elvesztésétől való félelem), ami miatt önmaga csak egy bizonyos szintig ment el (anális fájdalom, fullasztó mélytorok). Látható volt, hogy bármi is az oka a korlát át nem lépésének, az hamarosan el fog múlni, és az a magatartás, ahogyan Te ezt elfogadtad, sőt, igazoltad morálisan annak elfogadhatóságát, elfogadandóságát majd helyességét, érzése szerint erkölcsileg és szerinte jogilag is felhatalmazza őt arra, hogy továbblépjen, ismét a megkérdezésed nélkül, és már végre ne örömöt, hanem eredeti tervei szerint fájdalmat okozzon Neked.

Most itt tartunk.

Leírom, mert így korrekt: az, hogy orgazmust okozóan d.g meg Téged, hogy a csókban a biokémia jól működik köztetek, az nem szeretet, hanem vágykielégítés, semmi több. Mindkettőtöknél. Hogy Te ezért a dologért feláldozod önmagad, és azt hazudod magadnak, hogy szeretve vagy, az gáz, de a Te életed. Amit a jó szexért feláldozol, az fontosabb: az önértékelésed, az önbecsülésed, a tényleges szabad akaratod, az önálló véleményformálásod... ...Önmagad.

Féltékeny? A féltékenység sohasem a szerelem jele, hiába nevezik szerelemféltésnek, mert a féltékeny ember azért az, mert alul vagy felül pozícionálja magát a párjához képest. Alul (tehát kisebbségi érzéses, és fél, hogy elhagyják, vagy pontosan tudja, hogy nem érdemli meg a másikat és fél, hogy manipulációval sem tudja megtartani sokáig), vagy felül (tehát birtoklási vágyát kiéli, és úgy gondolja, a másiknak nincs sem oka, sem joga másokkal kapcsolatot keresni, barátkozni, találkozni, beszélgetni, levelezni...). A féltékenység nem a szerelem jele, csak annak látják és káttatják azok, akik érzik, és akiknek kell ez a megerősítés, mert enélkül nem hiszik el, hogy szeretik őket.

Minden bántalmazó, kényszerkapcsolat (ez eleinte nem fizikai kényszer-bennetartást jelent, hanem pszichikait) ilyen: a préda meggyőzi magát, hogy amit kap (jó vele a szex, és sokszor /később majd néha/ azt teszi, ami nekem jó), az megéri azt a kínt, megaláztatottságot, kiszolgáltatottságot, verést vagy szándékolt fájdalomokozást, amit ezért el kell szenvednie.

Mi kivülállók nem tehetünk annál többet, minthogy ezt elmondjuk Neked, felhívjuk a figyelmet a buktatókra, várható következményekre, de nem irányíthatjuk Helyetted az életedet, így a döntés és a kényszerű következmény is a Tiéd.

Ugyanakkor már most jelzem: az, hogy így reagálsz, számomra jelzi, hogy önértékelésed és énképed helyreállítandó, mert már most sikerült egy pszichés eróziót elindítania a srácnak... ...Ne leépítsd önmagad, hanem

szedd össze önmagad, és az önámítást befejezve nézz szembe a valósággal!

Ha megtetted, dönts Te magad a sorsodról: válaszd önmagad, a szellemi és fizikai szabadságod, vagy áldozd be ezeket szó szerint egy f.szért, ami orgazmust okoz, egy manipulatív, szadista pszichopatáért, aki illúzióban tart a csókjával és a féltékenykedésével...

Remélem, erős és bátor leszel!