Az igaz hogy aki erőszak áldozata volt utána nagyobb eséllyel lesz meleg?

#31

Ezt kb a 4. sorig olvastam, mert a addigra nagyjából a szövegből kiderül, hogy mit sikerült felhozni. Az pedig egy nulla, az is áthúzva, ismétlésekkel és gyöngéscske fruszrációs nyögdelésekkel. Ebbe azért fölösleges belemenni, mert ha még manipulációs identitáskereső érvelésként is nézünk rá, úgy sem túl absztrakt, nem hogy komolyanvehető diskurzusként. Mások elfogultsága miatt egyéni személyes okokból pedig nem dolgom felelősséget vállalni, mert úgy sem tud tanulni a saját csapdáinak gödrében, és a mondanivalóját is a fradi szurkolóbázist idéző meddő vita minőségében képes kitermelni 0 konzekvenciával. Tehát amíg a saját tapasztalataim tények, és más mondandód nincs mint hogy "az hülyeség", addig a hiteltelenséged a témával és esetedben egyúttal a foglalkozásoddal is alátámaztod.

Ismét tudomásomra jutott egy ismerősömtől, hogy meleg lett. De ő is olyan, hogy vitathatatlanul heteroszexuális beállítottságú volt korábban, nem csak hogy soha fel sem merült, pedig bárki elfogadta volna a családjában, hanem állandóan a tipikus bállvány alkatokba volt szerelmes. A szülőképe viszont nagyon erősen problémás, ami nagyon meglátszik rajta, és ehhez társul az életvitele is. Maximálisan belepasszol azokba a példákba, amiket korábban említettem.

Az itt okoskodó bohóc pedig tényleg semmi értelmessel nem tudta alátámasztani, hogy amiről pl nekem is megvannak a tényszerű tapasztalataim, az nem így lenne, viszont jól látszik az írásán a kényszeres identitásáért folytatott küzdelem célja, ami dominálja és kiszorítja az értelmező jellegű érvelést. Tehát neki csak az a fontos hogy megvédje azt az ideológiát amit úgy érzi, muszáj megtartania, ez az amit az érvelés során identitásért küzdő üzemmódnak hívok.

Az igazság ott van az orrunk előtt, tényleg rengetegen csak úgy válnak homoszexuálissá, hogy egyfajta menekülés eredményeként kötnek ki itt, miután az életük más területén nem tudtak elfogadni valamit. De én úgy látom, a szülőkép torzulása vagy valami azzal kapcsolatos trauma már általános ezeknél az eseteknél. (Amik léteznek, és nagyon gyakori, akkor is, ha egyes bolondgombák itt azt írják, hogy olyan nincs is :D )

"egyfajta menekülés eredményeként kötnek ki itt, miután az életük más területén nem tudtak elfogadni valamit" Azért, mert valakinek nem sikerült a festői pálya, nem lehetett (vagy csak nem jó) orvos, vagy nem jön be a nőknek (amennyire szerinte kellene vagy egyáltalán) attól "senki" nem lesz honmoszexuális. Ez nem így működik.

Az életében beálló változás (pl. karrierváltás szükségességének felismerése vagy szülővel beálló kapcsolatmegszakítás stb.) ideje eshet egybe vagy közel a homoszexualitás felvállalásához, de nem oka annak.

Az én egyik barátom az én fogalmaim szerint az "Évfolyam nőjével" járt 1,5-2 évig, és utána is volt még évekkel később bombanővel kapcsolata. Ennek ellenére csak felvállalta nagy nehezen, hogy meleg és azóta - amint látom - kiegyensúlyozottabb stb. Ő kimondottan felfortyant, és kikérte magának a szülővel való rossz kapcsolat felhozását. Azaz megígérte, hogy ha még egyszer meghallja valakitől, hogy ő azért lett meleg, mert az apjával a viszonya ilyen vagy olyan volt, akkor annak beveri az arcát, mert hogy az a kapcsolat kimondottan jó volt/van.

A szülőkép torzulása? Hát, ha a szüleim közötti viszonyt nézem, és apámból induklok ki, akkor soha nem néztem volna nőre. De azért próbálékoztam. Nem eleget. Aztán elgondolkoztam, hogy nem vagyok-e homoszexuális, de nem. Nem vagyok-e aszexuális, de az sem.

#36

Egyáltalán nem érted a helyzetet, látszik. Ez egy nagyon mélyen identitásokat is érintő kérdés, köze nincs ahhoz hogy lehetsz-e festő vagy sem. Ilyesmiről lehet szó inkább, hogy sose volt apja, kiskorában elhagyta és megtagadta, vagy ha volt is, akkor nem volt hiteles és sose volt igazán mellette. Például. De ha el kell magyarázni azokat, hogy mi a különbség az alap id-t (a jéghegy alatti önmeghatározó személyiséget, az énképet) is sértő traumák és az amiket írtál, akkor eleve lehetetlen is, hogy ezt meg tudjuk beszélni. Viszont ez is rámutat arra, hogy miért is manipulált meddő vita ez a 90%-ban, ami az lmbtq széles társadalmi dogmáihoz vezet.

"Azaz megígérte, hogy ha még egyszer meghallja valakitől, hogy ő azért lett meleg, mert az apjával a viszonya ilyen vagy olyan volt, akkor annak beveri az arcát, mert hogy az a kapcsolat kimondottan jó volt/van."

Ezt nem is szokták felhozni , mert már eleve túl komplikált hogy odáig eljussanak. Csak én próbálom jelezni, hogy ez nagyon komoly triggere lehet, hasonlóan, mint a borderline személyiségzavar kialakulásához is, amit nem vitat senki. Szóval nekem fura, hogy széleskörben ezt a visszajelzést kapta a környezetétől, de nem ismerem, hogy tudjam, erősen tagad-e valamit. De olyan állítás sose volt, hogy "nem tudsz olyat mondani, aki genetikailag meleg", az állítás az az, hogy rengeteg ilyen példa van, és butaság az ami ezt mániásan kizárja és azt mondja, hogy mindig mindenki meleg volt mindig is, ha egyszer már kiderült róla és az általam említett verzió nem létezik. Ez nem zárja ki azt hogy vannak akik kezdettől fogva rá se tudtak volna nézni a másik nemre, pont hogy a propagandisztikus gondolkodás, amit élő példák és tények cáfolnak, abba az irányba ne menjünk. Lásd az itteni példát eggyel feljebb.

Az a baj ezekkel az elméletekkel, hogy ingoványos talajon állnak. Tipikusan lehetséges okként hozzák fel az apa, vagy a megfelelő apafigura hiányát. A különböző kutatások azonban nem igazolják az összefüggést a homoszexualitás, és a "hiányzó apa" között. Mert vannak kutatások amik azt mutatják gyakoribb ez a tényező a homoszexuális férfiaknál, de a legtöbbnél statisztikailag nem jelentős a különbség a homo és heteroszexuális csoport között, régebbi tanulmányokban gyakori módszertani hiba volt, hogy nem reprezentatív mintákkal dolgoztak, mert viszonylag kevés férfi volt out, és olyan homoszexuális férfiakat használtak mintacsoportként akikről tudható volt hogy azok, mert a hatóságok látókörébe kerültek ezzel összefüggésben, vagy pszichiátriai ellátásban részesültek. Aztán ezt, vagy részben ilyen személyekből álló csoportot vetették össze egy tényleg reprezentatív heteroszexuális csoporttal. Borítékolható, hogy az eredmény az lesz, hogy a homoszexuálisok jellemzően zűrősebb családi háttérrel rendelkeznek, hajlamosabbak a bűnözésre stb. Csak hát eleve alkalmatlan, hogy ebből következtéseket vonjunk le. Alapból egy mélyinterjús beszélgetésből lehet csak igazán megbízható adatokat kinyerni, mert egy kérdőíves felmérés elég félrevezető lehet, főleg ha félre akarjuk érteni. Egy nem elég körültekintően összeállított kérdéssorból simán levonható az a következtetés, hogyha a homoszexuálisok többségének rossz kapcsolata volt az apjával, akkor az egy befolyásoló tényező, holott az oka lehet egyáltalán ki sem derül a felmérésből, akár azt is mondhatnánk hogy fordítva: azért volt rossz a viszonya az apjával mert meleg, kezdetektől nem felelt meg egyes sztereotipikus elvárásoknak és ez konfliktusokhoz vezetett , esetleg tudták/sejtették a családban ezért elhidegültek tőle stb. Aztán ott van rengeteg kutatás ami szerint a korreláció a kettő között 0, vagy alacsonyabb. Ha van is kapcsolat a kettő tehát, az semmiképpen sem determinisztikus.

Egzakt természettudományos módszerekkel ennél jóval kézzelfoghatóbb összefüggésekre tudtak rámutatni például a homoszexualitás és egyes korai méhen belüli fejlődés során fellépő hormonális hatások között, az agyi régiók egyes területeinek működése között, és nyilván mivel ezeknek a felépítését, működését a génjeink kódolják így az is szerepet játszik, egypetéjű ikrek között is nagyobb a valószínűsége hogy mindketten homoszexuálisak lesznek akkor is ha eltérő környezetben nőttek fel. Tehát a biológiai tényezők jóval meghatározóbbnak tűnnek, mégha a környezeti hatások is szerepet játszhatnak. Bár egyes környezeti hatásoknak (pl. trauma) az agy működésében is lenyomata lehet, különösem gyermekkorban, tehát kérdés hogy itt a változásokra tényleg az analitikus mélylélektani filozófia ad választ, vagy jóval kézenfekvőbb magyarázat is van.

Összességében ezért van viszonylagos konszenzus abban tudományos berkekben, hogy ezt nem környezeti tényezők határozzák meg, esetleg korlátozott mértékben hozzájárulhatnak.

Aztán nyilván, mint minden másról, megvan erről a laikusoknak a véleménye is, és meg is lehet, inkább az a problémás hogy miért kéne bárkinek elfogadni amit te önjelölt analitikusként állítasz. Kicsit úgy állítod be, mintha evidens lenne, hogy az úgy van ahogy írod. Nem az, hozol pár példát amire semmi rálátásunk nincs, és a saját szemüvegeden keresztül tolmácsolod nekünk mit látsz. De ez mégis mit bizonyít? Ezt bárki meg tudja tenni, akár úgy hogy olyat mond ami ellentétes a te meglátásoddal, és akkor ugyanúgy nem vagyunk sehol mint előtte. Te is írod "De én úgy látom, a szülőkép ...." Igen ezt te látod így, más másképp látja, a modern tudományos eredmények meg egy harmadik módon. Ha nekem választanom kell melyikre voksolok ezek közül, nem a tiéd lesz az. Ha lázas vagyok sem szomszéd Juli néni nyugalmazott bolti eladó, amatőr kártyajóshoz megyek kivizsgáltatni.

Az utolsó bekezdés lényegében arra a hiteltelenítő kommunikációs eszközre épül, hogy "nem ismerlek, tehát hülyeség". Ez tényleg így van, hogy itt nem fogom személyes adatokkal bizonyítani, hogy ezek a példák léteznek, és a létezésük már önmagában cáfolja azt a dogmatizmust, hogy "ilyen nincs, hogy valaki összetett tényezők hatására később változik az orientációja (ezzel együtt az identitása is, csak az megfoghatatlan fogalom mert bármilyen jellegű lehet)". Egyszerűen információt tudok átadni annak, akit bármennyire is érdekel, hogy tájékozódjon, felmérje a valóságot körülöttünk, nyilván nem célom a propagandistákat meggyőzni.

Az állítás tehát az, hogy bizosan van olyan példa - és egyáltalán nem kevés - hogy valaki heteroszexuális életet él úgy, hogy érzelmileg és szexuálisan is vonzódik a másik nemhez. Legyenek azok idealizáltak, mint pl a sztárok, instakövetések, titkolt rajongások, vagy a hormonok működése, hogy az utcán hogy fordul meg mások után és hogy mászna rá bárkire, egészen az aktív párkapcsolatokig, a szokásos típusokkal amikor a kapcsolatuk és fiatal és össze vannak gabalyodva. Abból amit elmondok, mindenki eldöntheti, hogy látta-e már ugyanezeket, nem szükséges a te hitelesítésed :D Mert ebből az állományból derült ki, hogy irreálisan sok idő után, hogy ez változott, és nagyon komoly háttere is volt amúgy, amit gyanítani vagy tagadni szoktak.

Ez több mint a tudományoskodás szerintem, olyan mintha azt mondanám hogy ott az asztalon egy dió, te befognád mind a két szemed, majd felszínre hoznád újra és újra ezeket a paneleket, hogy "különböző kutatások szerint" nincs dió. Hiába mondom, de fogd meg, kezedbe tudod venni, majd erre az egész karoddal eltakarod az arcod, és mondod, hogy nem, nincsen és ez nem létezik.

Lehet mérlegelni, hogy hány ilyen eset van, és hogy milyen korrelációt sikerült rögzíteniük a kutatásoknak (bár kétlem, hogy ma egy ezzel ellentétes eredményt hozó bármilyen kutatás társadalmi legitimitást nyerhetne), de letagadni ezt az abszolút nem ritkán előforduló tapasztalatot, az nettó hazugság. Mindenki döntse el, mit tart hitelesnek, minek hisz, de ha elfogult, azért nem vállalok felelősséget :)