Miért nem kívánja már a szexet a feleségem?

Sziasztok!

Talán rosszul tettem fel a kérdést, és így kellett volna: Miért nem kíván már engem? Bár nehéz, de megpróbálok nem személyes problémát csinálni a dologból.

Szóval, a lényeg: átlag havi egyre csökkent az együttléteink száma - olykor, jobb esetben kettőre. Hogy ez normális-e, vagy sem - nem tudom, de számomra nem elég.

Spontaneitás egyáltalán nincs köztünk (folyamatos elutasítás volt a vége, már nem is próbálkozom) - aztán van a hónapnak pár napja (gondolom ovuláció környékén), amikor tudom, és érzem, hogy zöld a lámpa. Ez is sajnos egy alkalomra korlátozódik, és szigorúan meghatározva este, miután teljesen leápolta magát. Na... ilyenkor kezdeményezhetek. (Hogy ő nem fog sosem kezdeményezni, már elfogadtam. Ő ilyen fajta, együtt kell élnem ezzel, nem gond.) Egyébként számtalanszor említettem ezt is neki, hogy köszönöm, és nagyra értékelem az ilyen irányú erőfeszítéseit, de pont a dolog vadsága, szenvedélye, romantikája tűnik el ezzel - pedig igyekszem minden esetben, mivel ez neki is fontos, ápolt lenni. Úgy érzem magam már, mint falu kosa, akit minden hónapban, meghatározott időben, elvisznek ugrani a szomszéd jerkéjéhez.

Többször megpróbáltam leülni vele, megbeszélni, megkérdezni, mi a gond - változtassak-e esetleg valamit, rosszul csinálok-e valamit. Mindig ugyanaz a vége. Ő fáradt, alacsony a libidója, nem tud mit tenni - semmi baj velem. Kezdeményezzek, ha valamit "akarok"! Amennyiben kezdeményezek? Most fáj a feje, fáradt. Esetenként csak szimplán ellök, hogy hagyjam - vagy az új kedvencem: mintha valami faviccel álltam volna elő; kiröhög. Meg amúgy is, nekem sincs mindig kedvem levezetni egy komplett szertartást. Jó lenne néha egy kis spontán quickie.

Egyébként, ha összejön a dolog, akkor minden a helyére kerül. Az ágyban is, és a következő pár napra is. Aztán kezdődik az egész megint.

Dolgozik, megértem. Elfárad, oké. Én is dolgozom. Gyerek nincs. Otthon igyekszem minden házimunkát elvégezni, ami épp adódik. Főzök, mosok, takarítok, stb. hátha esetleg jutalomból, vagy csak abból az okból, hogy ne fáradjon el annyira, ki tudja pihenni magát, hozzájuthatok életem szerelméhez. Á, ez így leírva még szánalmasabban hat..

Megpróbálok programokat szervezni, apró ajándékokkal, bókokkal érzékeltetni vele, hogy fontos (és legalább egy kicsit szeresse magát) - adni magamra, randira vinni, amikor csak tudom, hogy ne laposodjunk el - de, mint látjátok, kifogytam az ötletekből. Ezért fordulok hozzátok. Mi lesz később, ha már most ez van?

Mire nem gondoltam még, mit vethetnék be? Megőrjít ez az egész, ez így nekem nem élet. Semmi kedvem pornót nézni, és folyamatosan önkielégíteni. Főleg, hogy itt a tavasz, mindennek újra illata van, egyszerűen megbolondulok.

Vajon ekkora balf*sz vagyok a hálószobában, és szimplán szeretőt tart? Nem tekint rám többé férfiként? Mit tehetnék még szerintetek az ügy megoldása érdekében, mielőtt végleg feladom?

9 éve vagyunk együtt, és ez az állapot nagyjából 3 éve tart.

Köszönöm, hogy elolvastátok! 32/F