Miért van az önfelmentő mítosz a túlsúlyos nők érvelésében, hogy a média teszi "manapság" "divattá" a vékony testet, míg korábban "pont a telt nő" volt a szépségideál, csak ezt eltorzították a tévével és a reklámokkal, és a kor rossz, amiben élnek?

Ez az állítás hamis. Egy történelemtanárom mondta erről anno - hibásan -, hogy mindig az volt a szépségideál, ami a ritkát jelentette az adott korban, így amikor bőségben éltek az emberek, és elhíztak, akkor a karcsúság, és elekezdtek fűzőt viselni, míg amikor az elhízás volt ritka, és a jólétet mutatta, akkor pedig az volt a "szép". Csakhogy ez ez nem igaz. Mindig az az egy szerencsétlen, agyonhasznált példa van csak a willendorfi vénuszról ennek a hibás koncepciónak az alátámasztására, ami műtárgynak egyébként a hátterét, az eredetét sem tudjuk ma.

Ha visszatekintünk a századfordulóra, Auguste Rodin (1840-1917) megalkotta A csók című szoborkompozíciót az idealisztikus férfi-nő pár képével:

[link]

Vagy mégkorábbra, az 1700-as, 1800-as évekre, ekkoriban terjedt el a nők körében általánosan a fűző viselete, hogy minél vékonyabb derekuk legyen.

A kora újkorban így mutatkozik meg az akkor éltek szemével Vénusz, a szerelem istennője:

[link]

Ha kicsivel még ennél is korábbra visszamegyünk, akkor a három grácia, a női szépség és vonzalom megjelenítésére ilyen ábrázolásokkal találkozunk:

[link]

Menjünk még ennél is messzebb. Az ókori Rómában, Pompei fennmaradt falrajzain is ugyanez mutatkozik meg:

[link]

[link]

[link]

Néhány évszázaddal korábban, a hellén kultúra meztelen női ábrázolásait vizsgálva is ezt látjuk:

[link]

[link]

Sosem a szétfolyt háj volt a "szép". Tehát nem hamis felmentést, másra mutató felelősséget, magyarázatot kell találni arra, hogy továbbra se tegyen valaki semmit a saját egészsége érdekében. És főleg nem haragot, utálatot árasztani a társadalom felé azért, mert azt tekinti szépnek, ami egyébként bárki számára nyitott út (gondoljon bele mindenki, mennyivel szerencsésebb elhízott lányként, mintha például férfiként lenne alacsony, az önhibáján kívül állna, és tenni sem tuda ellene semmit). Ne mondja senki, hogy nem lehet, mert ha például L. Simon László így le tudott fogyni (azt mondva, miszerint hogyan mutasson példát a gyerekeinek, ha ő nem hagyja ott az utolsó sütit az asztalon):

[link]

Most:

[link]

Vagy Nagy István földművelésügyi miniszter:

[link]

Most:

[link]

...akkor, ha ezek a koros emberek képesek erre, nem lehet senkinek kifogása.