Heteró lány vagyok és szerelmet vallott bekem egy biszex csaj. Ezt hogy kezeljem?

Szia.

Itt nincs közép út!

S minél tovább hitegeted, annál nehezebb lesz ki másznod belőle.Érzékeny szegény.De nem a te kezedbe van, az ő sorsa.Kezeld úgy, mintha egy idegen ment volna oda hozzád az utcán.

Vagy ha nyitott vagy, és be jön neked is.Akkor legalább nem egy idegennel próbáltad ki.

Igen vagy nem!! Mert az idő meg csak telik.

Fuj basszus, finom volt ez a zabkása, de ez az utolsó hozzászólásod most elvette tőlem az étvágyadat.

Akkor, hogy tisztán láss: amikor tudomásul vette a válaszodat, az a kis beteg fejében valahogy így hangzott el - "Értem én, csak leszarom."

Akar téged, és ezt először ilyen kis megjegyzésekkel fogja veled tudatni. Később szép lassan elkezd közös "csajos" programokat szervezni. Többnyire kettesben lesztek rajta. Aztán majd elkezd féltékenykedni a többi barátnődre/barátodra. Egyre többet akar majd veled lenni, és megpróbál egyre jobban elszigetelni majd a külvilágtól. Ez fel fog tűnni a környezetednek, és szóvá is fogják tenni neked. Ez előbb utóbb az ő fülébe is el fog jutni, és akkor azzal próbál majd nyugtatni téged, hogy persze, mindenki tök hülye és előítéletes, mert ő tökre ártatlan, és csak azért ragaszkodik hozzád ennyire, mert úgy szeret, mintha a testvére lennél.

Később ez odáig fog fajulni, hogy olyan lesz a nyakadon, mint valami betegesen féltékeny és gyanakvó élettárs. Mert ő közben még jobban belelovallja majd magát, hogy ti tulajdonképpen párkapcsolatban vagytok, csak nem mondjátok ki egymásnak, de ezt a szíved mélyén már biztosan te is tudod, és úgyis az övé leszel a végén.

Zárd le. Most. Kerüld. Nézd meg feltűnően a sulis srácokat és mondjad neki, hogy "úúúú nééézd milyen jól néz ki az a fiú!" Legyen mindig házi feladatod, büntetésed, betegséged, ha közös programra akar invitálni. Mondom: menekülj, amíg teheted.

Ülj le vele beszélgetni, de szigorúan négyszemközt!

Én úgy csinálnám, hogy leülnék vele szembe, megfognám a kezét, mélyen a szemébe néznék, és gyengéden megköszönném neki azt, hogy így érez irántam, majd jönne a "de"...

Ha elszontyolodik talán még át is ölelném, biztosítanám arról, hogy a barátságunk a jövőben is megmarad, de ennél több soha nem lehet közöttünk.

Ez a megkíméletesebb módja a dolgoknak, és ha ezen is megsértődik, az az ő baja; ha te így állsz hozzá, akkor te a lehető leglojálisabban jártál el, és abszolút tiszta lelkiismerettel mehetsz haza a találkozóról.

Lol, fáj az igazság, hogy törölni kellett a hozzászólásomat? Akkor leírom még egyszer, csak hogy mindenki örüljön a keserű pirulának:

Lassan nem csak megerőszakoltak klubját lehetne nyitni, hanem "Biszexek/Leszbikusok által molesztált heteró lányok klubját" is.

Gondolom ez a momentum ütötte ki a biztosítékot, ám ez a keserű igazság. Mert sokan vannak, akiket molesztáltak ezek az erőszakos, beteg emberek. A lányok különösen veszélyeztetettek ilyen szempontból, mert a teljesen normális heteró barátnők is közlékenyebbek, gyengédebbek egymással, mint a fiú haverok. Így több mindent meg tudnak engedni maguknak a vonakodó heteróval szemben a bik/leszbik a "barátság" álcája alá tuszkolva. És ezt ki is használják, méghozzá undorítóan.

Ti meg még azt tanácsoljátok a kérdezőnek, hogy fogja meg a kezét, nézzem mélyen a szemébe, és ölelgesse, miközben kosarat ad neki? Miért ne csókolja meg rögtön közben? Ti betegek vagytok, vagy naivak, de hogy ilyen beteg némberekkel még nem volt dolgotok, az fix.