Régen a nők szűzen mentek férjhez, mert tisztelték a jövendőbeli férjüket. Most meg. Miért van ez?

Ez a jelenség, ami foglalkoztat Téged, egy komplex folyamat eredménye és nem lehet megkerülni a külső tényezők szerepvállalását sem. 1963-ban pl. (hogy maradjunk az Általad felvetett időpéldánál) már rengeteg házasságon kívüli gyerek született, az esetek jelentős részében lányanyától. A klasszikus családmodellben, ami talán legutóbb az 1950-es években volt fellelhető, a nő alárendelt szerepet töltött be. A férfi dolgozott, a nő pedig otthon maradt és nevelte a gyerekeket. Ebből következik, hogy egy férfi annyi jövedelemmel rendelkezett, amivel az egész családját fenn tudta tartani. És ebből az is következett, hogy a gyerekek egyedül a női/anyai modelt, mintát látták és kapták meg, aminek az eredménye a jelenben az, hogy a fiatal férfiakból hiányoznak azok a személyiségjegyek, és vonások, amellyel vonzalmat tudnának kelteni a nőkben, amelyek ahhoz kellenének, hogy egy nő a férfit meglássa a párjában. Természetesen ahogy Te is, én is általánosítok. A régi klasszikus családmodelben a nőnek nem volt döntőszerepe, a fontos döntéseket mindig a család "feje", a férfi hozta meg. Az elmúlt évszázadban a nők egyenjogúsági szervezeteinek köszönhetően ez a helyzet megváltozott. És ez jó. Csak ehhez meg kell tanulni alkalmazkodni nőknek és férfiaknak egyaránt. Egy évszázadokon átívelő tradícióra, ami viszonylag rövid idő alatt megváltozik, nem könnyű átállni. Régen a nők szűzen mentek férjhez, mert azt nevelte beléjük egyfelől a társadalom, másfelől a szülők, nagyszülők, hogy a férfit tisztelnie kell, minden áron. Így pedig a férfi bármit megtehetett következmények nélkül. És meg is tett. Halomra csalta az asszonyt, és csinált törvényen kívüli gyerekeket. Verte az asszonyt és az alkoholizmusa mögé bújt. És a nő mindezt eltűrte, mert neki tisztelnie kellett a férjét. Ez egészen addig működőképes model volt, amíg a nő hagyta magát és amíg elfogadta, hogy csak annyit ér, amennyire rendeltetett a társadalom által. A tiszteletet ki kell érdemelni és ez így van rendjén. Talán ezalól az egyetlen lazább kivétel a szülő-gyerek kapcsolat.

A mai modern ember egyre inkább rájön arra, hogy nem létezik másik fél, minden ember egyenlő, önálló és teljes, egész individuum. A férfi és a nő is. Az ember huszonéves korában még többnyire keresi önmagát, keresi a helyét a világban, ismerkedik saját lehetőségeivel, korlátaival. Mindenkinek először meg kell találnia önmagát és csak azt követően válhat képessé arra, hogy megtalálja élete párját. Kelet-európában a szocializmus éveiben azért nem működött a klasszikus családmodel, mert egyfelől felülről érkező nyomásként nehezedett a fiatal férfiakra és nőkre, a politika tudtán kívül azt várta volna el tőlük, hogy találjanak rá egymásra, mielőtt még önmagukra rátalálhatnának. Ennek a következménye rengeteg válás, ahol pedig nem váltak el, ott a két idősödő ember fortyog a saját poklában, amit a megromlott házasságuk teremtett köréjük. Ez tönkreteszi az egészségüket is, és még 70 éves koruk előtt meghalnak rákban, vagy szívrohamban. Megérte?...

Ami a mai fiatalok útkeresését illeti a kérdésed tükrében; a mai huszonévesek, és harmincas éveik elején járók nem kapták meg a hiteles férfi és női mintát a szülőktől, ennél fogva ők sem tudják azt alkalmazni. A szüleik közt gyakran semmilyen szoros érzelmi kapcsolat nem volt. A fater éjjel-nappal dolgozott, anyu meg otthon mindent megcsinált, nevelte és gondoskodott a gyerek(ek)ről és mellette dolgozott is. Ráadásként az internet beköszöntével az emberekre teljes súlyával ránehezedett a pénz- és szexközpontú világ rohanása, üressége és személytelensége. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint amennyit az agyunk képes volna feldolgozni. A gyerekek pedig a neten már mindent látnak, mielőtt még megtapasztalhatnák. És látják azt a beteg szennyet, amire ők lelki tisztaságuknál fogva még nincsenek felkészülve, és ez korai kiégéshez vezet. A társadalom és a média szexuális lényként kezeli már a gyerekeket is. Ezt megakadályozni nem lehet. Kezelni viszont igen. És ez a feladata a jelen és jövő generációinak. Felzárkózni a nemek közti egyensúlyok változásaira. Újra megtalálni a férfit és a nőt önmagukban. Ezután rátalálni egymásra. És határozott értékrendek mentén családot alapítani. Hogy azt házasságban, vagy partnerkapcsolatban, az teljesen mindegy.

Hogy ti mekkora idióták vagytok. Csak ámulok-bámulok a válaszaitokon. Most ezt komolyan gondoljátok? Komolyan ennyire nem tiszteltek egy nőt sem, csak egy tárgyat láttok benne, ami használtan nem kell? Komolyan ennyire lényeges ez? Persze, nyilván attól, hogy nem szűz, egyből pornózott, mert minden tinilány pornózik, attól, hogy szexel.. Komolyan mondom nevetségesek vagyok. Ha arra kerül a sor, hogy elveszed feleségül, nyilván (jobb esetben) bíztok már egymásban annyira, hogy ilyet elmondjon, ha pornózott volna, vagy ribi lett volna... De egyáltalán hogy fordul meg ilyen a fejedben arról, akit szeretsz?

És akkor ez most azt jelenti, hogy a nők nem szexelhetnek, csak mert egy férfinak tartogassák magukat? Miféle rendszer ez emberek. Nem a középkorban élünk. Persze egyetértek azzal, hogy tudni kell tizenévesként, hogy hol a határ, de hogy ennyire szélsőséges dolgokat írjatok, az már így nem stimmel. Nem vagyok feminista, vagy ilyesmik, csak magától értetődőnek gondolom a mai világban, hogy ha a nő szexelni akar, akkor szexeljen, szabad, ennyi. Nehogy már megtiltsák neki az élvezetet, csak mert ő nő, és tisztelnie kell a férjét.. Ne persze. És mi van akkor, ha a nő házasodni sem akar? Mert én speciel nem akarok, mert szerintem felesleges, csak problémákat hoz. És mi van, ha a férfi, akivel a nászéjszakán veszíted el a szüzességedet, egy aberrált állat? Miért nem tudtok gondolkodni??? Csak mentek a berögzült eszméitek után!!!