Miért kerítenek ekkora feneket a szüzességükhöz a fiúk?

A vicc is elég kétértelmű. Vannak akik nem bírják a vicceket. Általában a viccet valami szélsőséges, valami abnormális "jelenségből" szokták űzni. Ez pedig lesajnáló és kiközösítő jelleg ugyanúgy! Ami tökéltes dolog, az nem tűr meg viccet. Abból nem szoktak viccet csinálni.

Csak nézd meg a paródiákat: Mind valami eltúlzott dolognak a kifigurázása. De egy igazán komoly full korrekt dologból sosem szoktak viccet csinálni. Tehát csak óvatosan a viccel! Nem mindenki vevő rá!

lehet,hogy neked jó a humorérzéked, de ez attól még akkor is lenéző.

Szeirntem isten áldása a te jellemed,hogy nem veszed annyira fel ezeket a piszkálódásokat. Egy jó jellem vagy, örülj neki. Nem mindneki ilyen!...

Ezek a valóságban viccelődős, csipkelődős fajzatok az "élet trolljai" Ezek mind ebben élik ki magukat, méricskélnek, figyelik,hogy mit reagálsz rá, hogy felpiszkálnak mint a száraztaknyot.

Idegesítő, mert nem egyszerű megválaszolni. A trágár visszaszólás nem helyén való, azzal csak kielégíted őket. Bunkót kreálnak belőled, csak magadat égeted be.

Ahhoz viszont hogy tényleg nagyon odaveretőset válaszolj meg eléggé ki kell gondolni,hogy mit is kéne. Nem mindegy. Ez viszont egy idő után agyilag rettentő fárasztó, főleg ,ha olya életed van, amiben amúgyis kell azért gondolkodni. Nem biztos,hogy annyira kívánat még ezeket a trollokat is megdöntögetni.

Sajnos minden társaságban akad egykét ilyen kóstolgatós faszka lap.

Ezért jó mindig egy tökéltes jellemimázst kreálni, és eleve ezt beadni nekik, mert így nem tudnak fogást találni, és okafogyott, feldughatják a vakbelükbe a trollizmusukat is. Hátránya,hogy nem lesz soha egy őszinte viszonyod. Én is így élek ,és leszarom. A világ képmutató, te miért lennél kivétel, ha nem állsz be a sorba, a többség feldarál.

Nekem gyerekkoromban volt ilyen engem darálnak élményem. aZóta fóbiám van az egésztől. Nagy társadalomgyülölet meg állandó megfelelési kényszer lett urrá rajtam, nem kevés antiszociálissággal megfűszerezve. hidd el a rossz viccek egy lelki roncsot králhatnak sokunkból. Nem mindenkiről pereg ez le. Ez ugyanolyan dolog, mint a kritika! baszogtatás, van aki pozitívan mozivál, míg vannak sokan, akiket demotivál. nagyon személyiségfüggő!

Ezért ilyen kényes téma sokaknál ez a szüzesség is. MErt érzik ,tudják hogy egy kor felett már abnormális, és rettegnek a negatív értékítélettől. Ezután csak mégnagyobb lelki toprongyot tudnak kihozni az emberből.

Én amondó vagyok, el van cseszve ez az egész rendszer.

Nagyon érdekes dolgok hangzottak el eddig. Nálam nagyrészt a félénkség az oka ennek, és még szerencsém sem volt. Nálam ez a félénkség és vele együtt az érzékenység nemcsak a lányokra terjed ki, hanem mindenkire.

Nekem már egyenesen az a véleményem, hogy ezzel az egész világgal sokkal nagyobb bajok vannak, mint az ilyen magunkfajta emberekkel. Ez az idióta világ nagyon erre van kiélezve sajnos: "csináld minél többször, és minél több emberrel!" Ezek ömlenek mindenfelől.

Mostanra már eljutottam oda, hogy esetleg le kéne tagadnom az ismerősök előtt, ha esetleg erre kerülne sor egy beszélgetés során. Nem valószínű, hogy ilyen mélységben beszélgetnék valakivel, de azért soha sem lehet tudni. Még ha nem is mondanák a szemembe, de senkinek sem hiányzik a pletykálkodás, nem tudhatom, hogy ki kivel súg össze a háttérben. Az ismerősöknek nyilván kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy velem foglalkozzanak, de elég lenne egy kérdés arra vonatkozóan, hogy még nem is volt barátnőm soha, ezelőtt sem? Na, innentől kezdve el is indulna a lavina, a pletyka.

Annak idején diákkoromban pedig velem is kötekedtek egy páran, mert látták, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. Bár ezek majdnem mindenkivel kötekedtek egyébként. Ezek a rossz élmények annyira negatívan hatottak rám, hogy még most is eszembe jutnak, sőt néha még álmomban is előjönnek ezek az idők. Minden iskola, és tanulási témától iszonyodok, mert nekem ettől függetlenül is nagyon rossz volt minden tekintetben diáknak lenni, osztályközösségbe járni. Bár ez már más témát is érint.

Visszatérve a jelenbe, és magára a témára, most már valahogy belefásultam a világba, az életbe. Nem vagyok biztos abban, hogy tartósan tudnék kötődni egy lányhoz, nőhöz. Bár ezt nem tudom, mivel ugye, még nem volt részem benne. Igazából, én már nem is tudom, hogy milyen kapcsolatra lenne szükségem. Ki tudja, lehet, hogy a sors akar tőlük megóvni, mert ha lenne kapcsolatom, akkor elképzelhető az is, hogy "megölne" a féltékenység. Bár ezt így nem tudom, nehéz dolgok ezek.

A legjobban mégis ők hiányoznak az életemből nekem is, a viszonzott érzelmek, meg a testi élmények. A legrosszabb az az egészben, hogy nincsen hol ismerkedni, sőt nincsen olyan lány sem, akivel egyáltalán beszélgetni tudnék. Emellett az érdeklődési köröm is más, mint az átlagnak. Ha pedig nincsen közös téma, akkor egy ismerkedés és kapcsolat nem működhet, mert nincsen meg az alapja. Tehát marad a magány, valahogy el kell tengődniük az ilyen hozzám hasonló embernek.

28 as! Én írtam a 22, 24, 26 osokat, figyelj, mintha szóról szóra velem is pont ez történt volna régen.Elképesztő, hogy mennyire hasonló az ilyen zárkózott kései szüzek előzménytörténete. Tiszta klisé életpályák vannak egyébként az embereknek.

Azok akik mindig jókor jó helyen,jó időben voltak, és nem érték mentáli támaások, nem voltak későnérősek, jó társaságba kerültek, ami nem fúrós, nem a mindenki nindenki ellen van féle közeg volt, azok mára felnőttkorukra robbannak az életvidámságtól, önbizalomtól, és már több párkapcsolaton vannak túl. Gondolom nem meglepő ,hogy miért. mert a személyiségfejlődésük akkoriban, pont a tizenéves koruk közepén állati jó irányba ment. ellenben akiknek szar nehéz gyerekkoruk volt, azok nem szocializálódtak jól, és kisiklott szar személyiséggé váltak. Én pl agresszív és antiszoc állat lettem, és sose tudok mosolyogni, nincs semmi pozitív kisugárzásom, egy igazi lelki roncs vagyok. Hiába vagyok külsőleg oké, mégis nulla az önbizalmam, és állatira nem tudok senki felé sem nyitni, egy igazi szociofób személyiséget kreált belőlem az élet. Nőkkel való viszonyulásra hatványozottan igaz a fóbia, habár sose utasított el senki, de állatira nem tudok kedves lenni senkivel. Nőknél meg életvidám kiváló személyiség nélkül nulla vagy. Nekik ez kell sajnos.

Nekem sincs semmi motivációm rá,hogy akárkit is kerülgessek magam körül, egyszerüen kényszeresen tökéletességmániás vagyok azóta, mindenből a maximumot kihozni, és állati nehezen viselem a poénkodást, és a negatív megnyilvánulásokat. Igaz mostanában nem kapok már régóta, csak főleg elismerést, de mindhiába. Nem jön az önbizalom akkor sem. Nekem is vannak rémálmaim a mutamból, meg tolakvó kényszeres gondolatok is a régmultból.

Az a gond az egésszel, hogy ezek az állati önbizalomdús fantasztikus életpálya emberek, ezek a segfejek nem tudják megérteni, hogy vannak olyanok is akiknek nem jött össze olyan jól az életük, és még húzzák csudáákozva a pofájukat, hogy mer huszonakárhány évesen szűznek lenni.

Hazudni kell, nincs mese.

Egyértelmű amúgy, hogy a pletykák terjednek.

Mi családunkban is mindenki ki van otthon hatszemközt beszélve, minden részletesen. Ugyanúgy történik másokkal is.

Azért a szabadidőben az emberek társalognak tudod.. Téma meg kell hogy legyen érted... Ez pedig remek téma. Pont mint a bulvár csámcsogás. Meg azok a nagyon bizalmas hírtovábbítoások, hogy "figyelj, ne mond már el, hogy tőlem tudod ,de ez a köcsög még mindig szűz váhhááh, ez biztos nem normális bazzeg...." kb ilyen szinten szoktak lenni. Ismerem én az ilyesmit. Őrülten vigyázni kell, mert meglepő, hogy mekkora szemétládák tudnak lenni a többiek.