Lányok és nők! Mit szólnátok hozzá, ha a pasitokról (31F), vagy a pasiról, akivel ismerkedtek kiderülne, h még szűz és még soha nem volt senkije? Elhagynátok emiatt?

Érdekes dolog olvasni a sorstársaimnak a leírásait. Én is ugyanebben a helyzetben vagyok, csak egy picivel idősebb. Nálam alapvetően a belső problémák ennek az okai, félénk vagyok és visszahúzódó, és sajnos nemcsak a lányoknál, hanem úgy általában az embereknél is. Sajnos egyszerűen nincsen hol ismerkedni. Az a pár lány, akikkel az interneten sikerült megismerkednem, végül elutasított egy idő után. Az indokaikon azóta is gondolkozok néha, mert nem vagyok biztos abban, hogy igazat mondtak nekem. Ezt már valószínűleg soha nem fogom megtudni.

Ahogyan az előző hsz. írta, szerintem is úgy kellene viszonyulniuk egymáshoz az embereknek! Ha valaki valakit szeret, és valóban szeretné megismerni a másikat kívülről-belülről, akkor ez az állapot semmiképpen nem kellene, hogy akadály legyen! Az őszinteség és a kommunikáció szerintem is nagyon fontos, legalábbis így kellene működnie normális esetben. Egy kapcsolathoz ráadásul szerencse is kell, mert ez az egész kétoldalú dolog.

Engemet végülis nem zavarna ez az állapot, mert én nyilván tudom, hogy miért vagyok ilyen helyzetben, csak sajnos olyan idétlen világban élünk, hogy ezt sokan valamiféle "bélyegnek", mércének tekintik, nekem pedig itt kell élnem, és ehhez kell alkalmazkodnom. Szinte mintha egy bizonyos kor után valamiféle "bűncselekmény" lenne ilyennek lenni. Most nem tudtam máshogy fogalmazni. Ez alapján ítéli meg sok ember az ilyen helyzetben lévőket, és ez a felszínesség és butaság netovábbja. Persze tisztelet a kivételeknek. De lehet, hogy én látom sötétebbnek a helyzetet, mint amilyen valójában.

Az kétségtelen, hogy én magam nagyon igazságtalannak tartom a sorsot, mert érzésem szerint éppen azok a tulajdonságok hiányoznak belőlem a leginkább, amik egy ismerkedéshez vagy egy kapcsolat fenntartásához kellenek. Olyan ez, mintha egy autóversenyzőnek alacsonyabb kategóriás autóval kellene egy Forma-1-es versenyen indulnia. Tehát nem egyformák a feltételek, és ez így nagyon nem fair dolog a sorstól! Bár az élet az nem egy verseny, nem kéne hogy az legyen, csak sajnos így élik meg az emberek ezt a hülye, ütődött világot. Ezzel a világgal szerintem sokkal nagyobb baj van, mint az ilyen magamfajta emberekkel!

Igazából már nem is tudom, hogy milyen kapcsolatra lenne szükségem, most már szinte mindegy is. Nem vagyok biztos abban, hogy tartósan tudnék kötődni valakihez, bár ezt nem tudom pontosan, mert még nem volt részem benne. Elképzeltem, hogy ha valakivel, egy ismerőssel esetleg ilyen témáról beszélgetnék, akkor lehet, hogy le kellene tagadnom ezt a dolgot, hogy még nem volt senkim. Hát, nem tudom, hogy mit mondanék, de biztosan meglepődnének rajta, ha bevallanám nekik. Nem hiszem, hogy különösebben foglalkoznának ezzel, hiszen éppen elég gondjuk van nélkülem is, de mégsem tudhatom azt, hogy esetleg ki kivel pletykál a háttérben.

,,Az "uccu neki" dolog nem hoz lázba, mint már említettem is. Korábban lett volna rá lehetőségem, de nem éltem vele és a jövőben sem tervezem. "

Na itt rontottad el, és igazándiból én is. Muszáj élni velük.

Már korábban is írtam (30F), a múlt pénteki miatt nagyon magam alatt voltam, barátaim ezért tegnap elvittek egy kis búfelejtő házibulira.

Természetesen semmi kedvem nem volt hozzá, de addig nem hagytak békén, amíg bele nem mentem. Mint kiderült a ducik kedvence vagyok (sajnos)!

Négy ajánlatot kaptam, de egyrészt nem vonzódok a súlyfelesleggel rendelkezőkhöz, másrészt fontos számomra, hogy eltudjak beszélgetni a partnerrel és ez egy félrészeg hölggyel nem megy!

Múlt héten már elmondtam neki egy hasonló szöveget, de időpazarlásnak bizonyult

Ennek ellenére köszönöm a tanácsot!