Vajon szűz még?
Van egy 30 éves srác, akivel ismerkedek - elég régóta. Lassan haladunk, lassan jutottunk el az első találkozásig. Akkor is véletlenül történt. Több randit lemondott arra hivatkozva, hogy nagyon szeretne találkozni velem, de egyszerűen nem mer, nagyon félénk.
Egyszer voltunk együtt, és bár konkrétan a közösülés nem történt meg, mindkettőnknek jó volt. A következő találkozás azonban megint sokat váratott magára. És akkor is véletlenül futottunk össze nemrég. De történt ez-az.
Ha nem lennénk napi kapcsolatban telefonon, hagynám, mert azt gondolnám, hogy csak én vagyok oda érte. De mivel keres, érdeklődik, úgy tűnik, mindketten kölcsönösen ragaszkodunk egymáshoz. Sokat kérdez a szexről, illetve sms-ben ő is leírja, hogy mit szeretne, lehetne-e ezt vagy azt? Az utóbbi találkozásunk után megkérdezte, hogy még mindig nem ábrándultam ki belőle? Illetve utalt már arra is, hogy szerinte én sokkal tapasztaltabb vagyok, mint ő.
Korábban megfordult a fejemben, hogy még nem volt nővel, vagy nagyon kevés tapasztalata van, de mivel azt mondta, hogy volt már barátnője, egy ideig nem foglalkoztam tovább a kérdéssel. Most viszont megint arra gyanakszom, hogy talán még szűz...
válasza:Köszönöm a jókívánságokat, aranyos vagy! :) Amúgy szüleimmel nagyon jó a nexus, testvér nincs, a nehéz gyerekkor inkább az iskolai közeg miatt volt régen, de az már megoldódott, mind elismertek akik akkor kiközösítettek, de a lelki problémák megmaradtak.
Prostikkal egyébként nem bánnék máshogy ,mint a többi nővel, én sosem erőszakosan, dúrván, vagy lekezelően közelednék nőhöz, mert ugyanolyan élő érző lény ő is, ha pénzért, ha szimptáiából szexel velem akkor is. Igen, jó tanács,hogy nem szabad rászokni, de azért még nem tudom mit hoz a jövő, egyenlőre csak abban gondolkodok.
30 év körül már elég nehéz párt találni. Én 27 vagyok, és nem egyszerű. A szórakozóhelyeket utálom, sportlétesítmények, ahova járok, ott meg a kutya nem foglalkozik senkivel, mindenki elvan a maga köreivel. Barátokkal ugyanez a helyzet, ha iskolai közegben meg arról áttétben máshol ,munkahelyen nem alakult ki, akkor már késő, mindig egy kaszton kívüli marad az ember. Persze felületes viszonyok vannak, egy köszönő viszony, pár modat beszélgetés erejéig, de ez még haverságnak sem tekintendő, nemhogy barátságnak. Igazán én barátra sem vágyom, nagyon nincs motivációm. Inkább nő, mint lelki társ volna jó.
Amiket írtam, gondolom, mostmár rálátásod lett valamennyire ,hogy az ilyesmi hozzáállású, gondolkodású, belső tulajdonságokkal rendelkező egyének milyenek is.
Tehát, akkor a te embereddel hogy alakul a viszonyod ennek fényében? Sikerült megtalálni a kulcsot a szívéhez? Vagy hagytad inkább elmenni?
Az jó, ha a szüleiddel jó a kapcsolatod. Nekem sajnos nem volt az, bár most már ez is jobb, mint régen. Az iskolai kiközösítősdit én is jól ismerem, azt hiszem, én is qrva nagyot sérültem kamasz koromban - egyrészt a családi problémák miatt, másrészt a suliban. Nekem is a mai napig kihatnak az életemre a rossz élmények. Szerintem ezek soha nem fognak nyomtalanul eltűnni.
Mit jelent az, hogy mára az iskolatársaid elismertek? Milyen szempontból?
Nagyon jó, hogy így állsz az emberekhez, legyen az normális nő vagy prosti vagy akárki. De azért hidd el, hogy lesz különbség. Nagyon remélem, hogy megtapasztalod: vagyis hogy fogsz majd találni egy rendes lányt, és tudsz majd vele úgy bánni, hogy ne érződjön, hogy prostikhoz vagy „szokva”. Csak azért mondom, mert van egy ismerősöm, aki így járt: régebben udvarias és kedves volt, most meg velem is úgy beszél, mintha én is az volnék. Egyszerűen megfeledkezik magáról. Még normál helyzetben is. Vele amúgy nem volt kapcsolatom, szexuális sem. Bár nála az történt, hogy érte egy-két komolyabb csalódás nőktől, ezért szerintem nőgyűlölővé vált. Meg arra is vigyázz tényleg, hogy érzelmileg lehetőleg ne bonyolódj bele prostival semmibe. Ez nagyon veszélyes játék, az ilyenből 99%, hogy a férfi csak rosszul jöhet ki.
Emberi kapcsolatok szempontjából a felületes viszonyok is fontosak, főleg olyanoknál, mint te (vagy akár én is), akinek nincs, vagy alig vannak barátai. Ha nehéz is, kell erőltetned kicsit a másokkal való kommunikációt, pont azért, hogy oldódjon az a hidegséged, merevséged, amit írsz magadról. Pl. én azt csinálnám a helyedben, hogy ha majd lesz munkahelyed, rávenném magam, hogy mindenki felé érdeklődéssel forduljak az elején, de csak felületesebb kérdéseket tennék fel, és így is válaszolnék. Ha úgy látod, hogy nem vevő a társaságodra, akkor is megtudsz róla egy-két dolgot, ami még máskor jól jöhet. És az is lehet, hogy valakivel meg kialakul egy kellemes beszélgetés, ami nyilván máskor is meg fog ismétlődni.
Az „én emberemmel” azt hiszem, nagyon jól alakulnak a dolgok! :) A hét közepén megint elmerészkedett hozzám. (most másodjára)Eszméletlenül vibrál köztünk a levegő. Most már erős a gyanúm, hogy nagyon kevés tapasztalata lehet, de ezt persze a világért sem mondanám meg neki!
Végre még közelebb kerültünk egymáshoz - mindenhogyan. Most már úgy érzem, hogy kellőképp felbátorodott. Szerintem még csak most hitte el, hogy tényleg odavagyok érte! De még mindig nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy mostantól minden simán megy, hogy legalább hetente egyszer fogunk találkozni. De most már nem érdekel, hogy mennyit kell még rá várnom, mert úgy érzem, megéri!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!