Vajon szűz még?

Azért azt ne feledjük, pénz, ház, autó, igényes kinézet, egzisztencia ezek vagy alapelvárás, vagy extrák, de kellenek egy jó működő kapcsoaltban. Ilyen téren írom, hogy jól állok, van jogi diplomám, 10 éve eddzek ,izoms vagyok, nincs torz fejem, anyámék után öröklök három ingatlant csak én egyedül, plussz egy jobbféle autót is, elhejezkedéssel jól fizető munkahelyre sem lesz valószínüleg problémám. Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról. Szerintem ez nem rossz. De mégis a rossz gyerekkori élmények miatt,bár nincs rá okom, de alsóbbrendűségi koplexusok gyötörnek, túl zárkózott, tól hideg, távolságtartó, besavanyodott ember lettem belül. Tudod a rossz lelki traumák egy életre megbélyegeznek. Ezóta maximalista vagyok, hogy minél jobban megfeleljek kívülről, de belül mégis lélekben dögrováson vagyok. Van ilyen. És ugye erre jön rá ez a kényszeres tisztaságmánia, tökéletességre törekvés, mindent túlellenőrizni, hogy teljes legyen a komfort. Ez egy külső ember számára elég tehert jelenthet egy idő után. Mert ez verődött belém az évek során. Már az egész életem erről szól. Minden nap többet, jobbat teljesíteni. De mégis, osha nem leszek boldog. Csak haladok előre, de sosem érem el a végcélt.

Jó neked, hogy van "szinészi vénád" és képes vagy jó arcot vágni a többiek felé. Én nem ilyen vagyok. Nekem nem megy. Amiket írtam lelki problémákat, meg más is, de a lényeg, borzasztó sötét a jövőképem. Vannak emberek akik tele vannak ambícióval, életkedvvel, tervekkel a jövőre, oly fényes a jövőjük, mernek belevágni bevállalósabb esetekbe, de nekem egy nagy sűrű fekete ködfelhő van a jövőképemre vonatkozóan. Egyszerűen a tükörben próbálok mosolyogni, de mintha egy kirakatbábu nézne vissza ,annyira mű az a mosoly! Egy tökéletesen negatív kisugárzás vagyok, ha a szemeimbe néznél, mintha lélekben halott lennék. Szem a lélek tükre. Nézegesd a te embered szemét, ha tetszik amit látsz, akkor hidd el, bármilyen gondja van, érdemes küzdeni érte!

Igazából nem tudom mennyire jó az álca, ha egy pozitív kisugárzást mutatsz kifelé, lehet ,hogy ezzel becsapod önmagad, és a környezeted is, de lehet,hogy viszont többen fognak szeretni tisztelni /felületesen/. De inkább olyan legyél, mint amilyen most vagy, mint olyan mint ami én vagyok. Sok sikert egy szebb jövőért neked!

21 es vagyok, és a privátot is olvastam, akkor válaszolok! Szóval az a helyzet, hogy igazán egy párkapcsolatba főleg azért nem akarok belevágni, a legnagyobb gátlásom pont az,hogy egyszerűen nem vagyok a szavak embere. Ha kérdeznek tőlem, leszólítanak, akkor tudok teljesen normálisan válaszolni, diplomás vagyok, nem tartom magam a legostobábbnak, de mégis ha nekem kéne már témát felhozni, vagy nyitni valaki felé, azzal gondban vagyok. Egyszerűen kiakad a duma, nem megy annyira gördülékenyen mint kéne. Tudod egy jó ki beszédes néni az jó lenne mellém, aki mindig tud valami témát feldobni, aki jó nyitott, aki uralja a beszélgetést. Ilyennel el tudnám képzelni magamat, meg ugye jobban is oldódnék a társaságában. Viszont ugye fogd már ki, hogy ki ilyen, meg ki hajlandó erre!

Kényszerbetegség. Pokol! De legyőztem a zömét, uralom, és ha nagyon koncentrálok, akkor még egy napi együttartózkodás után sem bukna ki senki kívülállónak,hogy van -e ilyesmi pszichés bajom. Ez miatt annyira nem gőrcsölnék végülis.

Hogy tapasztaltabb a lány? Háát, mit ne mondjak,ez megint nőfüggő. Én például nem vagyok rest elmenni prostizni, és ki lenne náluk szexuálisan tapasztaltabb nő? Nem sok asszem. Ez sem zavarna, csak ugye tudni kell pókerarcot vágni hozzá. Akkor a kutya nem mondja meg ,hogy szexeltél e már vagy sem.

A szűz ember az tétova, visszahúzódó, nem annyira kezdeményező magában a nemi aktusban. Ha viszont kellően határozott vagy, van fantáziád, azt fejben kipörgeted előtte, azt a terveid szerint megcsinálod tökölés nélkül akkor elvileg nem kéne,hogy észrevegye, hogy még nem volt részed páros szexben ezelőtt. Igazán nem zavar hogy szexuálisan tapasztaltabb, attól még férfinak érzem magamat, mert erős vagyok, egészséges, és van akaraterőm is bőven, ő meg ha szexelt már sokat ha nem, csak egy kicsi nő akkor is, nem kell annyira cidrizni tőle.

Bocs, lehet,hogy ettől az irásomtól, véleményemtől most egy világ omlott össze benned,hogy milyen söpredék vagyok, hogy prostizom, mert a lányok általában ezt nem szokták preferálni, és valahol meg is értem őket, de tudod, nekik meg gondolkodni kéne a mi álláspontunk szerint is, mert vannak az embernek gondjai,akkor nem lehet csak úgy kamikaze módon belevágni semmi olyanba,ami esetleg komolyra fordulhat,aztán ha kibukik valami, akkor meg csak megy a csalódás, meg a szomorkodás, és az se nekem ,se egy rendes lánynak nem volna igazán jó.

Jaja, torpedózól rendesen a kérdésekkel,de ez engem nem zavar, szívesen válaszolok, hogy kiismerd ezt az embertípust, mint ami pl. én vagyok. Szóval az a helyzet,hogy engem igazán sosem érdekelt,hogy egy nőnek mennyi palkója volt engem megelőzően. Mégis mit számít? A múlt elmúlt, csak a jelen és a jövő számít. Tőlem lehetett száz is ezelőtt, nekem ebből csak annyi jön le következtetésképp, hogy szerencsétlen volt, és párról párra kereste magának az igazit, de egyikben sem találta meg. Ő is emberből van, vágyik a boldogságra, keresgél, közben kipróbál ezt is, azt is, aztán ha talál egy igazi neki valót, akkor majd megáll a párkeresésben. Sokan erre mondják, hogy szajha, de szerintem egyáltalán nem ri banc az akinek már sok sok kapcsolata volt.

Valahogy ez a szüzesség dolog sokaknál kissé túl van lihegve,hogy mekkora kincs, meg legendának kell elnnie az eseménynek az elveszítéséhez, meg hogy az életben csak egyszer van ilyen blablabla... Nálam semmivel nem ér többet egy szűz lány ,mint egy igen tapasztalt. Semmi extra nincs szerintem bennük, sőt inkább kevésbé izgatnak, mint egy határozott nő, aki tudja mit csinál, mit akar. CSakhát ugye, ahhoz tudni kell teljesíteni is! De remélhetőleg nem önző az a tapasztalt nő, és türelmes, megértő amennyire kell, hogy legyen.

Ha rákérdezne az előzményimre? Háát, ez attól függ. Nyilván kiismerném, hogy kiféle, miféle is az a nő. Ha látom rajta,hogy önzetlenül szeret, ha nincs teljesítménymérő" a fejében, akkor elmondanám simán,hogy nem sok partnerhez volt dolgom eddig. Prosti témáról sírí csendben volnék az biztos! egyszerűen erre a nők allergiásak. Hallani nem akarnak róla. Ilyesmiről nem kell tudnia, ráadásul mivel ez is akkor már a múlt része, igazán jelentősége nincs, meg úgy kell felfogni, mint futó kalandok, ezek a lányok, akikhez készülök nem az az útcasarki szenny fertőző féle, ezek jól szituált háznál fogadós lányok, rendesek. De ha találnák egy igazi helyes nőt, akivel tökéletesen összeillünk, akkor biztos hogy örökre lezárnám a prostis kalandozásokat. Ha meg mégis félremennék, akkor előtte közölném vele, sose csalnám meg, de bevallanám,hogy elmúltak az érzelmek. Én útálom hitegetni a másikat. Ha mennie kell, akkor mennie kell. Ez persze egyáltalán nem kötelező hogy így legyen.

Kényszerbetegség főleg túlzott személyes-tisztaságmánia, és önmagammal szemben maximalizmus, ami főleg a rossz múltból eredő komplexusokból származik.

Orvosnál voltam, de otthagytam, mert százszór hatékonyabban jöttem rá magam a problémáim megoldására, a pszichiáterek úgy működnek,hgoy elhúzzák az időt, és egy óra dumcsi kb 6 -10 ezer forintba fáj, főleg a semmiért amit szolgáltatnak. Egyedül ,önismereti elgondolkodással sokkal többre jutottam mint ezekkel a szemétládákkal. Pszichiáterek messziről kerülendő mocskos hiénák szerintem. Azért a CSernust bírom! :) De nem nála voltam.

A nők hogy állnak a férfiak gátlásosságához? Szarul! azt egyik sem preferálja. EGyszerűen unalmas hulladéknak néznek, lehet az egyén akármilyen kisportolt, jól ötlözött, határozottságot, alfahímséget sugalló ránézésre, ha nekifog beszélni, és kibuknak sorra a gátlások, a lelki problémák, az hogy nem egy két lábbal áll a földön kategoriás egyén, akkor nagyívben köpnek rá. Nekem ez a tapasztalatom. Egy idő után kiismernek, begubóznak mint egy süni, aztán kampó.

A szexuális tapasztalatlansághoz hogyan állnak? Az már egy fokkal jobb, közvélémény kutatásokat szoktam nézni, én úgy vettem észre, hogy a szolídabb, talpraesetteb nők azok jól viselik, sőt örülnek, az apuka kedvence kis hercegnő féle én vagyok a világ közepe, engem kötelező szeretni" hozzáállású divatmajom nők meg köpnek rá az ilyen emberekre. Szóval itt két részre oszlik a tábor.

Kb. ennyi amit tudok válaszolni a kérdésekre!

Jó következtetéseket kívánok hozzá!

Munkáról nem szívesen beszélek,mert nem vagyok rá büszke, de már írtam, diplomám van,elvégeztem az egyetemet, de még munkát keresek, várok egy nyerő melóra, valami végzettségemhez illőt nyilván, jó fizetéssel. Több mint valószínű,hogy lesz is pár hónapon belül.

Múltamról nem szívesen írok, mert inkább feledném, de a maximalizmusom az a külsőmet illeti, ahogy kinézek, arra eléggé odafigyelek. Meg tisztaságmánia, egészség ilyenek.

Ilyen ócska szórakozóhelyekre például egyáltalán nem is járok, ezért nincs egyetlen barátom sem, senkim. Csak eddzek, meg tervezgetem a jövőmet, hogy hogyan is kéne tovább. Közben meg majd befigyel egykét prosti, aki feldobja a napomat. Még nem voltam, de hamarosan tervben van, pár héten belül. Utána meg majd meglátom, hogy hova fejlődik a szexuális kvalitásom :)) aztán még azt sem zárom ki hogy egyszer akarok valamit majd talán egy rendes nőtől is. De ez még a távoli jövő, addig még lélekben fel kell javulnom. Ott a gond velem,hogy testileg, külsőségekben maximumra törekszek, de közben a belső lelki tulajdonságaimat 100% osan hanyagoltam, rettenet rosszul szocializálódtam, egy igazi távolságtartó, hideg egyén vagyok. Ami azt illeti nem vagyok túl barátságos, szimpátia man. Ezt ne küllemre, hanem hozzáállásra értsd. Képtelen vagyok mosolyogni, hiába mosolyognak rám, ami nekem jól is esik, és kedvelem az illetőt, nekem nem megy.

Póráblok javítani ezen. Egy idő után,ha sokáig nincsen társaságod,vagy legalábbis emberek közt vagy, de nem kommunikálsz velük, szóval egy idő után totál le lehet épülni mentálisan, érzelmileg, egy kétlábon járó "zombivá" lehet változni. Ezt értsd úgy,hogy valami iszonyat negatív kisugárzás árad az illetőről, mégha kinézetével nincs is gond. Látják,hogy nem életvidám, nem tánik olyannak, mint akinek hosszútávú céljai volnának még az életben. Na ez vagyok én.