Vajon szűz még?
Van egy 30 éves srác, akivel ismerkedek - elég régóta. Lassan haladunk, lassan jutottunk el az első találkozásig. Akkor is véletlenül történt. Több randit lemondott arra hivatkozva, hogy nagyon szeretne találkozni velem, de egyszerűen nem mer, nagyon félénk.
Egyszer voltunk együtt, és bár konkrétan a közösülés nem történt meg, mindkettőnknek jó volt. A következő találkozás azonban megint sokat váratott magára. És akkor is véletlenül futottunk össze nemrég. De történt ez-az.
Ha nem lennénk napi kapcsolatban telefonon, hagynám, mert azt gondolnám, hogy csak én vagyok oda érte. De mivel keres, érdeklődik, úgy tűnik, mindketten kölcsönösen ragaszkodunk egymáshoz. Sokat kérdez a szexről, illetve sms-ben ő is leírja, hogy mit szeretne, lehetne-e ezt vagy azt? Az utóbbi találkozásunk után megkérdezte, hogy még mindig nem ábrándultam ki belőle? Illetve utalt már arra is, hogy szerinte én sokkal tapasztaltabb vagyok, mint ő.
Korábban megfordult a fejemben, hogy még nem volt nővel, vagy nagyon kevés tapasztalata van, de mivel azt mondta, hogy volt már barátnője, egy ideig nem foglalkoztam tovább a kérdéssel. Most viszont megint arra gyanakszom, hogy talán még szűz...
válasza:Nem biztos, hogy szűz, az is lehet hogy csak volt egy rossz tapasztalata. Lehet, hogy 18 évesen millió nője volt, de történt valami...
Én a helyedben nem erőltetnék semmit, de azért gyakran találkoznék vele. Ha sikerül összeszednie magát vagy elmúlik a probléma, vagy el fogja mondani.
válasza:21:25-ös
Akkor rátapintottam a lényegre. :)
Viszont megint írtál valamit, ami elgondolkodtatott:
legyen ő szűz vagy nem, de elképzelhető akár az is, hogy azért ennyire megközelíthetetlen, mert magától a párkapcsolattól fél? Vagy nem is akar?
Megmondom őszintén, én már inkább erre gyanakszom, mivel a szexuális viselkedésével abszolút nincs semmi baj: maximálisan azt érzem, hogy kíván, ahogy rám néz, az sem utal kicsit sem arra, hogy mondjuk látens homoszexuális lenne, vagy más szexuális jellegű probléma lenne.
De mi van, ha túlságosan magának való, vagy ne adj isten, valami számítógépes szerepjáték rabja? :S
(egy másik ilyen típusú kérdésben egy 30 körüli szűz pasi kommentjében olvastam, hogy azért nem érdekli a csajozás, mert minden szabadidejét lefoglalja a wow-ozás...)
Szerintetek?
válasza:11:12-es
Köszi, hogy leírtad! Valahogy gyanítottam, hogy van ilyen is... Szerintem én is egy hozzád hasonló valakivel kerültem "kapcsolatba". Az illető egyszer régebben mondott olyat, hogy szeret minden eshetőségre felkészülni.
Megkérdezhetem, hogy te hány éves vagy?
Szerinted mire számíthatok? Gondolom, akkor, ha ő is ilyen, semmi jóra... Úgy érezem pedig, hogy ragaszkodik hozzám, de lehet, hogy sosem fogunk tudni továbblépni. Nem azért, engem az idő nem érdekel, hogy úgymond mennyit pazarolok el rá, de a lelkemnek nem mindegy! Kezdek nagyon kimerülni, kifáradni ebben az egyre hiábavalóbbnak tűnő "küzdelemben".
Nagyon tanácstalan vagyok! Mit tegyek?
válasza:Elképzeltem, és nem találok benne semmi kivetnivalót. Akiről én beszélek, pár évvel idősebb nálad... Jó, lehet, hogy nem szűz, de akár az is lehetne... Nem ez a lényeg! Engem nem zavar!
Köszönettel tartozom neked azért, hogy megerősítetted bennem azt, hogy ilyen létezik! Mármint nem a szüzesség ilyen idősen, hanem hogy a párkapcsolattól való félelem lehet az oka! Akinek beszéltem erről, az kb mind körberöhögött, hogy mit várok én egy ilyentől, csak az időmet vesztegetem rá stb. Természetesen őt magát konkrétan senki sem ismeri, pláne a mi szituációnkat... Így én eddig, bármennyire is le akartak róla beszélni, a szívemre és a megérzéseimre hallgattam. És eddig engem igazoltak az események. Csak sokszor nagyon nehéz, de én még mindig úgy érzem, hogy van értelme!
Szerintem nagyon olyan lehet ő, mint te. Simán el tudom képzelni, hogy az ő szájából hallom, amiket írtál.
Hát igen, tényleg nem ártana számolni azzal is, hogy ott van a másik is, aki ha szeret és igazi társ, nem fog csapot-papot otthagyni, ha valami probléma adódik, hanem azon lesz, hogy megoldjátok - közösen! Csak épp vannak olyan helyzetek, amikor az egyiknek kell többet tennie, mert abban a helyzetben ő tud többet tenni, máskor meg a másik. De a cél midig ugyanaz... a páros boldogsága!
És téged milyen, párkapcsolatban előforduló helyzetek ijesztenek meg, amikben úgy érzed, hogy kudarcot vallanál?
válasza:Figyelj, ebben a mai világban rengeteg, a beteg, segítségre szoruló ember. Nem, ne a gumiszobás, kényszerzubbonyos féle totál elborult elmebetegekre gondolj, hanem a lelki betegekre. Hasonló, de nem ugyanaz a sújossági fok, ezt gondolom te is tudod. A világ szemét, közönyös, karrierista, kirekeszti azt, akinek gondjai vannak, csak az jut előbbre, aki szinte vagy teljesen tökéletes. Azok akiket a környezetedben azokat az állati hulladék tanácsokat adták neked, mind abba a szerencsés közegbe tartoznak, akiknek nincsenek lelki gondjai, gátlásai, és csak magukkal vannak elfoglalva, köpnek azokra ,akik nem ilyenek, mert azt mondják nem közéjük való! Pedig egy problémákkal küszködő ember is lehet épp úgy jó kívül belül, csak segítségre szorul. Azok az emberek, akiket írsz, hogy röhögnek, meg lebeszélnek, őket nem érdekli a te magánéleted, boldogságod, a fickótól meg idegenkednek. De ez a te életed, a te döntésed. Csak magadnak kell tudnod meghozni a döntést, még én, aki esetleg hasonló féle vagyok lélekben mint a te embered, én sem dönthetek helyetted. TE érzed, hogy mit tudsz kihozni belőle. Alapvető a szeretet, a tisztelet, és a törekvés a jóra. Ha ezt látod benne, akkor semmi akadálya, hogy a legboldogabb emberré váljatok együtt. De ehhez kitartó munka kell, és nem szabad az első nézeteltérésnél feladni. A lényeg,hogy érezd azt,hogy akar téged.
Egyébként nekem is vannak gondjaim, én például kényszerbeteg vagyok mint az állat, meg sokszor depresszív, ez nem depresszió, nekem vannak okok. Igazából én olyan vagyok, akiből lehetett volna sikeres bajnok sportban, akinek lehetett volna a világ leggyönyörűbb nője is talán, aki akár egy csúcs karriert is elérhettem volna, mert az akarat, és a szint kb. megvan hozzá, de képtelen vagyok megragadni a lehetőségeket, és elmegy mellettem az élet. Még nem késő, még nem vagyok egyáltalán öreg, de ez bizony nyomaszt. Azért összességében elég jól állok úgy minden téren, de azok az évek, amik másnak boldogan telnek, élményteli módon, azok az évek nekem üresek, ingerszegények voltak, és ezek azok az évek amik nem jönnek vissza már soha. Ez elszomorít. Nehéz gyerekkorom volt, ami miatt egy maximalista, önimádó önző emberré váltam, de nem vagyok elveszve, mert felismertem ezt a tudlajdonságomat, és próbálok változtatni ezen. CSak pár a sok közül. Be kell látni,ezekkel a tulajdonságokkal egy párkapcsolatban előbb utóbb adódnának gubancok.
Teljes mértékben értem, hogy miről beszélsz, és teljes mértékben egyetértek!
Szerintem nem vagy egyedül!
Egyébként én is hasonlónak érzem magam, és talán csak annyiból vagyok más egy nagyon kicsit, hogy a felszínen én barátságos, kedves, mosolygós, nyílt és beszédes vagyok. Általában ez az első benyomása rólam az embereknek. Aztán kicsit jobban megismernek, és nem tudnak hova tenni. Aki meg még jobban megismer, nos, az már tud hova tenni: önbizalomhiány, félénkség, bizonytalanság, határozatlanság, kiszolgáltatottság, védtelenség, szomorúság. Amik pedig nem véletlenül vannak - nyilván. Akik nagyon-nagyon jól ismernek (kevesen), azok tudják azt is, hogy miért. Nekem sem volt könnyű.
Nekem is vannak gubancaim, mint szinte mindenkinek, de lehet, hogy nekem, neked és srácnak, akiről írok, több van, mint az átlagnak. De ahogy mondod, nem olyan súlyosak ezek a bajok, hogy ne lehetne normális életet élnünk. De ehhez szükség van megértő közegre, minimum egy megértő társra.
Nekem is lehetne macsó, nagydumás, "bikám", volt is, nem is egy. Mit mondjak? Jó, hogy már nincsenek ezek! Nem sírok egyik után sem!
Van egy olyan mondás, hogy ellentétek vonzzák egymást. De ez nem igaz! Hasonló csak hasonlóval tud hosszú távon boldog lenni!
Az mit jelent, hogy úgy összességében jól állsz úgy minden téren? Ezt csak azért kérdezem, mert a srác, akiről írok, főiskolát végzett, dolgozik már vagy 10 éve folyamatosan, sportol is hobbiszinten, de egyáltalán nem él nagy társasági életet, és ezek szerint a párkapcsolat számára is a legkeményebb dió.
Tehát a kényszerbetegség és a depresszív tünetetek mennyire teszik nehézzé a mindennapjaidat?
Amúgy nem akarok én most itt messzemenő következtetéseket levonni. Mármint lehet, hogy a sráccal is van valami hasonló bibi, mint veled (ami szerintem abszolút nem ijesztő!), lehet, hogy más problémája van, de az az egy szerintem eléggé valószínű, hogy legjobban magától a párkapcsolattól fél.
Én igyekszem kitartani. És nem érdekel, hogy mit mondanak mások!!! Én érzek ebben az egészben valamit. Valami csodálatosat…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!