Olyanok véleménye érdekelne, akik a vallásuk miatt vártak a szüzességük odaadásával a házasságig. Mi volt a határ? Csak a szex nem és minden más belefért (pl. orál)?

Szerintem sok ember az életben nem találkozott még élő, lélegző kereszténnyel, de azért vastagon megvan rólunk a véleménye: bigott, vaskalapos, életidegen, az életet élvezni képtelen, folyton szomorú, megvonja magától az örömöt... Nem ismerek ebben magunkra, keresztényekre.

Mi igenis nagyon élvezzük az életet, de az életnek nem csupán az élvezet-részét, hanem annál sokkal többet: felelősséget, családot, szeretetet, hűséget, elkötelezettséget, boldogságot, biztonságérzetet, munkát, bizalmat, hitet.

Javaslom minden nem kereszténynek, aki azt hiszi, hogy a szex csak a gyermeknemzésről szól, hogy olvassa el a Bibliából az Énekek Énekét. Hihetetlenül erotikus, és arra biztatja a FÉRJET és a FELESÉGET, hogy élvezzék egymás testét korlátlanul. vagy az Újszövetség, ami kifejezetten FELSZÓLÍTJA a házastársakat, hogy meg ne fosszák a párjukat a szextől, hanem éljenek rendszeres és egymás számára kielégítő szexuális életet. (1Kor 7,5) Na, erre tessék gombot varrni.

Akkor mennyire is szexellenes a Biblia, amire a kereszténység épül? Semennyire, csak végig kellene olvasni. A Biblia kifejezetten szexpárti, csupán a korlátokat jelöli ki: házasságban van a helye.

Ezenkívül maga teremtés is arról beszél, hogy a szexuális gyönyör nem csupán a gyermeknemzésre lett kitalálva. Ott van pl a csikló: egy olyan szerv, aminek a szexuális örömön kívül semmilyen funkciója nincs.

Konkrétan nem a megszakításos közösülés miatt ölte meg (Onán volt egyébként), hanem azért, mert önzésből nem volt hajlandó teherbe ejteni az elhunyt testvére özvegyét. Akkor ugyanis a gyerek jogilag nem az övé lett volna, hanem az elhunyt fivéréé, a gyerek örökölte volna a vagyonát és vitte volna tovább a nevét. Na, ez az, amit nem akart Onán. Ellenben magának akarta az örökséget, kitolni a testvére özvegyével, ráadásul megtagadta az Istene parancsát. Ezért jött a büntetés.

A szexuális élvezethez ennek semmi köze sincs.

Egy kis ízelítő a Bibliából, az Énekek Énekéből. Ókori szerelmi költészet.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

Az én szerelmesem enyém, és én az övé.

Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött. A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.

Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!

Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik. Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos!

Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő! a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

Érdekes, mindenért, ami nem tetszik, Istent felelősségre vonni, és mindenért, ami meg tetszik és sikerül, a saját mellünket döngetni...

Van egy elképzelésed az Istenről, csak az nem egyezik a Bibliával. Azt gondolod, hogy Isten igazságtalan, ha valakinek nem ad férjet-feleséget. Én meg azt gondolom, hogy Isten mindenkire csak annyit szab, amennyit az elbír, és csakis azért, mert a javát akarja - neki és a körülötte élőknek. Az egyedülléten is lehet áldás. Egy egyedülálló többet tud törődni másokkal, mint egy házas, családos ember, akinek elsődleges kötelessége a házastársa és a gyerekei felé van.

Ezenkívül Isten senkinek a kezét nem köti meg. Nem áll mögé géppuskával, hogy "márpedig te nem házasodhatsz, mert én meg akarlak fosztani a szextől". A férfit és a nőt házasságra teremtette a Biblia első lapjai óta, ez látszik a testfelépítésünkből, a személyiségünkből, és a Suzentírásból is. A házasság a legelső intézmény, ősibb, mint a család vagy az állam. Aki nem házasodik, az inkább ritka kivétel, mint szabály - és azt tapasztalom, hogy aki készen áll rá, aki felnőtt a feladathoz, annak Isten megadja a házasságot. Számtalan példát ismerek erre.

A Biblia sehol sem tiltja az önkielégítést. Még csak nem is említi. Pedig nagyon kerestem benne, mert komoly lelkiismereti problémát okozott egy időben. De csak annyi van benne, hogy ha egy férfinak nedves álma van, akkor mosakodjon meg, és legyen a táboron kívül estig. nem hinném, hogy az ókorban kevésbé maszturbáltak volna az emberek, mint manapság. Ha Istennek fontos lett volna (márpedig a Biblia nagyon részletes), akkor legalább megelmítette volna.

Nem azt mondtam, hogy Isten nem ad feleséget vagy férjet, de tény hogy sokan nem találják meg az igazit. Olyanhoz meg csak ne menjen már hozzá valaki, akivel nem lenne boldog. És mennyi válás van manapság, ami szintén azt bizonyítja, hogy inkább azok száma elenyésző, akik képesek egy életre találni párt. Tudom, a keresztények nem válnak. Ezt onnan tudom, mert a szomszédaim már 25 éve élnek együtt. Szex már nincs köztük, szerelem végképp nincs, sokat veszekednek, de nem válnak el, mert mindketten vallásosak és szerintük Isten nem nézné jó szemmel. Szerintem, ha van Isten, akkor azt sem nézi jó szemmel, hogy két ember ennyit szenved egymás mellett, de ki tudja.

És én csak azt mondtam, hogy ha valaki mégsem megy férjhez, annak ne kelljen már úgy meghalnia hogy sosem volt lehetősége megtapasztalni a szexet (nem az önkielégítést, mert az én szememben az nem nevezhető szeretkezésnek). Szerintem a szex olyan csoda, amit mindenkinek át kell élnie, akár van házastársa, akár nem. Ha valaki nem házasodik, annak nem feltétlenül az az oka, mert nem vágyik rá, hanem mert nem talált megfelelő partnert. Na akkor mi a teendő? Mondjon le a szexről is, mert neki nem jár, hiszen nem kötötte össze az életét egy arra méltatlannal? Ő ezért már kevesebb? Ő nem élvezheti a testi örömöket? Vagy házasodjon össze valakivel csak a szex miatt? Na melyik a jobb verzió?

Világéletemben szerettem volna testvért. Szerettem volna úgy élni, hogy ne kelljen számolgatni a forintokat. Szerettem volna eljutni Kanadába. Szerettem volna, a középiskolás szerelmem viszontszeret és nem hagy el egy év után. Nem mindent kap meg az ember, amire vágyik, vagy amihez úgy érzi: joga van.

Én inkább annak örülök, amit megkaptam az élettől. Nincs testvérem, de van szívbéli jó barátom, aki mindenben mellettem áll. Nem dúskálok a pénzben, de nem is éhezem. Nem jutottam el Kanadába, de eljutottam a Magas-Tátrába és a Fogarasi-havasokba. Elvesztettem azt a fiút, de később megtaláltam azt, aki igazából hozzám való. Miért bánkódnék amiatt,a mit nem kaptam meg, amikor annyi sokkal jobbat kaptam helyette?

Pár évvel ezelőtt még meg voltam róla győződve, hogy szűzen halok meg. Teltek az évek, és én nem találtam a páromat sehol sem. Lett volna lehetőségem lefeküdni férfiakkal, nem vagyok egy csúnya lány, de mégsem tettem. nem tudtam volna elképzelni a szexet olyasvalakivel, akit 1) nem szeretek 2) nem vagyok belé szerelmes 3) nem maradhatok vele örökké. Úgyhogy nem tűnt túl nagy áldozatnak nem szexelni valakivel, akárkivel csak a szex öröméért. Most már tudom is, hogy miért nem: mert most már SZERETKEZEM a párommal. Teljesen nekiadtam magamat, és ő nekem önmagát. Ilyet nem lehet több partnerrel, alkalmi partnerrel meg pláne nem. "Omne animal post coitum triste." Minek szexelni valakivel, ha nem lehetek teljesen az övé, és ő nem lehet teljesen az enyém? Minek szeretkezni valakivel, ha az egység a kapcsolatunkban egyébként nincs ott?

Mi ugyan még nem tartunk a nászéjszakánál, de az eljegyzés már közeledik, és mivel a vallásom miatt (vagyis nem csak amiatt, de főként) nekem is ez a felfogásom, jogosnak érzem, hogy felszólalhassak :)

19 éves lány vagyok, a barátom 21, mindketten római katolikusok vagyunk, természetesen szűzek.

Nos, engem a párom már látott meztelenül, de persze nem ilyen szexisen vetkőzős házi sztriptízshow keretében, csak nem szégyelltem bemenni a szobájába az ott felejtett törölközőmért, amikor zuhanyozni készültem náluk :) Szerintem ez nem olyan szörnyű.

Mivel lassan 3 éve, hogy együtt vagyunk, és mindkettőnknek megvannak a szexuális igényei, meg persze nem árt többet megtudni egymásról ilyen téren, néhány hónappal ezelőtt úgy véltük, megengedhetjük már magunknak a pettingelést. Szigorúan csak fehérneműn keresztül, ahogy ott az elején valaki írta.

Az orál kicsit kényesebb téma nálunk, sokat szoktunk beszélgetni a szexről, és arra jutottunk, hogy egyszer talán majd kipróbáljuk, mert hallottuk, hogy rá lehet érezni a dolog ízére, de egyelőre egyikünket se nagyon vonzza, hogy egymás lenti dolgait nyalogassuk. Tehát ha lesz orál, az valószínűleg csak az esküvő után lesz, mikor már teljesen felfedeztük egymást, és jobban hozzászoktunk ezekhez a dolgokhoz.

Egyébként a pettingelés közben néha előfordul, hogy kezdtek volna eldurvulni a dolgok, de szerencsére eddig mindig észnél voltunk, és olyankor inkább félbehagytuk az egészet, és egymás közelébe se mentünk. Utólag mindig röhögünk az ilyen "bakikon", szerintem aranyos :D

Mivel a nászéjszakán még nem vagyunk túl, ezért az első alkalomról még nem tudok beszámolni, ennyit tudtam segíteni, remélem, hasznos lesz a válaszom :)

Ja, és örülök neki, hogy vannak még olyan emberek, akik így vélekednek a szüzességről!