Olyanok véleménye érdekelne, akik a vallásuk miatt vártak a szüzességük odaadásával a házasságig. Mi volt a határ? Csak a szex nem és minden más belefért (pl. orál)?

Mi az, hogy csak a szex nem? Hol kezdődik a szex? Csak a közösülés számít szexnek? (most húzlak egy kicsit)

Véleményem szerint a szex az első kézfogásnál, sőt, az első "olyan" egymásrakacsintásnál kezdődik, amitől megremeg az ember. Mert ugye más, amikor a párod kezét fogod, és más, amikor a nagyanyádét, ugye? :-)

Válaszom: deréktól lefelé rajtunk maradt a ruha. Deréktól felfelé azonban minden belefért. Én is szűz voltam, a vőlegényem is. Volt párszor, hogy azt mondtam: most akarom őt, nem akarok tovább várni! De ő mindig megnyugtatott: ha már ilyen sokáig vártunk (több, mint egy év együttjárás, fél év jegyesség), akkor már kibírjuk egy picit, mert megéri. Tegyük úgy, ahogy Isten jónak tartja, ahogyan Ő eltervezte az ember számára, hogy szexuális egyesülés csak holtig elkötelezett kapcsolatban legyen.

És megérte kibírni. Gyönyörű volt a nászéjszaka. Büszke voltam a férjemre, hogy tudott uralkodni a testén és a vágyain.

u.i. nem te tettél fel egy hasonló kérdést nemrég?

Én megszólítottnak érzem magam.

Nálunk úgy volt, hogy a férjem azzal indította a párkapcsolatot, hogy gyakorlatilag megkérte a kezemet. Egy gyülekezetbe jártunk, ismertük egymást annyira, hogy ezt így meg lehetett tenni, neked talán nem kell ezt annyira magyarázni, mint a többieknek, akik marslakónak néznek minket emiatt.

Én már két éve fülig szerelmes voltam belé, és pár hét múlva igent mondtam. Aztán szó szerint minden nap találkoztunk, én mentem az ő lakásába, mert fordítva fele annyi időt tudtunk volna együtt lenni. Este kikísért a buszhoz.

Egy év volt az esküvőig, és borzasztó nehéz volt kivárni, mert egy havi kapcsolat után már mindketten nagyon kívántuk a szexet, de nem akartuk. Én nem tudtam megállni, hogy oda ne bújjak hozzá, és mivel mindketten szüzek voltunk, nem voltunk azzal tisztában, hogy egy férfit nem lehet csak úgy megszeretgetni, anélkül, hogy teljesen be ne indulna. Úgyhogy a végén petting lett a dologból, de elővigyázatosságból nem vettem le soha a bugyimat.

Mai eszemmel máshogy csinálnám. Nem mennék túl a kézfogáson, mert veszedelmesen nehéz leállni, és nem jó olyan helyzetbe hozni egy férfit, hogy teljesen beindítom, aztán otthagyom kielégülés nélkül. Nekem sem volt jó, mert én viszont pont abba a helyzetbe kerültem, hogy teljesen fel lettem izgatva, a kielégülés meg elmaradt.

A legfontosabb ok meg az, hogy úgy látom, végülis megszegtük a hetedik parancsolatot. A férjem is így látja ma már. Annak idején úgy gondolta, hogy mivel mindketten úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk, Isten előtt én már a felesége vagyok, azért nem volt tartózkodóbb. Érdekes módon már akkor sem látta volna jónak, ha odaadjuk egymásnak a szüzességünket házasság előtt, itt kilóg a lóláb.

Azt, hogy megszegtük-e a hetedik parancsolatot, azzal a praktikus kérdéssel lehet legegyszerűbben letesztelni, hogy: ha a leendő férjem látná, mit csinálok ezzel az emberrel, mit szólna hozzá? A Meddig lehet elmenni? kérdésre így lehet legegyszerűbben választ kapnunk magunk számára.

Semmiképp sem bántuk meg, hogy a szó szoros értelemben vett szüzességünket megőriztük. Az esküvőn nekem fontos volt, hogy ne legyen hazugság a fehér ruha, bár az előzmények miatt még így is kissé annak éreztem. De van egy barát házaspár nekünk, ők lefeküdtek esküvő előtt, és máig lelkiismeretfurdalása van a lánynak, és azon morfondírozik hogy fogja a lányaival megértetni, hogy várjanak az esküvőig, mikor az anyjuk nem várt? Úgy érzi, valami nagyon jót elszalasztott az életéből azzal, hogy nem várt. Továbbá úgy érzi, egészen más volt lefeküdni a párjával esküvő előtt, mint esküvő után. Ha újrakezdhetné a dolgokat, várna az esküvőig.

Szerintem az orál túlmegy azon, ami belefér. A kézfogást nem azért javaslom, mert prűd vagyok, hanem mert így a legkönnyebb kibírni az esküvőig.

Utolsó válaszoló biztos nem a vallásos meggyőződésük miatt várók közé tartozik.

Én személy szerint nem szeretném tudni, milyen másokkal. Egyrészt megfelelési kényszert okozhat a páromnak, másrészt nyomorúságos lehet az exet visszakívánni egy kapcsolatban, ha minden jó a párommal, csak a szex jobb volt mással. Aztán a szex javul az idők során, mert összeszokunk egyre jobban. Stb.

Aki ismeri Istent, tudja, hogy a 7. parancsolat a mi javunkat szolgálja, és nem arra van, hogy megfosszon bennünket bármitől. Sőt. De ezt nem fogja az felérni ésszel soha, aki jelen korszellemünk ideológiáit sikeresen bevette, egyszerűen nincs abban a helyzetben.

Egyébként második válaszoló vagyok.

Nekem azt mondta a férjem annak idején, hogy ha nem tudok gyereket szülni, vagy kiderül, hogy bármi miatt a szexre sem vagyok alkalmas, én akkor is kellek neki. Ez óriási biztonságérzetet adott nekem, éreztem belőle, hogy mennyire szeret, és annál odaadóbb szeretője tudtam lenni a házasságban.

"Olyanok véleménye érdekelne, akik a vallásuk miatt vártak a szüzességük odaadásával a házasságig." Vagyis a válaszod nem hasznos. Nem a házasság előtti szexre való buzdítást kért a kérdező.

Ezenkívül régebben sem csak gyerekért szeretkeztek az emberek, ez valami téveszme. Volt a viktoriánus kor, igen, és tartott vagy 60-80 évig. Ebben az időben nem illett élvezni a szexet, de nem csak a nőnek, hanem a férfinak sem, ezt nagyon sokan nem tudják. És nem az egész bolygón. A múlt meg nem csak ebből a 60-80 évből állt... A középkorban pl úgy tartották, hogy ha gyereket akartak, akkor a nőnek el kellett hozzá élveznie.

"nagyjából el van fogadva" Ez nem indok arra, hogy valaki a meggyőződésével ellentétes dolgot tegyen. Akkor sem, ha az mellesleg nagyon jó érzés.

Én ugyan régen jártam hittan órára, de utánanéztem a wikipedián, és ott az volt, hogy a 7. parancsolat a Ne lopj! Mindegy ez csak egy kis kitérő volt.

Tudom, hogy az én válaszom végképp nem hasznos, mert nem vagyok sem különösebben vallásos, szűz meg végképp nem, ja és házas sem, még csak pasim sincs. De az tényleg igaz, hogy a vallás a szexet csak a gyereknemzés eszközének tartja, épp ezért tilos a védekezés. Gondolom ti sem védekeztek. Csak győzzétek felnevelni azt a rahedli gyereket.

Nekem pedig igenis fontos a tapasztalat. Az első pasimmal halálosan szerelmesek voltunk egymásba, de nem működött a szex ennek ellenére. Nem illettünk össze, mások voltak az igényeink. Ez előfordulhat, bár a vallás eléggé standardizálja az igényeket, és ami a megszokottól kicsit is eltér, az már bűnös és rossz. De mit is várhat az ember az olyan szextől, ami utódnemzésről és nem élvezetről szól? Berakja, elélvez, kiveszi...ehhez tényleg nem kell nagy összepasszolás.