Szerinted kb. mi az az életkor egy fiúnál, ami után már nagyon "cinkes" ha még nem volt az illetőnek közelebbi kapcsolata nővel?
Igen, magam miatt kérdezem, nem pedig egy ismerősöm ismerőse miatt...:)
A válaszokat előre is köszönöm, nem fogok semmilyen hozzászólást lepontozni.
(Ha már volt sok ilyen kérdés, akkor elnézést kérek, ha valakit ez zavar, de az aktuális véleményekre vagyok kíváncsi.)
válasza:Valóban nehéz meló, de száz szónak is egy a vége: belül te vagy a főnök. Amolyan igazságos diktátora lehetsz magadnak, ha megengeded magadnak. Nem azonnal állsz új egyensúlyba, kell figyelni, elemezni, törekedni a jóra. Még nehezebb addik eljutni, hogy a szerepeid értelmüket veszítsék, kinyilhass, önazonos lehess. A legszarabb szembenézni a ténnyel: minden szerep ellenére nyilvánvaló egészen sok féltve őrzött titkod mások előtt. A kérdés, hogy vállalod-e az összes tulajdonságodat, vagy önbecsapó kerülőutakat szánsz-e magadnak, amik végül is ugyanoda vezetnek: nyitott könyv lehetsz. Ez van, ettől valamiért alapból fél az ember. Pedig inkább azokkal van gond, akik a gyengeségeidet ellened próbálják kijátszani valahogy. Veled messze nincs akkora "baj", és hatalmadban áll levetni nehéz terheidet. Mármint nem szeretett önmagadtól könnyen megszabadulhatsz, és ekkor marad a valódi önmagad.
A vicces az, hogy "semmi se változik": a félelmetes dolgok maradnak félelmetesek. Te viszont izgulsz, és nem rettegsz, csak el kell dobni az önostorozó sémákat a gondolkodásodból, akár egyesével is.
Mi marad a nehéz teher hátrahagyása után? Az igazság. A tisztánlátás. Élet.
válasza:Látod te, érzed te,hogy ottvan az az áttörhetetlen erőtér ami elválaszt téged a normális élettől. Ezt csakis neked ,egymagadnak kéne áttörnöd, más csak esetleg a kezedbe adja a faltörő kost! De ha te nem vagy képes elég erősen odaverni neki, akkor belebuksz. Márpedig a helyzet továbbra is ez! Szerintem még rosszabb lesz. Pszichiáter is megmondta, ha valaki 22 évesen nem akarja, akkor később még annyira sem, 27 évesen főleg nem, később meg még annyira sem. Egyszerűen el kell tudnod ezt fogadni, hogy te más vagy mint az átlag. Te rosszul szocializálódtál, a te szellemi ,mentális fejlődésed valahol egy moslék rossz irányt vett, és azóta csak zuhanó repülésben halad a lejtőn. Telegenerálódott az agyad gátlásokkal, teljesen behálóz mint egy rossz Smith ügynök a Matrixból, és nem tudod elnyomni! Ahogy a tolókocsis ember is belenyugszik abba,hogy soha a kur va életben nem fog hosszútávfutó lenni aranyéremmel a nyakán, úgy te is belenyugszól, hogy a kiemelkedőnek igazán nem mondható személyiséged megfoszt téged a boldogságtól! Egyszerűen le fogsz mondani erről az egész házasság, párkapcsolat, gyerek, harmonikus együttélés, intimitás hókuszpókuszról! Nem főképp te tehetsz róla, a sors csúf, kegyetlen ajándéka ez számodra. egy ördögi összeesküvése az életnek, és a környezetedben lezajlott eseményeknek az elméd ellen! Totálisan vert helyzetben vagy. Ez szomorkás....
Mi a megoldás? Rombold le az eddigi vágyaidat, mert ezek elárhetetlenek, és építs egy új belső lelki világot magadnak! Más elvárásokkal ,más célokkal, más hozzáállással, más erkölcsi színvonallal! Válaszd az alternatívát. Ha másként nem megy ,akkor keresd a boldogságot kéjnők, fizetős asszonyok társaságában! Ők majd tökéletes illúziót fognak teremteni neked az újonnan épített vadiúj lelkivilágod számára! És meglátod, boldog leszel! Nem csak az átlag emberek bevett szokásai kell hogy irányadók legyenek. CSak ez a közhely, ezt nevelik az emberekbe általában, hogy család, meg két ember szereti egymást a síríg tündérmesék, ezeket felejtsd el! Ha megváltozol belül, sokkal érzéketlenebb leszel, akkor egy idő után egy egész másféle boldogság köszönt rád. Ami van olyan jó, mint amit az átlagemberek élnek szerintem.
válasza:Az önbecsapásokból épített falakat nem kell lerombolni. Nem is lehet. Nem lehet, mert nem léteznek. Önátbaszás. Nincs semmilyen korlát, csak a mentális, mert megengedted magadnak, hogy létrehozd és éltesd. Ez teremtés. Ha nem élteted, nincs többé. Ezt értem eldobás alatt. Semmi teendő, épp egy-két régi kényszercselekvés elhagyása kell, régi "teendők" okafogyottá válása és abbahagyása.
Amíg van oka, hogy korlátozd magad, addig csinálod. Ha májbeteg valaki, hiába szeret seggrészegen hazakígyózni nap mint nap, inkább egyszer se nyúl a pohárhoz. A te ügyed, hogy korlátozod-e magad. Csak azt tudom javasolni, hogy kizárólag a való, a tények, az igazság érdekeljen. Ne téveszd meg magad, mert anélkül is eléggé megbízhatatlan az emberi észlelés! Csak a valóság érdekel, mert nincs más. Bármit hiszek helyette, akkor is a valóság létezik ténylegesen.
Nincs már oka, hogy korlátozzam magam, de szabadulni nem tudok tőle. Aki a korlátok nélkül lennék, az egy idegen személy. Akit még én sem ismerek. Képtelen vagyok csak úgy nyíltan elbeszélgetni bárkivel, mert szégyenlem azt a személyt, aki vagyok, szégyenlem az eddigi életemet. Nem akarok és nem is beszélek soha magamról, mert utálom az egész eddigi életemet.
Az a gond, hogy ha egyszer régen egy elágazásnál rossz irányt vett az életem, akkor hiába keresem az utam, ahhoz az elágazáshoz többé nem térhetek vissza. Mindig csak előre mehetek, és ez elkeserít. Próbálok semmit nem csinálni, csak stagnálni, csak hogy "húzzam az időt", de az idő elrohant mellettem. Én meg még mindig ugyanott tartok, ahol 10 éve.
válasza:nemtom.
én 24 vagyok, de tervem sincs hogy kell nekem csaj egyelőre. megvagyok anélkül is.
Hát, én úgy érzem, hogy szeretnék, de jelenleg nem sok esélyem van rá hogy legyen...
Ráadásul egyre kellemetlenebb, hogy sosem volt még, a kortársaim már megnősültek, vagy komoly kapcsolatban élnek, nekem meg még egy komolytalan sem volt soha. Ezt eltitkolom a környezetem elől, hogy nem bántsanak miatta, de lassan belefáradok az örökös színjátékba, mert ennek az az ára, hogy senki nem ismer igazán, és így nincsenek barátaim, haverjaim, akikkel kikapcsolódhatnék. Csak itthon ülök egyedül állandóan, és igazából a családomban sincs senki, akitől segítséget kérhetnék a problémáimra. Szóval eléggé tanácstalan vagyok.
válasza:Igazad van, elég ködösen fogalmaztam...
Hát úgy értem, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt. Minden kimaradt. Egy csók sem, egy randi sem, de még csak nem is beszélgettem egy jót egy lánnyal sem.
Tehát nem az van, hogy volt sok kalandom, de mind csak "futó", vagy ilyesmi.
Emiatt eléggé úgy érzem, hogy nem igazán van esélyem hogy barátnőm legyen ezután, mert én nem jártam ki az utat, ahol megtanulhattam volna hogyan is kell ezt csinálni. És nem tudom, mihez kezdjek most így.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!