Szerinted kb. mi az az életkor egy fiúnál, ami után már nagyon "cinkes" ha még nem volt az illetőnek közelebbi kapcsolata nővel?

nem gáz, nem ciki

csak arra utal, ha valaki kb. 25 éves koráig nem veszíti el, a szüzességét, h kapcsolati problémái vannak, pont mint írtad is, nálad mi volt az előzmény, persze, ennek oka szokott lenni

nem nem elítélendő szerintem, gondolom ezért pontozták le az első válaszom, sebaj

most már túl vagy rajta, ettől az önbizalmad is nőtt kicsikét

koncentrálj arra, h legyen kapcsolatod, ismerkedj

az ismerkedés során úgyis felmerül a téma előbb v utóbb, h kinek hány kapcsolata volt, miért titkolnád el?

az elsőn már túl vagy...még mindig így, mintha el se kezdted volna, nem? gyakorlat teszi a mestert, azon legyél, h fejlődj személyiségedben, magabiztosabb legyél

ne ezzel kezd az ismerkedést, h rázúdítod a lányra, h mennyire szerencsétlennek érzed magad

ismerkedj, aztán majd ha odaér a kapcsolat, a bizalom kialakul, akkor elmondod, nem kell ezt szégyellni, ha nem mondod is lejön amúgy...akkor meg inkább mond is ki, nem?

23 as vagyok ismét! Igen, nekem is ezzel van a bajom. Nem is igazán az,hogy meri vagy nem meri, hanem hogy MIT? mégis egy nekem tetsző idegen nővel mi a fenét beszéljek én? Annyira semmi mondanivalóm nincs felé, semmi olyat nem tudok, ami nem volna előre kitalált, kimódolt erőltetett beszélgetéshelyzet, ezek nem olyanok,hogy ott a lexikon, aztán tanuld be a sablonokat. Vagy van már begyakorolt érzéked ehhez a féle kommunikációhoz, vagy nincs ,mert keveset voltál beszélgetős társaságban. Ez a hátulütője ennek. Ha ez kimaradt az életünkből, akkor egyszerüen itt megakad a dolog. Az a baj,hogy nem értünk an őkhöz. Olyan mint az a példa, hogy tetszenek a jó menő autók, vehetnél is, de nem tudod vezetni, mert fingod nincs az autózás mikéntjéről, nameg a kressz szabájairól sem. Így meg hiába tetszik, semmire nem mész vele. A nőknek meg nem elég,hogy külsőre korrektül néz ki a fickó, de alapvető követelmény, hogy beszélgetés, haverkodás módján tudj benne szimpátiát kelteni. Ez az ami nem megy nekem, ha beszélgetek is valakivel, olyan szinten teszem, mintha egy Wc-s nénitől kérdezném éppen,hogy mennyi az árfolyam. Semmi életkedv, depresszív hulladék vagyok. Nem tudok egyszerűen szimpatikus lenni. Olyan vagyok, akit ha kérdeznek arra válaszolok, aztán kész. Semmi több. Ezt neveltem magamba az évek során, mert régen sok olyan dolgot kimondtam, amivel megbántottam másokat egyrészt, másrészt meg komplett hülyét kreáltam magamból. Azóta sokat változtam pozitív irányba, de ezt szoktam meg, hogy csak azt mondom mindenkinek amit hallani akar. Egyébként az élet sok dolgában elég szélsőségesen antiszoc hozzáállású elveket vallok, amit be kell vallani nem sokan tolerálnak. Unszimptaikus, visszatetsző, közösségellenes önző mocsok! Ha meg nem vagy őszinte, akkor meg felmerül a kérdés,hogy van -e értelme úgy akárkivel is kommunikálni? Ha mindig csak papagáj módjára azt ugatod ,amit hallani akarnak. Ez így nem jó. Eleve tehát a személyiségemmel van gond. Igazán nem gond, mert elfogadható álláspontok ezek, csak nem a nép zöme számára. Ne menjünk bele ezekbe, hogy konkrétan mik, a lényeg, elég összeférhetetlen jellem vagyok. Az elvek, eszmék meg olyanok,hogy azokon nem nagyon akar az ember változtatni, mert akkor magát köpi szembe. Olyan párt is nehéz találni, aki annyira nekem való volna egyébként. De a lényeg, hogy marha nehéz számora a társalgás. Zsákútca az egész.

Mindig azon is görcsölök,hogyha még rá is szánnám magam arra ,hogy beszéljek egy lánnyal, aztán jól belekeverednénk a sűrejébe, egyszercsak elszólnám magam, valami olyat mondanék, ami már neki nem fér bele. De főleg ott a gond,hogy nem tudom megoldani ezeket az ismerkedős szituációkat. Fejben dől el egyébként, hogy hogyan állsz hozzá. Ez a baj nekem is,hogy túlkomplikálom, túlstresszelem, vizsgadrukknak fogom fel, és nem tudom másként. Tudom,hogy a nő minden rezdülésedet méri, figyeli, hogym ilyen van, hogy megfelelő vagy e az ő elvárási szintjének, ha valami hiba van ,akkor el vagy kapálva. HA meg érzelmileg labilis vagy, akkor esélyes a bukás! Tudod olyan ez a párkapcsolat keresés+ családalapítás dolog az emberi életben mint a munkahelykeresés. Dettó ugyanaz. A nő kb. ugyanaz a szint mint egy munkáltató, akihez egy kínos mocsok állásinterjúra mész. Ha felkészületlen szar szemét a pályázatod, ha tucatcucc, ha nincs meg az elváráshoz megfelelő kvalitásod, akkor oké, kérem a következő jelöltet, te meg mehetsz a fenébe egy lelki roncsként. Bizony ahogy a munkahelyen a szakmai tapasztalat a legfőbb figyelmi tárgy, úgy a nőknél meg az,hogy milyen vagy lélekben. Ha kevés vagy, ha nem tudod kimutatni az érzelmeidet, akkor lehetsz te Hugh Jackman ikertesőja is kinézetre, akkor is csak elhajtanak, vagy furán néznek rád,hogy melyik bolygóról jött ez?

Én már belenyugodtam,hogy nem vagyok képes érzelmi életre, és inkább a fizetős lányok felé terelem magamat. A sorsod a kezedben van, te döntessz,hogy mit akarsz, csak vigyázz ,mert sajnos az idő hamar eltelik! és utána nincs több esély.

Tetszőlegesen frappáns védőbeszéd után is az igazság marad az igazság: ez önkorlátozó hiedelem. Hit, aminek valódi alapja nincs, csak olyasmiken alapszik, amiket szintén csak elhiszel. Kezelheted tényként, ez akkor mély hit lesz. Mondhatod, hogy minden megfigyelésed ezt támasztja alá, de ezzel nagyvonalúan eltekintesz a ténytől, hogy magadnak egyedül te vagy a korlátlan ura. Önnön gondolataid Istene vagy, ez maga az ember. Te teremtetted ezeket a korlátokat ilyen erősre, Te tudsz úrrá lenni rajtuk, amint hajlandó vagy a tényeken rágódni az önkorlátozó mantrák helyett. A tények ugyanazok, akár tudomást veszünk róluk, akár nem. Ha tudatosítod a valóságot és a tőle élesen elkülönülő interpretációkat (beleértve a sajátokat is), akkor a fejlődés rettentő útjára léptél, akkor rövidesen felnőhet a lelked.

Igen, ez félelmetes, legalábbis ez a Nagy Közös Tapasztalat... A bátor ember nem az, aki nem fél! :) Annak hülye a neve inkább. A bátor az, aki igen sokat fél, de inkább csak erőt merít belőle. Tudni kell, hogy a félelmi reakcióink épp erre valók: tápanyag lepi el az izmokat, hormonok fújnak riadót harcra vagy menekülésre. Ez így jó. Semmi baj azzal, hogy félsz. Még azzal sincs, hogy túlértelmezed a múltbeli félelmetes helyzeteket. Csak próbáld megérteni, hogy ura lehetsz ennek, csak fogadd el a koronát, ami mindvégig megilletett, és tied is volt, ahogy most is a tied!