Ironikus: állítólag minden rendben van velem mégis mindenki visszautasít. Ki ért ezt?

Kérlek, hogy ne alkoss úgy véleményt rólam, hogy fogalmad sincs, hogy ki vagyok, milyen vagyok...

ALkoss véleményt a női nemről, olyat, amilyen csak jól esik, én nem fogom magamra venni, mert tudom, hogy ha az átlagra vonatkozik, rám akkor sem.

Ha neked nem kell társ ahhoz, hogy teljesnek érezd magad... örülj neki. Nekem szükségem van rá.

A hit pedig nem fog egyedül hozzásegíteni ahhoz, hogy tényleg sikerüljön. Azért tenni is kell, a hit csak egy plussz, amitől könnyebb az élet.

És azért, mert a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Nézz kicsit magadba, ahogy a Kérdező is, és rájöhetsz, hogy az egyetlen okozója a szenvedéseidnek te magad vagy.

Tudom, hogy te magadba néztél... És ugyanezt javasoltam a "kedves" hozzászólónak is.

Viszont az, hogy magadba nézel, nem azt jelenti, hogy le kell mondani bármiről... Hiszen magadban kell meglátnod azt, hogy miért ott tartasz épp, ahol tartasz, és te vagy az egyetlen, aki ezen változtatni tud.

Ez most idevág, azt hiszem:

[link]

Én már eljutottam odáig, hogy minimálisak az igényeim. A napokban írtam levelet egy kövér, ronda, semmilyen tekintetben nem szép embernek, akinek az egyetlen jó tulajdonsága az, hogy okos. Erre ismételten elutasító választ kaptam, miszerint neki, 28 évesen a 14 éves lányok jönnek be. Az állam leesett. Most úgy érzem feladom ezt a keresgélést. A férfiaknak SEMMI MÁS nem számít, csak a külsőségek. Nagyon fáj mindenesetre.

L24