Ironikus: állítólag minden rendben van velem mégis mindenki visszautasít. Ki ért ezt?

Azt hiszem, nem értetted igazán, amit írtam...

"Nem értem hogy a jófiúságomon mit kéne változtatni" - Épp az ellenkezőjét mondtam. Nem azon kell változtatni.

A pozitív visszajelzések pedig ugyanúgy lehetnek építőek, mint a negatívak. Persze, nem kell őket feltétel nélkül elhinni... Ezt én is tudom. De mérlegelés után lehet belőlük építkezni.

Örülök, hogy írtál újra...

Kicsit olyan érzésem van, mintha mindkét bejegyzést nekem céloztad volna.

És rájöttem valamire veled kapcsolatban. Jól nézel ki, tetszel, ennek hangot is adtam. Próbálok kedves lenni hozád, próbálok segíteni, és éreztetni veled, hogy együtt érzek veled... én egészen úgy éreztem, hogy sikerül is. De te mégsem úgy reagálsz, ahogy én reméltem... Mintha már nem is tudnád észrevenni a pozitív hozzáállást. Pedig én nagyon pozitívan álltam hozzád, és szerintem ezt ki is mutattam... de efelett simán elsiklik a figyelmed.

Nem, én nem sajnállak. Csak megértelek.

Az igazán ironikus pedig nem a kérdésedben megfogalmazott mondat, hanem amit előzőleg írtam... Az, hogy ekörül a téma körül forog kb. minden gondolatod, mégsem veszed észre a másik érdeklődését irántad. Mert már nem tudod, és nem is akarod meglátni a jót.

"Kedves 02:29, Kérdező, és akik egyet értenek 02:29-cel...

Komolyan elszomorított, amit írtál... És nem azért, mert nem ilyen vagyok (bár nem ilyen vagyok, de ez most lényegtelen), hanem azért, mert ennyi elkeseredett ember van, mint Te, meg a Kérdező, akik annyit csalódtak, hogy ilyen véleménnyel vannak.

Nem nagyon tudok erre mit mondani, mert tudom, hogy részben igazatok van, és a folyamatos rossz tapasztalat mondatja ezt veletek, de a saját érdeketekben kérlek, hogy NE általánosítsatok. Mert aki kitartó, az "át tudja magát rágni" az átlag-masszán, és megtalálja azt a különleges valakit, aki tényleg a másik fele lesz majd. És megéri a küzdelem... és a végén majd meghozza a gyümölcsét.

És ebben hinni kell. Én is találkoztam, beszéltem olyan férfiakkal, akik bunkók, akik csak a szexre hajtanak, vagy akiknek a külsőségek a fontosabbak... De megtanultam őket figyelmen kívül hagyni, és nem depresszióba esni a viselkedésük miatt. Hanem mindig megyek tovább... És keresek tovább, és nyitott vagyok, és biztos vagyok benne, hogy majd megtalálom az én "jófiúmat", ha elég kitartó vagyok.

Ha nem hinnék benne, nem lenne ilyen erős hitem, akkor semmim nem lenne, ami előre vigyen...

Kérdező, a blogcímet nagyon köszönöm!

22/L"

Unom már ezt a "ne általánosítsatok" dumát. Komolyan, ha nem tudtok mást írni, akkor ne írjatok semmit. A másik, amit rühellek, ez a "ne add fel soha", megéri szenvedni hozzáállás. Miért kéne nekem egy csaj azért, hogy teljes embernek érezzem magam. Szerintem egész ember vagyon én anélkül is. Hát igen, végiül is ne adjam fel, legyek ilyen, mert nem számít, ha a következő években még több százszor fognak ki.bszni velem, a lényeg az, hogy megéri. A hit dolognak sincs semmi értelme. Attól még, hogy egész nap ülök a s.ggemen és hiszek abban, ha rendes csajom lesz, attól még nem fog valóra válni. Meg fogod találni a "jófiúdat"? Sok sikert hozzá, csak nehogy egy hét után kirúgd, mert unalmas, de azért barátnak jó lesz, akinek elsírom a bánatomat, miközben lelépek egy tahóval kategória legyen.