Legyen! Valóban ronda srác vagyok, de akkor is nem gondoljátok, hogy én is megérdemelném a boldogságot, azt, hogy egy lány szeressen, vonzódjon hozzám, ha a nem vonzó lányoknak is van párja, sőt sok közülük személyiségre is taszító nem csak külsőre?

Egyébként az a tapasztalatom, hogy itt mindenki hibás, csak éppen te nem. Neked ez jár, te megérdemled, ezért most épp koldulsz vagy nem tudom miért írtad ki.

Jó lenne, ha nem mindig másra terelnétek a felelősséget, hanem magatokba néznétek. Igen, ha azt mondod nagy az orrod, az is csak felelősség hárítás... Abba kellene hagyni a hisztit és komolyabban elgondolkozni. Szerintem.

15

az ilyen embereket kellene megnyomorítani.

Nézd, egy ember mások számára lehet vonzó, attól, ha neked magadhoz képest is a legalja... Bejött neki az élet, megtalálta zsák a foltját, csomó ok lehet, többek közt ízlés és értékrend. Nem akarok 200 oldalt írni, próbáld ebből levonni a konklúziót.

1. A ronda ember ritkább, mint gondolnánk, az ápolatlan annál több. Szemtengelyferdüléssel és társaival is láttam szép embert, pedig ez már nem az a kategória, amire rá lehet húzni a "minden olyan rajta, mint a többin" kategória. A többi meg akkor meg sem szólaljon, amíg mindene úgy áll és ott van, ahol mindenki másnak.

2.Jellemhiba vagy személyiségzavar, vagy komplexus, vagy nevezzük, aminek akarjuk, de elég képmutató és öntámadó viselkedés másokhoz mérni magunk ahelyett, hogy inkább tűzön-vízen át próbálnánk magunk tökéletesíteni. Mint a kölyök a suliból ha hazajön egyessel: "DehátPistiéisegyes!" Erre persze a szülő rávágja, hogy "Igen, kit érdekel?! Attól a tied nem lesz jobb, holott lehetne, ha csinálnál is valamit."

3. Az önsajnálat és a töprengés lehangol, hátráltat, megbetegít. És a legtöbben szánalmasnak/unalmasnak/idegesítőnek tartják a negatív hozzáállást.

4.Az élethez szerencse kell, a dolgok megtörténéséhez lehetőség.

5.(Feltételezem) előtted az élet. Nem most kellene megfáradt vén szatyorként bánkódni, hanem jó lenne megkeresni a módját annak, hogy lehetne a legtöbbet kihozni belőle. Kevés dolog adatik csak úgy meg.

Amúgy meg a lányoknak van valami, amire a fiúknak nagyobb szüksége van, mint egy lánynak arra, hogy a fiú ezzel kezdjen is valamit. A lányok jobban megnézik a fiút és több szempontot néznek, mint a fiúk. (Sajnos.) Ráadásul még él a köztudatban az a dolog, hogy nem a nő megy oda a neki tetsző fiatalemberhez, hogy becserkéssze (kivéve ha tényleg olyan, akiért mindenki odavan), hanem a fiúk próbálkoznak be lányoknál. Ha elutasít, hát ez van, keresel mást. Ismerkedsz. Reálisan méred magad a párodhoz (nem lesz egy átlag srácnak bomba nője, ha csak nincs valami olyan tulajdon(ság)a, ami kimagasló), reménykedsz, élsz rendes társas életet, eljársz erre-arra haverokkal, megismered az ő haverjaikat, rokonaikat, azoknak a haverjait, rokonait... Aztán valakin keresztül belefutsz valakibe. Vagy spontán idegenként.

Én is nézek nagyokat néhány páron, de a szerelem vak... és ide illik még egy ilyen közhely, az élet igazságtalan. Ne foglalkozz velük, neked az számítson, ami a te életed része. Tegyél érte, magadért és menni fog. Értékeld át kicsit a dolgot. Tudom, miről beszélek, mert végigjártam már a "nyomorék senki" szerepét is és sz*rakodtam egy sort magammal, hogy emberszámba vegyenek. Külsőre-belsőre egyaránt.

Fel a fejjel. :)