Kitartó férfiak. Hol vagytok? Szoktatok egyáltalán küzdeni még nőért? Létezik még szerintetek olyan nő, akiért meg is éri?

Amúgy meg egyenlőség van, küzdjetek ti nők, Értünk. Én sem megyek le kutyába, csak a megaláztatást kapod, mert ha tepersz, jön a "nem tudok rád férfiként nézni, sajnálom."

Akkor b\zd meg,

Csak tudod nehéz megérezni azt,hogy mikor van értelme küzdeni, és mikor van az,amikor a másik már zaklatásnak veszi.

Ráadásul senki sem azt szeretné, hogy "majd idővel kialakul" alapon mondjon igent a lány, márpedig ha már az elején ő maga sem tudja, vagy bizonytalanságot mutat, hogy benne van-e a buliba,az lelombozó.

Az a ti hülyeségetek,hogy visszautasítjátok a pasit majd reménykedtek,hogy tovább próbálkozik.

Fuj de undorító gondolat ez!!!Ezért utálom és nézem le a nők felét.

Ezt még is,hogy gondoltad?

Néha olyanok is elvárják,hogy küzdjenek értük,akik amúgy bárkinek szétteszik a lábukat.Aki olyan emberrel szemben játssza meg a nehezen kaphatót,aki ténylegesen érdeklődik iránta az elég nagy szélhámos.Na meg ilyenkor felteszi a férfi a kérdést magának,hogyha másnak nem kellett küzdenie az adott nőért,akkor neki miért kellene.

Némi fordított logikát és képmutatást vélek felfedezni az ilyen nők gondolkodásában.

Amúgy van olyan nő,akiért megéri küzdeni,de azok nem a rib@*cok,akik naponta mással kefélnek.Lehet mondani,hogy lehet attól még jó ember és a többi.Ezt nem is vonom kétségbe,de a konzervatívabb embereknek ez nem fér bele és nem tekintik normálisnak az effajta életvitelt.Legalábbis én nem.

Szerintem sokaknál felborult és logikátlan lett a kapcsolatépítési sorrend.Régen többnyire az volt a szokás,hogy az emberek ismerkedtek,aztán udvaroltak,csókolóztak,aztán dugtak.Manapság meg dugnak,smárolnak,aztán esetleg ismerkednek és esetleg udvarolnak(bár néha ezt át is ugorják).