Szép nők, volt már olyan, hogy egy fickó nem mert veletek kikezdeni, mert úgy gondolta, hogy nem elég jó hozzátok, miközben nektek amúgy bejött? Milyen érzés volt?

Nálam ott kapásból megbukik az esélye, ha nem mer közeledni és saját magát nem érzi elég jónak. Nálam ezért jár az első pont, hiszen kinek kell egy önbizalomhiányos, határozatlan pasi? A pakliban mindig benne van a visszautasítás, de ennek nem kellene olyan nagy hangsúlyt adni, hiszen kinek a pap, kinek a papné. Nekem se jöhet be mindenki és neki se, de mindig értékelem, ha valakinek van töke, még akkor is, ha visszauatísom.

24/L

Hát nálam úgy 80-90%-ban ez az arány. :D

Temperamentumos, és egy elég erős személyiség vagyok. Bármennyire próbálok bárányt játszani, már a tartásom elárul.

Nem azt mondanám, hogy azért félnek kikezdeni velem, mert nem elég jók hozzám, hanem mert nem elég Férfiak.

De én 100%-ban igénylem azt, hogy tudjanak irányítani. És az a vicc, hogy ehhez nem kell egy erőszakos, vagy agresszív férfi állatnak lenni. Csupán tudni kell gondolkodni, észérvekkel reagálni, és határozottan kimondani. Ennyi! Ami pedig az eddigi kiszemeltjeimben mindben ott volt. Persze más-más stílusban, de képesek lettek volna kézben tartani. Ezt pedig valószínűleg nem hitték el magukról.

No, meg milyen férfi az, aki képtelen megtörni egy dióhéjat?

Megértem, hogy szimpla könnyelműségből választják azt a lányt, akinek még csak 1 kedves gesztussal sem kell szolgálniuk.

De ismerkedéseim során 10/8 oda jön hozzám, elkezdünk ismerkedni, tudatosodik bennük, hogy itt tenni is kellene valamit. Reakció: további szép napot/estét kívánnak de olyan tipikusan lemondó arckifejezéssel, hogy "látom te nem akarsz tőlem semmit, nem vagyok az eseted" szinte már rám fogják, hogy azért megy el, mert én ellenszenvesen viselkedem velük, és 20 perc múlva már a következő asztalnál ülnek, ahol az a tipikus fajtája ül a női nemnek.

17# - Ismerős szituáció....

Volt egy ilyen történetem, pedig nem tartom magam szépnek. Sokat beszélgettünk, mindketten egy-egy haldokló kapcsolatban voltunk. Aztán később már mindketten függetlenként futottunk össze, és semmi nem volt olyan, mint rég. Mintha elveszítette volna az összes önbizalmát. Később nem reagált a hívásaimra, üzeneteimre. Nem is találkoztunk pár évig. A batárnőm (egy településen élnek, én kicsit távolabbi faluban) egy társaságba keveredett vele a pasiján keresztül. Neki mondta el, hogy képtelen lenne egy olyan nő igényeinek megfelelni, mint én. Mert hogy csinos vagyok, meg sokkal okosabb és fiatalabb, mint ő. Én ezt pont fordítva éreztem...

Milyen érzés? Rossz, mert nagyon fontos ember volt számomra, sosem éreztem azt, hogy lenne még férfi, akivel ennyire jól megértettük egymást.