Nektek melyik jon be jobban? Szilikonnal vagy nelkule szebb?

Jo. Ha szep formaja lenne elfogadnam de undorito. Nem tudom felnyomni a nyakamba mert NINCS MIT. Sima A kosarasnak nez ki push uppal. Azert hordom hogy ki tudjak menni utcara.

Egyeb?

Parom mindig azzal jon h igy szeret, nem nekem kell tetszen es a tobbi duma. Ameg nem latta konnyen mondja.. Tudja h push upos. Amikor beszeltem neki a plasztikas tervemrol azt mondta, h akkor felejtsem ot el. Most gondolom jonnek azok a komik hogy milyen onzo vagyok mar, meg h nem szeretem elegge. De igen, nagyon is szeretem, de ha igy folytatjuk biztosan elhagy, tehat ugyan ott vagyok.

Puceran pl csak egyszer szeretkeztunk es akkor is vegig sirtam (nem vette eszre). Azota megkevesbe akarom hogy hozzam erjen "ugy", visszataszitonak erzem magam...

Ezt is vartam :) kivancsi lennek te hogy erezned magad ezekkel a "mellekkel" vagy ha ferfi vagy esetleg extrakicsi farokkal ami keptelen lenne felallni :) ja persze, pszichologushoz szaladnal mert attol majd jobb lesz. (Y)

19 eves vagyok, nemsoka 20

és a formája is ilyen ocsmány? :)

aláírom hogy vannak más emberek is nagyobb problémákkal és boldogak. ilyenkor foglalkozzak másokkal.

beszólnak, hogy nincs mellem, fiú vagyok e vagy lány?, ha borogatnám elmúlna stb. ilyenkor meg már ne.

saját véleményem csak rossz lehet, mert szeretném jól érezni magam a bőrömben és hajlandó vagyok plasztikai műtétet is vállalni. igaz?

nem lenne ekkora probléma ha nem kellene levetkőznöm, de fürdeni azért mégis csak pucéran kéne...és a partner se fogja sokáig tolerálni hogy póló nélkül soha nem lát :)

nevetséges hogy 19 évesen kés alá akarok feküdni. aha. gondold át: szerinted 19 évesen van rá pénzem? hát nincs. szóval még csak tervezgetek. tervezgetni mindenki szokott és nem tartják nevetségesnek. nahát, micsoda fordulat...

a saját boldogságomhoz el kell fogadnom önmagam. évek óta próbálom, nem megy. amint meglátom magam a tükörbe (meztelen) rosszul leszek. pszichológus nem fog rajtam segíteni, arra jó hogy megkeresse a probléma gyökerét a többit pedig magamnak kell megoldani. (tudom, mert jártam hozzá egy időben másik témával kapcsolatban és ezt ő maga mondta)

-nem fontos elolvasni, de szerintem ennek van köze ehez az egészhez:

a "legszebb" éveim nagy része katasztrófa.suliban (ált.)4edik óta nagymellű osztálytársak vesznek körül, strandon szorongás, fürdés közbe undor, ágyban szégyen, kapcsolatban pedig nehéz lenne megmondani mit érzek.. tudom, hogy úgyis otthagy egy olyanért aki szebb jobb stb, meg is értem, de rossz hogy nem tudok megadni neki valamit, amiért nagyon oda van/volt, mert nincs és nem is tehetek róla. mindig így volt.

legelső barátom azért hagyott ott, mert még "gyerek testem" volt. (ez volt 3-4 éve, nem vetkőztem le neki soha!)

második barátom csalt az egész kapcsolat alatt, ő se látott pucéran, de akkor még melltartót se kellett hordanom szóval... a csaj akivel viszonya volt mellettem sokkal jobb testtel volt megáldva (arányos volt)

a harmadikat nagyon szerettem, és engedtem hogy megfogja a "melleim", aztán rövidesen ő is otthagyott egy másikért, majd visszasírta magát és ez sokáig így ment...

a mostani párommal már lassan 1 éve együtt vagyunk, de még mindig nem látta és csak akkor fogta amikor belementem hogy vaksötétben pucéran szeretkezzünk, de nagyon rossz volt és végig sírtam. már nem piszkál vele annyit mert tudja hogy úgyse fogom megmutatni, pedig már sokszor rászántam magam, de nem ment és gondolom feladta. én is feladtam hogy valaha szépnek tartsam magam ezekkel. most pedig a változást tervezgetem.

ennyi lenne...

és ami még nagyon bánt, hogy szívesen visszamennék versenyszerűen úszni, de sajnos úszódresszben látszanak ezek a rusnyaságok, az átöltözésről mások előtt meg már ne is beszéljünk. úgyhogy erről (is) lemondtam...