A családotokban hány nő járt már plasztikai sebésznél? És ezt a férjek parok pasik hogy viselték? Vagy ha még nem férjezett stb akkor a szülők? Esetleg van akinek a szülők fizették önként és dalolva? A bárátnőmnek anyjáék fizették

A családban senki, legalábbis nem tudok róla, nem látszott senkin változás.

Barátnődnek egészségére.

Senki sincs ilyen az ismeretségi körömben. Nem pénzes emberekből tevődik ki a baráti köröm.

De olyanokról tudok, akik tervezték a mellplasztikát. Régi volt kollegák, ketten is.

Unokatestvérem: az orrát

Egyik nővérem:Mellét

Másik nővérem:Szemét,orrát,mellét,száját.

A nővéreim saját pénzből, unokatesóm nem tudom.

A nővéremnek volt orr és fül plasztikája.

Kiskorától csúfolták miatta,már egész kicsinek komoly önértékelési zavarai voltak emiatt. Szüleim elvitték pszichológushoz de nem sokat segített rajta. 13 évesen kijelentette,hogy ő soha többé nem kér ajándékot,csak azt,hogy megműttethesse az arcát. A család felemásan fogadta,mivel azt az elvet valljuk,hogy mindenki a maga módján szép és a nővérem valóban szép volt úgy is,ahogy volt.Viszont tudtuk hogy lelkileg mennyire megviselte,így a 18. születésnapjára azt kapta a családtól,összedobtuk a rávalót.

Sógornőm az orrát csináltatta meg. Mondjuk én nem értem, tekintve hogy előtte se láttam azt az állítólagos huplit, és utána se a különbséget. De ha neki így jó, hát egészségére. Az ő teste, azt csinál vele, amit akar. Jól keres, így megengedhette magának.

Én egyelőre tervezem, hogy a mellem megnagyobbíttatom majd, mert annyira kicsik, hogy az egyrészt nem esztétikus, másrészt minden blúz lebeg a hátamon, szabott ruhákat, kosztümöket pedig egyáltalán nem tudok hordani. Szóval csak annyira szeretném, hogy végre konfekcióméret lehessek. De csak akkor vállalkozom a műtétre, ha már nem akarok szülni többet. A szüleim véleménye erről az, hogy hülyeség ellen nincs orvosság, a párom azt mondja, nem rajong a műnőkért, viszont megérti, mert látja, mennyi problémát okoz ez nekem.

Családi körömben és a szűkebb ismeretségi körömben egy ilyenről sem tudok.

Egy távolabbi ismerős lány műttette meg a lábujjait, mert nagyon csúnyának tartotta, és nyáron emiatt nem mert nyitottabb cipőt felvenni. Illetve a volt sulimban egy lány felettünk szilikonmelleket kapott a ballagására... :D

A mellemet (illetve a helyüket :)).

Anyám megértette, mert 15 éves korom óta zavart a hiányuk. A férjem azt mondta, hogy amíg nem esek túlzásokba, ő mellettem áll, ha így érzem jól magam.

Apám ellenkezett, de utólag kiderült, hogy az altatástól féltett. Amikor látta, hogy emberszabású maradtam és nem haltam bele a műtétbe, ő is elfogadta.

De ő aranyos is volt. Mikor felébresztettek a műtét után, felhívtam a férjemet, hogy kicsit még álmos vagyok, de minden oké, egyben vagyok. Ő rögtön hívta a szüleimet, hogy minden rendben. Apámmal beszélt, aki ettől megnyugodva mondta, hogy "Akkor most már áldásom a műtétre, belevághattok" :)