Az miért normális, ha a szülő így viszonyul a gyerekéhez?

szerintem van benne valami, de nem kell szó szerint venni a szerelmet, és ne is úgy képzeld el mintha a párod szeretnéd.

én inkább rajongásnak nevezném.

1.vagyok.

Szóval. Nem nevezném 'szerelemnek', mert nem az, ha a férjem rajongásig imádja a lányát. Sőt, örülök, hogy mindennél jobban szereti őt! Ez szerelem? Ugyan már. És pláne ne húzz párhuzamot e között és a homoszexualitás között, mert igen, igaz, nem normális, de ez nem betegség, hanem egy állapot. Sok helyen van olyan, hogy az anya terrorizálja a lányát és a fiát is, és az apák között is vannak ilyenek. Nem örök érvényű a feltevésed, ezt próbáltam érzékeltetni. Látom, nem sikerült.

Nem túl fejlett civilizációkra volt jellemző, hogy a férfi csak fiút akart, és a mai napig is vannak ilyenek. A normális ember pedig örül annak, amilyen nemű gyereke érkezik, mert az a lényeg, hogy egészséges legyen, és még mindig lehet az a megoldás, hogy az apja nevét vigye tovább (így is úgy is viszi a vezetéknevet) lányos formában. PL: Kovács János lánya Kovács Janka, Kovács Janina, ilyesmi. Vagy Szabó Zoltán lánya Zoltina, Zorka, Zolka, és a stöbbi.